Olosz Katalin (Kovászna, 1940. dec. 29.) irodalomtörténész, folklorista. ~ Ella húga, *Kicsi Antal felesége. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte (1957), a Babeş-Bolyai Egyetemen a magyar nyelv és irodalom szakon szerzett tanári diplomát (1963). Pályáját a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán mint gyakornok kezdte (1963-66), majd a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Kutatóközpontjában kutató, ill. főkutató. A KZST, EME, *Kriza János Néprajzi Társaság, a budapesti Magyar Néprajzi Társaság és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.
Első írását Egy újabb Kádár Kata-variáns címmel a NyIrK (1963/2) közölte. Tanulmányai itt s az *Igaz Szó, Művelődés, Korunk, *Utunk, Tanügyi Újság, Vörös Zászló, valamint a Studii de Istorie, Filozofie şi Istoria Artei, Marisia, Cercetări de Ştiinţe Sociale (Mv. és Buk.) hasábjain jelentek meg. Ezek közül kiemelkedők: A megjelenítés néhány eszköze a *mesemondók nyelvében (NyIrK 1969/1); "Mondjad, édes fiam!" Skót *ballada a magyargyerőmonostori népköltészetben (*Igaz Szó 1973/2). Feldolgozta a KZST népköltészet-gyűjtő ösztönző tevékenységét a Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok (Bp. 1982) c. gyűjtemény számára. Román szaklapokban a román folklórnak a magyar népköltészetre gyakorolt hatásáról, a román és magyar népköltészeti hasonlóságokról értekezik. Társszerzésben Turzai Máriával és Silvia Sinnel Contribuţia unor periodice progresiste româneşti şi maghiare la cunoaşterea reciprocă a valorilor culturale şi literare (Marisia 1977) c. alatt közölt dolgozata különlenyomatban is megjelent. Szerkesztette a magyar népi líra Ha folyóvíz volnék (Kv. 1982) c. antológiáját.
Néprajzi munkásságában új szakasz kezdődött 1989 után. A Kovásznán induló református gyülekezeti lapban, Az Igében Gábor Áron tüzérének, Szabó Sámuelnek az emlékét idézi fel (1991/3), a Magyar peregrináció (Bp.-Szeged 1993) c. kötetben a két világháború közti romániai magyar népköltészeti kutatások történetét dolgozza fel; az újrainduló Művelődésben (1994/12) Magyartanítás és néprajzi tájékozódás címmel e tárgykörről értekezik, s az Oláh Miklós-évfordulón elhangzott tudományos dolgozatokat tartalmazó kötetben (De la umanism la luminism Mv. 1994) Dimitrie Cantemir Moldva-leírásának néprajzi vonatkozásait mutatja be, míg a Vallásos népélet a Kárpát-medencében (Bp. 1995) c. kötetben egy felsőtorjai betlehemes játékot ismertet.
A *Kriza János Néprajzi Társaság 2. Évkönyve Halál és halhatatlanság a népmesében c. tanulmányát közli.
Önálló kötetei: Magyargyerőmonostori népköltészet (a szövegeket maga, a dallamokat *Almási István rendezte sajtó alá, 1969); A kecskés ember (Udvarhelyszéki népmesék Kolumbán István gyűjtéséből, 1972).
Szabó T. Attila: Magyargyerőmonostori népköltészet. *Igaz Szó 1969/11. Újraközölve Tallózás a múltban. 1985. 322-332. Farkas Árpád: Vadrózsafa felénk hajló ága. *Utunk 1970/2. Kósa László: Magyargyerőmonostori népköltészet. Ethnographia, Bp. 1971/2. Kriza Ildikó: Magyargyerőmonostori népköltészet. Acta Ethnogr. 1972/1-2. Görbe István: A kecskés ember. *Utunk 1972/36. Korondi [Molnos] Lajos: "Szomjú madaraknak innyok adogatnék". *Utunk 1983/39.
(S. Zs.)