Tarisznyás Márton (Gyergyóditró, 1927. nov. 29. – 1980. okt. 9. Gyergyószentmiklós) – néprajzkutató, muzeológus. Gimnáziumi tanulmányait Gyergyószentmiklóson végezte (1947), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1952). Utolsó egyetemi évében a Marosvásárhelyi Múzeum alkalmazottja is volt. 1952-ben a rendszer elleni izgatás vádjával bebörtönözték, s csak 1955-ben szabadult Dobrudzsából, ahol börtönéveit töltötte. Egy évet tanított a gyergyótekerőpataki iskolában, majd 1956. szept. 1-től haláláig a maga alapította – s később róla elnevezett – gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója volt.
„Gyergyó egyetlen »hivatalos« néprajzkutatója” – írta róla dr. Kós Károly. – Kezdettől erre a pályára készült. Bár értelmiségi családból származott, első néprajzi ismereteit a „családi beszélgetések” során, környezetétől szerezte. Már gimnazistaként népszokásokat gyűjtött, majd az akkor még a Bolyai Tudományegyetemen tanító *Gunda Béla vezette be az érettségiző diákot a néprajzi gyűjtés módszertanába. Az egyetemen ugyan már megszűnt a néprajz szak, de létezett még a tanszék, amelyen Nagy Jenő a magyarság, dr. Kós Károly pedig Románia néprajzát oktatta. A gyakorlati órák keretében hallgatóként ő is segédkezett az *Erdélyi Múzeum Néprajzi Tárának rendezésében. Részt vett az Erdélyi Néprajzi Múzeum patronálásával Katona központtal a Mezőség néprajzi feltérképezésére szervezett kutatótábor munkájában. Pályája kijelölésében meghatározó volt bekapcsolódása a tájmúzeumi mozgalomba. Vezetője volt annak a héttagú gyergyói diákcsoportnak, amely a település, az ősfoglalkozások és a népi ipar társadalmi vonatkozásainak tárgykörében végzett gyűjtőmunkát. Ekkoriban körvonalazódó elképzeléseinek első eredménye a Gyergyói Múzeum (1952), amely irányításával „a helyi közművelődésben és ismeretterjesztésben kiválóan betöltött szerepe mellett egyúttal a néprajztudomány gyergyói kutatóközpontjává is lett”. A vidéki munkahely lehetővé tette számára „a valóban alapos és sokoldalú, emberközelből való és átélt, a tájjal és közösséggel szoros kapcsolatban folytatott, a határtudományokkal is kiegészülő korszerű komplex népismereti vizsgálatot” (dr. Kós Károly), ami egyben élete fő célkitűzéséhez, Gyergyó néprajzi monográfiájának elkészítéséhez vitte közelebb.
Részt vett a gyergyószárhegyi Lázár-kastély romjai között folytatott kutatásban, a kastély megmaradt részeinek restaurálásában. Muzeológusként a Gyergyó környéki falvak értelmiségét önálló néprajzi tárgygyűjtemények létrehozására ösztönözte.
Dolgozatai szinte kizárólag Gyergyó néprajzából merítik tárgyukat. Legelső írása (Adatok Gyergyószentmiklós településtörténetéhez) egy Kovács Dénessel együtt szerkesztett kiadványban, A Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (Csíkszereda 1958) jelent meg. További dolgozatai a Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Informaţia Harghitei, A Hét, *Korunk, *Művelődés, Könyvtári Szemle, Ethnographia és más lapok, folyóiratok oldalain, a Népismereti dolgozatok 1978-as kötetében; az örmény ételekről és étkezési szokásokról gyűjtött anyaga Kövi Pál Erdélyi lakoma c. könyvében (Buk. 1981) kaptak helyet. Három évtizedes munkásságának részleges számbavétele az a tíz tanulmányt tartalmazó kötete, amely térbe és időbe ágyazottan mutatja be a gyergyói tájegység népéletét (a gyűjtögető gazdálkodás hagyományait, a vízhasználat és vízimolnárság emlékeit, a deszkametszés múltjára, az örménység történeti néprajzára, egykori népéletre vonatkozó tárgyi anyagot stb.). A *kritika sikerkönyvként köszöntötte a kötetet: „nem az a könyv, amely jóllakat, kielégít: inkább, amelyik felkelti étvágyunkat” – írta róla Szőcs István. Tervei között újabb összefoglalások szerepeltek: az erdő néprajza, Gyergyó népszokásai, a romániai örménység népélete; foglalkoztatták a helyi néprajzi kutatás módszertani kérdései is, a korai halál azonban meggátolta ezeknek a terveknek a megvalósítását, újabb tanulmányok elkészítését.
Kötete: Gyergyó történeti néprajza (tíz tanulmány, Kós Károly előszavával, Buk. 1982; újrakiadása Bp. 1994).
Horváth Júlia: Induláskor – látogatás a gyergyószentmiklósi múzeumban. *Előre 1956. dec. 29. – dr. Kós Károly: Eredmények és feladatok a Székelyföld néprajzi kutatásában. *Művelődés 1969/4. – Kassay Miklós: Gyergyószentmiklós – 1969. *Korunk 1969/9. – Ikvai Nándor: Tarisznyás Márton. Ethnographia 1981/4. – Szőcs István: Tanulmányok Gyergyó néprajzáról. *Előre 1982. júl. 21. – Vásárhelyi Géza: Olvassuk Gyergyót is „szabadidőnkben”. *Utunk 1982/33. – Cseke Péter: A múzeumi gyakorlat múltja, jelene és távlata (beszélgetés T. M.-nal). *Művelődés 1978/6; uő: T. M. *Művelődés 1980/11. – Vas Kinga: A tudomány mártírja. Emlékezés T. M. néprajzkutatóra. *Honismeret 2002/1. – Száva Tibor Sándor: Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában. Csíkszereda 2008. 639–640.
(Sz. L. – V. Z.)