Purjesz Zsigmond emlékezete A magyar orvos- és sajtótörténetben ismert szentesi eredetű család egyik legtehetségesebb tagja volt ifj. Purjesz Zsigmond (1846-1918). A budapesti tanulmányok után először mint az Orvos-Sebészi Tanintézet belgyógyász tanársegéde tölt egy évet Kolozsváron (1871/72), majd pályázat útján 1880-ban elnyeri a kolozsvári tudományegyetem belgyógyászati tanszékét. A tehetséges, logikus gondolkozásra nevelő előadó, a rendkívüli diagnoszta, az emberszeretetet előtérbe állító gyógyász, a ritka tapintatos kolléga és a kitűnő szervező rövid idő alatt köztiszteletnek örvendő orvostanár lett. Tőle tanulták meg a *fiatalok a tényleges gyógyítómunkát. Nevéhez fűződik az első magyar belgyógyászati tankönyvek megírása (A kórisme megállapítására szükséges vizsgálati módszerek. Bp. 1874; A különös kór- és gyógytan kézikönyve. Bp. 1874; A belgyógyászat tankönyve. Bp. 1885. II. kiadás 1889; III. kiadás 1894); mintegy félszáz dolgozatot felölelő tudományos munkássága egyébként nem túl *jelentős. 1893-ban ő Kolozsvár kolerabiztosa, majd 1897-99-ben irányításával tervezik és építik meg a kolozsvári új Belgyógyászati Klinikát. Ennek megnyitóján előadásában foglalja össze nézeteit A klinikai tanításról, tekintettel a diagnosztikára címmel (Orvosi Hetilap 1899/50-51).
Kartársai és tanítványai negyedszázados tanári működése évfordulójára 1905-ben 45 dolgozatot tartalmazó emlékkönyvet állítanak össze. Még munkaereje teljében, 1911-ben nyugdíjaztatja magát, s felköltözik Budapestre. Ekkor a III. osztályú Vaskorona-rend (1894), a kolozsvári díszpolgárság, az udvari tanácsosi cím (1901) után magyar nemességet is kap. Tanszéki utóda, *Jancsó Miklós professzor buzgólkodása nyomán 1912. május 27-én a Belgyógyászati Klinika udvari főkapujával szemben leleplezik ifj. Vastagh György készítette bronz mellszobrát. Kenyeres Balázs dékán méltatja a *jelen levő ünnepelt életpályáját, aki tízezer koronás alapítványt tesz a szegény sorsú orvostanhallgatók támogatására. Ennek nyomán a medikusok Segítő és Önképző Egyesülete mint dísztagnak megfesteti a portréját.
1918. január 27-én bekövetkezett halála után végakaratának megfelelően Kolozsvárra szállítják, s az Egyetemi Könyvtár előcsarnokából helyezik nyugalomra 1918. január 30-án. Az egyetem nevében *Lechner Károly dékán, a város képviseletében Esterházy László polgármester-helyettes búcsúztatja; a város díszsírhelyet ad neki.
A klinika 1919. október 15-i román átvételét követően a veszélybe került kórházudvari emlékművet a család a házsongárdi sírra költözteti (nem tisztázott, hogy a tetején levő mellszoborral együtt-e). A kő közepén lévő egykori gyógyítást ábrázoló bronz dombormű-betét is hiányzik ma a helyéről.
A Purjesz és Jancsó professzorok nevével fémjelzett kolozsvári iskola a háború után háromfele szakadt. Egyrészt az egyetemmel és Jancsó professzorral együtt Szegedre költöztek fő képviselői. Itt id. *Purjesz Béla rövidesen a belgyógyászati diagnosztika tanára lesz, a szintén Kolozsvárról áttelepedő Engel Rudolf magántanár 1930-ban összeállítja A. M. Kir. *Ferenc József Tudományegyetem Belgyógyászati klinikájának és tanszékének története 1872-1930 (Szeged 1931) című százlapos dolgozatát. Ebben a dokumentumokon kívül édesapja, a kórházigazgató Engel Gábor és *Jancsó Miklós professzorok visszaemlékezéseit is felhasználva jellemzi Purjesz személyiségét, pályáját, s közli művei jegyzékét.
A kolozsvári román egyetemen tanszéki utód Iuliu Haţieganu professzor 1911-től gyakornok, majd tanársegéd a klinikán , aki jól ismerte és mindig értékelte elődei teljesítményét. Egy 1926-os interjúban a Purjesz- és Jancsó-féle orvosi nézetek továbbvivőjének vallja magát, aki igyekszik "a kórházi fegyelmet és a betegek ellátását azon a magas szinten tartani, amelyet a nagy klinikus, Purjesz irányítása alatt elértek". A purjeszi szellem tehát még jó ideig a Haţieganu-féle belklinikán is tovább élt.
