Mokka, Hans (Temesvár, 1912. máj. 16.) író, énekművész, színész. Szülővárosában a Piarista Gimnáziumban érettségizett (1926), nyomdász (1926-44), Temesvárt és Münchenben zenei tanulmányokat végzett. Hadifogságból hazaérkezve előbb a temesvári Állami Opera énekese (1946-56), majd a nagyszebeni Bach-kórus szólistája (1956-68) és a temesvári Állami Német Színház színésze (1957-68).
Első verseit magyarul írta, ezeket egykori iskolájának *Harsona c. diáklapja közölte (1928). Két német verseskötete saját szedésében jelent meg (Stille Jugendtage, Tv. 1938; Improvisationen, Tv. 1943). Dolgozott a Temesvarer Zeitung és a Banater Schrifttum szerkesztőségében, írásait, fordításait, színdarabjait, karcolatait és riportjait a romániai német lapok közlik. Magyarul az Utunk, Igaz Szó, A Hét, *Előre hasábjain jelentkezik. Temesvár régi életét mutatja be Die Hahnenfeder (1967) és Das Traumboot (1971) c. munkáiban; magyarul szülővárosának egykori utcai típusait örökíti meg Árnyképek c. kötete mikro-novelláiban, tollrajzaiban és portrévázlataiban (Tv. 1982). Temesvári mesegyűjteménye a Traumhansl und Traumlieschen (1985), újabb verseskötete az Innere Landschaft (1985), anekdotagyűjteménye Das unerwartete Geschenk (1986).
Jecza Péternek ajánlja Dalol a bronz c. verssorozatát (1980), német és magyar versben búcsúztatja Endre Károlyt (1988).
1991-ben a németországi Darmstadtba költözött.
(B. E.)
Pongrácz P. Mária: Szobrot állítottam. Beszélgetés H. M. íróval, az Árnyképek szerzőjével. *Szabad Szó 1982. nov. 5.