Sylvester Lajos (Alsócsernáton, 1934. jún. 3.) – közíró, író, dokumentumfilm-rendező. 1945–48 között a kézdivásárhelyi Római Katolikus *Gimnázium tanulója. Az 1948-as tanügyi reform után a kézdivásárhelyi erdészeti szakközépiskolába iratkozott be, innen azonban közben kuláklistára *tett szülei miatt eltávolították. Egy évig útépítő munkásként dolgozott, majd a kézdivásárhelyi tanítóképzőben szerzett oklevelet 1953-ban. Háromszék több községében tanító, majd tanár volt, közben ugyanis 1962-ben a BBTE magyar nyelv és irodalom szakán tanári oklevelet szerzett. Rövid tanári tevékenység után előbb a kézdivásárhelyi művelődési ház igazgatója, majd a Kézdi rajoni tanügyi osztály vezetője. 1968-ban szembeszegült a Székelyföldet megosztó megyésítési elképzelésekkel, ezért eltávolították állásából. Egy ideig a kézdivásárhelyi elméleti líceumban magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1968 novemberében Kovászna megye Művelődési Tanácsának elnökévé nevezték ki. Ötéves itteni tevékenységéhez a megye magyar művelődési életének felvirágoztatása kötődik. Ez idő alatt számos emlékmű felállítására, emlékházak, múzeumok, a helyi hagyományokat felelevenítő és felkaroló közművelődési egyesületek létesítésére került sor a megyében. A visszarendeződés kezdetekor, 1973-ban elmozdították funkciójából. 1973–85 között a sepsiszentgyörgyi *Állami Magyar Színház igazgatója, itt a színház műsorrendje, magyarországi színházi kapcsolatai és a nemzetiségi színházi kollokviumok szervezése miatt került összeütközésbe felettes hatóságaival, az egyre agresszívebb homogenizációs törekvésekkel. 1985-ben leváltották és a Megyei Tükörhöz helyezték át.
1989 után az akkor indult Háromszék napilap szerkesztőbizottsági tagja. Az RMDSZ háromszéki és országos szervezetének alapító és több éven át elnökségi tagja, a háromszéki szervezet elnöke, az *EMKE ügyvezető alelnöke.
Első írása az *Előrében jelent meg 1953-ban. Több ezer riportot, glosszát, színikritikát, könyvrecenziót, tanulmányt közölt az Igaz Szó, A Hét, *Utunk, *Új Élet, Művelődés, Korunk, *Falvak Dolgozó Népe hasábjain, 1989 után az Erdélyi Naplóban, a Székelyföldben, a Háromszékben, valamint magyarországi és nyugati magyar nyelvű lapokban és folyóiratokban.
1981–83 között több önálló kabaréműsort állított össze az általa vezetett színház számára, egyfelvonásosait, jeleneteit a bukaresti *rádió magyar adásaiban és műkedvelő előadásokon mutatták be. Boszorkány c., Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája alapján Nemes Leventével közösen írt darabját Sepsiszentgyörgyön 1983-ban játszották.
Több történelmi, közírói, írói pályázat díjazottja: 1992-ben elnyerte a Széchenyi István Emlékérmet, 1994-ben a MÚRE nívódíját, 1996-ban a Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Sajtószabadság Díját.
Kötetei: Kézdivásárhely (Incze Lászlóval és Plugor Sándorral. Sepsiszentgyörgy 1972); Úz völgyi hegyomlás (uo. 1996); Az őrnagy hazatér (uo. 1999); Fő, hogy dolgozzanak (uo. 1999); Csupa csapás az élet (uo. 2000); Egy ügyvéd a gáton (uo. 2007); Ojtoz völgye – a Hadak útján (uo. 2008); Frigyre lépni a szülőfölddel. Az összetartozástudat rezdülése. Válogatott publicisztikai írások (uo. 2008).
Dokumentumfilmjei: Úz völgyi hegyomlás (1996); Voltunk mük es… (1999); József Álmos tanár úr különös kedvtelése (1999); Megsimogatni a múltat (1999); A szembejövő ember (2001); Királyvadászat. Portréfilm Király Károlyról (2002).
Szőcs István: Gyanú. *Előre 1983. nov. 6. – Halász Anna: Gyanútlan szerző – érett, segítőkész társulat. *Utunk 1984/1. – Lázár László: Mégis, ki a gyanús? *Ifjúmunkás 1983/50. – Bogdán László: Gyanúsak és gyanúsítottak. Megyei Tükör 1983. okt. 15. – Ágopcsa Annamária: Gyanú. *Szatmári Hírlap 1984. ápr. 22. – Páll Árpád: Miről tanúskodik a pénztár. *Új Élet 1984/20. – Paizs Tibor: Gyanú, amely Szatmáron nem igazolódott be. *Utunk 1984/26. – Bérczes László: Deportált évek. Beszélgetés Sz. L.-sal. *Látó 1990/9.
A Duna TV Tálentum sorozata számára *Seprődi Kiss Attila készített róla portréfilmet.
(S. Zs.)