Tamás Mária (Sárkány, 1930. nov. 8. – 1987. szept. 25.* Kv.) – író, költő. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte, 1954-ben magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Előbb a *Napsugár c. *gyermeklap belső munkatársa volt (ennek az időszaknak a terméséből születtek gyermekvers-kötetei), majd az *Előre szerződéses munkatársaként írásaiból élt. A hatvanas években ő is felsorakozott a társadalmi-politikai kérdésekkel nyíltan szembenézni akarók mellé. Ez különösen az Ősztől őszig c. pszichológiai, erkölcsi kérdéseket feszegető kisregényében nyilvánul meg. Amerikai utazásának tapasztalatait személyes telítettségű *riportkönyvben (Milyen vagy, Amerika?) írta meg. „…bármilyen mohó szomjjal veti magát az új világ ritmusába – írta a kötet kapcsán Farkas Árpád –, nem felfedezni akarja Amerikát, hanem kivallatni…, rajong, vidul, szorong – s tömi poggyászát. Asszonyként odaadja magát Amerikának, erdélyiként le nem veszi fél szemét az itthoni tájról… A Milyen vagy, Amerika? elsősorban az író T. M. felfedezése, mert szépirodalmi hitelű, s csak annyiban útirajz, amennyiben egy író új környezetbeni széttekintéséből valóságirodalom is születhet” (*Igaz Szó 1971/11). Kiadói ösztönzésre könyvének sikere után hazai utazásairól próbált *riportkönyvet írni, szókimondó éleslátása miatt azonban konfliktushelyzetbe került a hivatalos elvárásokkal, s a tervezett könyvből végül csak *riportok jelentek meg szétszórtan. Ötvenedik születésnapján így jellemezte őt Bodor Pál: „Író-kollégáim közül Tamás Mariról lenne a legnehezebb *riportot írni… A *riport mérleg is lehetne, meg jóvátétel sok mindenért, s mert íróról van szó, aki egész életén át vallott a társadalomnak s a társadalomért – a *riport most vallomás lehetne: a társadalom vallomása, válasza az írónak… Mindenütt rátalált a sok, csak általa felfedezett szépség mellett a majdnem megoldhatatlan egyéni-emberi bajokra, telefonált Észak-Moldvából és Dél-Olténiából, sürgős segítségre mozgósítva barátait: nem, nem magáért – ismeretlen emberekért, akikért nem sajnált vagyonokat költeni nem létező vagyonából és heteket, hónapokat pazarolni örökké hiányos idejéből” (*Igaz Szó 1980/12. 564–567).
Művei: Csibe Kati (versek, Buk. 1955); Reggeltől estig (gyermekversek, uo. 1961); Kerek egy esztendő (mesék, uo. 1962); Ősztől őszig (regény, uo. 1966); Berta és a három fia (verses képeskönyv, uo. 1967); Kati-mesék gyermekeknek (uo. 1967); Labdajáték (verses képeskönyv, uo. 1967; németül Else Kornis fordításában); Milyen vagy, Amerika? (útikönyv, uo. 1971); Eszterlánc (gyermekversek, uo. 1971); A fekete lány (versek, uo. 1974); Babaujjak tánca (gyermekversek, uo. 1978); 100xszép (gyermekversek, uo. 1978); Aranykapu (gyermekversek, uo. 1985).
Műfordításkötetei: Al. Sahighian: Gyertek számolni (Buk. 1963); T. Constantinescu: Házi tücsök (mesék, uo. 1964); G. M. Zamfirescu: A játékok lelke (mesék, uo. 1967); Mioară Cremene: Csodálatos táska (mesék, uo. 1967); Ionel Teodoreanu: Gyermekkorom utcája (elbeszélések, uo. 1969); Lucia Olteanu: Mákvirág kalandjai (uo. 1972).
Gáll Margit: T. M.: Csibe Kati. *Igaz Szó 1956/4. – Lendvay Éva: Versek – a legifjabbaknak. *Utunk 1961/36. – Kiss Jenő: Versek – nagy feladatok. *Utunk 1963/5. – Kántor Lajos: Tücsökzenéjű szerelem. T. M. kisregényéről *Utunk 1965/36. – Gálfalvi György: Líra – regényben. *Igaz Szó 1966/7. – Láng Gusztáv: Három regény – három szerelem. [Többek között T. M. Ősztől őszig c. könyvéről.] *Korunk 1966/8. – Farkas Árpád: Valuta. *Igaz Szó 1971/11. 789–801. – Fábián Sándor: T. M.: A fekete lány. *Művelődés 1974/9. – Fodor Sándor: Rendkívüli beszámoló. *Utunk 1978/44; uő: Nekrológ. *Utunk 1987/41. – Szőcs István: T. M. köszöntése. *Utunk 1980/44. – Bodor Pál: Félresikerült *riport – ezúttal egy íróról. *Igaz Szó 1980/12; uő: T. M. ötvenkét esztendeje. Élet és Irodalom 1987/42. – Metz Katalin: Margó. *Utunk 1986/23; uő: Tanúságtétel. *A Hét 1987/43. – Méhes György: T. M. álmai. *Igaz Szó 1987/11.
(S. Zs.)
*javítva Kása Zoltán kutatása alapján