Nébel Ábrahám Izsák (Záhony, 1887. júl. 10. 1947. Jeruzsálem) teológiai és pedagógiai író. Rabbicsaládból származott. Különböző jesivákban szerzett alapképzés után elvégezte a budapesti Országos Rabbiképző Intézetet (1918), miközben R. Tauchumi Hierosolymitani liber Almusid Alkufi c. arab szövegmagyarázatával doktori címet szerzett. 1919-ig jogi tanulmányokat is folytatott, 1920-ig vallástanár. 1924-ben a 400 főt számláló fogarasi neológ izraelita hitközség hívta meg rabbinak, majd 1925-ben a több mint 700 fős nagyszalontai neológ hitközség választotta főrabbijául. Itt 1944-ig teljesített szolgálatot, közben *Kecskeméti Lipót halála után a nagyváradi neológ hitközségnél is helyettes. Az Erdélyi-Bánáti Rabbiegyesület és az *Arany János Társaság Tagja.
Elismert prédikátor és szakíró. A *munkás jogai és kötelességei a Talmud szerint és Zsidó vándorlások az őskorban c. dolgozatainak megjelenési adatai hiányzanak. A nevelésügy fontossága a zsidóságban c. munkájából a Zsidó *Naptár 1936-40-es évfolyamaiban jelentek meg fejezetek. Félszáz lapos értekezése, A zsidóság történelmi szerepe a kereskedelemben a Közlemények II. kötetében (Emlékkönyv dr. Lővy Ferenc, dr. Lenke Manó és dr. *Singer Jakab főrabbik tiszteletére. Kv. 1939) került sajtó alá.
Önálló prédikációs kötetei: Szabadság és kultúra (Nv. 1937); Mózesi osztályrészünk vártáján (Nv. 1940). Szerkesztésében jelent meg a szalontai zsidóság jubileumi emlékkönyve a 30-as években.
Salonta. Encyclopaedia Judaica XIV. Jeruzsálem 1972. A tegnap városa. A nagyváradi zsidóság emlékkönyve. Tel-Aviv 1981. Gaal György: Magyar nyelvű zsidó irodalom Romániában. Közli a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Évkönyve, Bp. 1983-84; uő: Az izraeliták Erdélyben. Helikon 1994/7-12.
(G. Gy.)