Szabó Miklós (Sáromberke, 1932. nov. 13.) – történész. A marosvásárhelyi 2. számú Fiúlíceumban (a volt Református Kollégiumban) érettségizett (1953). A Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filológia Karán szerzett tanári oklevelet (1957), a BBTE-n doktorált (1994). Pályáját a Marosvásárhelyi Állami *Levéltár *levéltárosaként kezdte (1957–62), s a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola előadótanáraként folytatta (1962–75). Ezután nyugdíjazásáig (2003) a Román Társadalomtudományi Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézeténél volt kutató, illetve főkutató.
Első dolgozata román nyelven, a Revista Arhivelor című folyóiratban jelent meg (1960), első magyar nyelvű írását a *Korunk közölte (1972). Külső munkatársa még több lapnak, folyóiratnak (Agrártörténeti *Szemle, Keresztény Magvető, Könyvtár, *Levéltári *Szemle, Művelődés, Népújság, Valóság, Vörös Zászló, Acta Musei Porolissensis, Apulum, Cercetări de Ştiinţe Sociale Tîrgu Mureş, Marisia, Revue Roumaine d’Histoire, Vatra stb.). Írásai jelentek meg különféle gyűjteményes kötetekben, pl.: Művelődéstörténeti tanulmányok (I–II. Buk. 1979; 1980); Emlékkönyv *Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára (Kv. 1996); Emlékkönyv Imreh István nyolcvanadik születésnapjára (uo. 1999).
Kutatásai főként a közép-erdélyi régió (Marosszék, a Mezőség és Marosvásárhely) újkori történetére irányulnak. Vizsgálódásai érintik a tájegység gazdaságának sajátos vonásait (Adalékok a marosszéki paraszti gazdálkodás XVIII–XIX. századi történetéhez 1750–1820. Mv. 1992). Számos tanulmányt szentelt *Erdély változó társadalmának (Ember és táj az *Erdélyi Mezőségen a XVIII–XIX. században. Valóság 1995/9), néhány dolgozata pedig társadalmi mozgalmaknak állít emléket (a marosszéki szabad székelyek 1809-es mozgalma, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc helyi vonatkozásai). A hazai társadalmi megújhodás európai összefüggéseit is kutatja (Kétszáz éves az *erdélyi jakobinus szervezkedési kísérlet. *Levéltári *Szemle 1997/2). Több falumonográfia (Buzásbesenyő, Csíkjenőfalva, Sáromberke) társszerzője, itteni megállapításai majdan a helytörténeten túlmutató általános következtetések megfogalmazásához vezethetnek. Vizsgálódásainak java része az *erdélyi értelmiség formálódására: *erdélyi diákok európai egyetemjárásának feltérképezésére, iskolatörténeti témákra irányul.
Kötetei: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700 (társszerző Tonk Sándor, Szeged 1992); Sáromberke 1319–1994 (társszerzők Berekméri István, Nagy Géza, Tonk Sándor, Kv. 1994); Buzásbesenyő (társszerző Pál-Antal Sándor, Mv. 1995); Egy forró nyár Udvarhelyszéken. Udvarhelyszéki szabad székelyek és kisnemesek 1809. évi engedetlenségi mozgalma (társszerző Pál-Antal Sándor, Székelyudvarhely 1995 = Múzeumi Füzetek); A Maros megyei magyarság történetéből (társszerző, társszerkesztő. Mv. 1997); Erdélyi peregrinusok. *Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701–1849 (társszerző Szögi László, uo. 1998); Marosvásárhely történetéből (társszerző, társszerkesztő Pál-Antal Sándor, uo. 1999); Mesél a múlt. Csíkjenőfalva 800 éves története (társszerző Jakab Sámuel, Mv. 2001); Óvodában, nagyszobában. A Stefánia kisdedóvó múltja és jelene 1856–2001 (társszerző Nagy Zita, uo. 2001); Művelődés és gazdálkodás az újkori *Erdélyben. *Erdélyi értelmiség, városfejlődés és paraszti gazdálkodás a XVI–XIX. században (Mv. 2003); Erdélyiek magyarországi egyetemeken 1848 előtt (uo. 2005).
Barcza József: Peregrináció, vallási türelem. Tanulmányok *Erdély történetéről. Debrecen 1988.
(V. Z.)