Az Erdélyben működő magyar orvosok a húszas-harmincas években kevés kivétellel mind Purjesz-tanítványok voltak. Ezek az EME keretében újjáalakított Orvostudományi Szakosztályban éltették tovább ~-ét, annál is inkább, mivel Purjesz 1881-től választmányi tagja és állandó előadója, 1896-97-ben és 1904-11-ben pedig elnöke volt a szakosztálynak. Ő vezette be 1905-től, hogy ne havonta, hanem hetente tartsanak szaküléseket, ami nagymértékben fellendítette a kutatómunkát. *Koleszár László szakosztályi elnök 1936 februárjában serleget ajándékozott a szakosztálynak, hogy évente serlegbeszéddel emlékezzenek meg az EME egyik kiemelkedő orvostagjáról. 1937-ben az iskolaalapító Purjesz emlékének hódoltak. Az 1937. április 19-i CXXV. szakülésen *Kappel Izidor megnyitójában idézte fel "rajongva szeretett tanára" életpályáját. Az április 24-i százterítékes Purjesz-emlékvacsorán *Parádi Ferenc mondta a serlegbeszédet. "A sohasem halványuló emberszeretet és szigorú kötelességtudás voltak Purjesz alaptulajdonságai, amelyek kitűnő megfigyelőképessége, nagy tudása és széles látóköre segítségével az igazi nagy orvosok közé emelték őt" állapította meg; a Magyar Belorvosok Egyesülete nevében annak elnöke, Ángyán János pécsi professzor jelölte ki az ünnepelt helyét a magyar orvostörténetben; *Vásárhelyi János püspök az orvosi lelkületről beszélt. Másnap, április 25-én délelőtt *Koleszár László beszéde kíséretében megkoszorúzták a házsongárdi Purjesz-sírt.
*Parádi Ferenc az EME 1942. október 18-20-i dési vándorgyűlésén idézi újra emlékét. A kolozsvári egyetem századvégi orvostanárai c. előadásában a legterjedelmesebb, Purjesznek szentelt részt így zárja: "Volt tanítványai és betegei szobrot állítottak Purjesznek. Élő orvost még alig ért hasonló megtiszteltetés. Az idegen uralom alatt e szobrot is eltávolították, mint annyi más jelét a magyar műveltségnek. De ha Purjesz szobra el is tűnt a klinika előtti térről, emléke soha nem homályosul el a tanítványai szívében, akik meg vannak győződve, hogy a kolozsvári belgyógyászati klinikán harmincegy éven át Hippokratész méltó utóda tanárkodott."
Purjesz Zsigmond fia, Béla Gyulán lett kórházi főorvos, leánya, Óváry Elemérné Purjesz Olga (1881-1944) a Monostor úti családi házban maradt. Szalonját apja kiterjedt értelmiségi és művész baráti köre rendszeresen látogatta a két világháború közt, s így az a magyar kultúra egyik fókuszának számított. Részben ezzel magyarázható, hogy 1944. október 11-én máig sem azonosított egyének rátörtek a házra, s a családot vendégeivel együtt legyilkolták. A halottak egy részét Purjesz professzor sírjába temették.
Emlékkönyv. A kolozsvári Magyar Királyi *Ferenc József Tudományegyetem és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei. Bp. 1903. 301-27. Dolgozatok P. Zs. negyedszázados tanári működése emlékére [Szerkesztik: *Jancsó Miklós, Szabó Dénes]. Bp. 1906. A kórház ünnepe. *Ellenzék 1912. máj. 28. A Purjesz-szobor leleplezése. Újság 1912. máj. 29. Az orvostanhallgatók ünnepe. *Ellenzék 1912. jún. 1. P. Zs. Újság 1918. jan. 29. Dr. P. Zs. temetése. Újság 1918. jan. 31. *Jancsó Miklós: P. Zs. Orvosi Hetilap 1918/7; uő: P. Zs. Gyógyászat 1918/22-27. C. C.: De vorbă cu dl. prof. dr. I. Haţieganu, şeful Clinicei medicale din Cluj. Patria 1926/14. Gyalui Farkas: A régi Kolozsvár. Dr. P. Zs. *Ellenzék 1927. febr. 13. Gergely Endre: Dr. P. Zs. orvostanár emlékezetét ünnepelte a Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya. *Keleti Újság 1937. ápr. 22. Dr. P. Zs. orvosprofesszor emlékezete. *Ellenzék 1937. ápr. 23. Gergely Endre: Az orvosok orvosa. *Keleti Újság 1937. ápr. 27. Az EME Purjesz-emlékünnepe. Revista Medicală-Orvosi *Szemle 1937/5. CXXV. szakülés 1937. április hó 19-én. Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából 1937. 114-118. Purjesz- emlékvacsora. uo. 131-145. Pataki Jenő: Az Orvostudományi Szakosztály története 1879-1934. Az EME háromnegyedszázados tudományos működése 1859-1934. Cluj-Kv. 1937. 89-162. A Purjesz család. Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. Szerkesztette Kempelen Béla. II. köt. Bp. 1938. 65. Az EME Désen 1942. október hó 18-20. napjain tartott tizenhetedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Kv. 1943. 121-130. Istoria medicinei româneşti. 1972. 283, 359.
(G. Gy.)