Szikszay Jenő (Magyarpéterfalva, 1921. okt. 19. – 1977. ápr. 11. Brassó) – irodalomtörténész. Balázsfalván érettségizett 1939-ben, a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán 1944-ben szerzett tanári oklevelet, ugyanakkor doktori címet is. 1944–45-ben a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban tanított, 1945-től a brassói Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a Magyar Vegyes Líceummá átkeresztelt iskolában, később az Unirea Líceumban volt tanár. Az *Új Idő szerkesztőbizottságának tagja.
Pedagógiai, irodalmi tárgyú cikkei a Tanügyi Újságban, *Korunkban, Igaz Szóban, *Új Időben; román nyelven a Gazeta Învăţământului és az Astra hasábjain jelentek meg. A *Brassói Lapok közölte Romániai magyar irodalomtörténet címmel indított sorozatát, amely pótolta az akkor még hiányzó tankönyvet. Ezt részletesen – egyelőre csak az asztalfióknak – monografikusan is feldolgozta, 14 vaskos kötetben. A brassói magyar művelődési életben vállalt aktív szerepet, ami miatt – továbbá kihasználva azt, hogy egykori tanítványai közül többeket elítéltek az 1957-es EMISZ-perben – az államvédelmi hatóságok zaklatásokkal próbálták megfélemlíteni: egy házkutatáskor irodalomtörténetének kéziratát is elkobozták, őt magát pedig beidézték. Kihallgatása másnapján a zaklatások elől a halálba menekült.
Ma a csernátoni Haszmann fivérek faragta kopjafa őrzi emlékét a postaréti temetőben. Kőbe faragott mellszobrát Tímár Margit készítette el. Egykori tanítványa, *Jancsik Pál versben idézte emlékét. A Magyar Köztársaság nevében 1991 októberében – post mortem – A hazáért és szabadságért 1956-os emlékéremmel tüntették ki.
Egykori tanítványa, Aranyosi István jegyzeteiből, Ambrus Attila előszavával 2009-ben adták ki előadásait Magyar-lecke címmel.
Székely László: Kései búcsú Sz. J. tanár úrtól. Romániai *Magyar Szó 1990. márc. 20. – In memoriam Sz. J. (1921–77). Szerk. Krajnik-Nagy Károly. Kv. 2003. – Ambrus Attila: Az autentikus lét. Sz. J. élete és utóélete. *Korunk 2007/9. 124–128.
(G. D.)