Suba Dani (Zsilvajdejvulkán, 1911. jan. 13. – 1974. szept. 18. *Nagybánya) – újságíró, grafikus. Középiskoláit Petrozsényben, majd Nagyenyeden és Szászvároson végezte (1926). 1934-től a *nagybányai művésztelep növendéke, itt a Szabad Festőiskolában tanult, *Thorma János és *Krizsán János irányításával. Volt kifutófiú, alkalmi és bányaüzemi munkás, napszámos, tisztviselő, rajzoló. 1932-től kezdett közölni a sajtóban (Petrozsényi Újság, Zsilvölgyi Napló, a dévai Erdélyi Napló, *Mi Megyénk, Új Cimbora, Jó Estét). 1940–42 között *mint dél-erdélyi menekült Salgótarjánban, Budapesten és Felsődernán dolgozott, 1943-ban a *nagybányai erdőigazgatóságon kapott munkát. 1948–55 között különböző lapok külső munkatársa, majd a szatmárnémeti Dolgozó Nép és a *Bányavidéki Fáklya belső munkatársa volt (1955–57), ugyanott a Tartományi Múzeum igazgatója (1957–58), a *Minisztertanács Sajtó és Nyomtatványok Főigazgatóságának lektora (1958–60). Ezt követően 1968-ig Máramaros tartomány Néptanácsán és az Alkotóházban dolgozott.
Első írása 1933-ban a Petrozsényi Újságban jelent meg. Versekkel, riportokkal, rajzokkal, könyvismertetésekkel jelentkezett a *Nagybánya és Vidéke, Új Nemzedék, majd a Dolgozó Nő, Világosság, Erdély, Egység, Utunk, Dolgozó Bányavidék, Szabad Élet, Romániai Magyar Szó, Vörös Zászló, Előre, Művelődés, Szatmári Hírlap, Colţ de Ţară, Flacăra, Pentru Socialism, *Cultura şi Viaţa c. lapokban.
Művei: Marika és Danika kalandjai (gyermekmese folytatásokban, Új Cimbora, Kv. 1935); Hétköznap, vasárnap (novellák, *Nagybánya 1948); Lányok a faluban (uo. 1966); A zsák (vidám jelenet, uo. 1968). Szerkesztette az Erdőnek – rónának egy a hangja c. verses-zenés irodalmi összeállítást (uo. 1966).
Fordításában adta ki 1962–65 között a *Nagybánya Tartományi Népi Alkotók Háza Constantin Belu Egy útiláda története (uo. 1962), valamint Ludovic Bruckstein Váratlan vendég (uo. 1962) és Fehér lepke (uo. 1965) c. színpadi játékait.
(S. Zs.)