Tavasz – művészeti és szépirodalmi hetilap. Nagyváradon jelent meg 1919. jún. 21. – 1920. aug. 22. között. Alapítói *Nadányi Zoltán és *Zsolt Béla voltak, felelős szerkesztője Fried János, a Kereskedelmi Csarnok főtitkára, majd Fényes Loránd. Nyomtatták a holnaposok egykori mecénásának, Sonnenfeld Adolfnak a nyomdai műintézetében. 1920 januárjától a lapot Tabéry Gézával kibővült háromtagú szerkesztőbizottság jegyezte, majd *Nadányi Zoltán kiválásával és *Zsolt Béla távozásával Tabéry egyedül irányította.
Röviddel a *Magyar Szó megjelenése után indult, annak mind a tartalom, mind a kiállítás tekintetében méltó vetélytársaként. Állandó munkatársai: Árva Pál (Marton Manó), Bárdos László, Gara Ákos, *Nadányi Zoltán, Sipos Iván, Szűts Dezső, akik mellett szóhoz jutott a ~ hasábjain a város nyugatot járt értelmisége is, ami tágította a világirodalmi horizontját. Közölt benne az egykori holnaposok közül Emőd Tamás és Miklós Jutka, a Nyugat törzsgárdájából a Holnapból is ismert Babits Mihály és Juhász Gyula mellett Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy Zoltán, Schöpflin Aladár is. Belső-Erdélyből Áprily Lajos, Bárd Oszkár, Bartalis János, Berde Mária, Gulácsy Irén, Jékey Aladár, *Ligeti Ernő, Nagy Dániel, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Szombati-Szabó István, *Tompa László küldött verset, prózát, műfordítást. A második évfolyamban folytatásokban közölték *Ligeti Ernő Belvedere c. regényét.
Világirodalmi tájékozódásáról a váradi újrakezdés két lapjának monográfusa, *Kovács János írja: „A két folyóirat szoros és újat kereső világirodalmi érdeklődése, kitekintése a nagyvilágra ugyancsak holnapos hagyomány, és mind a Magyar Szó, mind a Tavasz – bár nem azonos módon – hűségesen szorgalmazta az évtized előtt meghirdetett felzárkózást a huszadik század modern irodalmi törekvéseihez… Szembetűnő a két lap világirodalmi tájékozódásának és fordításainak azonossága… Mégis valamelyes különbséget tehetünk, főként ami a közreadott tanulmányokat és értékeléseket illeti… A Tavaszban nagyobb teret kapott a modern francia és angol líra és a társadalmi érdeklődésű realista próza.” A magyarul megszólaltatott írók, költők között volt Baudelaire, George Coşbuc, D’Annunzio, Stefan George, Gottfried Keller, Jean Richepin, Rainer-Maria Rilke, Schopenhauer, Swinburne, Tolsztoj, Turgenyev, Zola. Fried János cikkeiben G. B. Shaw-ról, a francia modernekről írt.
A ~ tartalmán keresztül híven tükrözte a város szecessziósan mozgalmas művelődési életét, kifejezte a csoportnak Ady örökségéhez való kötődését (az 1920/4. számot kifejezetten Ady emlékének szentelték). Sajátos hangvételt kölcsönöz az az öt önálló rovat, amelyekben szellemes eszmefuttatások jelentek meg a napi eseményekről és azok hőseiről (Szabad egy szóra), az irodalmi és a művészeti élet újdonságairól (Lesben); közöl a ~ könyvismertetőket (Kritika), színházi tudósításokat, kritikákat (Színházi figyelő), a zenei és a képzőművészeti életről szóló beszámolókat (Zene és képzőművészet). Az érdeklődő megtalálhatta benne a nagyváradi mozik, varieték műsorát is, akárcsak a helyi sakkversenyek eredményeit.
Tabéry Géza: Emlékkönyv. Kv. 1930. 11–17; uő: Egy negyedszázad szépirodalma. *Napló (Nv.) 1938. dec. 22., 29.; uő: Nagyváradi zászlóbontás. *Igaz Szó 1957/2. – *Kovács János: A hőskorszak kezdetén. Bevezető tanulmány a Magyar Szó – Tavasz Antológiához. Buk. 1971. 5–95.
(T. E.)