Tompa István (Tatrang, 1924. febr. 9. – 1996. okt. 29. Kv.) – elbeszélő, regényíró. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1942), előbb a *Ferenc József Tudományegyetem orvosi karán volt hallgató (1942–45), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdasági diplomát (1949). Még 1944-ben bekapcsolódott az illegális kommunista ifjúsági mozgalomba; 1945–47 között az RKP Kolozs Tartományi Bizottságának, 1947–52 között Bukarestben a Központi Bizottságnak az aktivistája. Ugyanitt 1952–56 között a pénzügyminisztériumban vezérigazgató. 1956-ban Kolozsvárra helyezték, ahol 1961-ig az RMP Tartományi Pártbizottságának nemzetiségi ügyekért is felelős titkára; szerepet játszott az 56-os magyar forradalom utáni megtorlások, majd a Bolyai Tudományegyetem erőszakos egyesítése időszakában. 1961-ben leváltották; rövid ideig a Libertatea bútorgyár igazgatója, majd a Kolozs Tartományi, 1968 után Megyei Néptanács alelnöke, 1970-től, a hivatalos pártpolitikától egyre jobban eltávolodva, a megyei Kereskedelmi Igazgatóság vezetője volt nyugdíjazásáig (1984).
1989 után szerepet vállalt az újraszerveződő romániai magyar politikai életben: a 90-es évek elején az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének választmányi tagja, belvárosi szervezetének elnöke volt.
Első novelláját az *Utunk közölte (1947). Ezt követően nagyobbrészt munkás- vagy munkásmozgalmi környezetben játszódó rövidebb prózai írásai is itt jelentek meg; az Előrében és az Igazságban publicisztikát és gazdasági témájú írásokat közölt. A hetvenes években nagyobb szabású regényben (Három Demeter. I. 1973, II. 1980) már személyes és családi emlékeit állította az ifjúkorát megidéző cselekmény előterébe. Utolsó könyvében (Hogyan történhetett? Kv. 1995) önkritikusan tekintett vissza életére.
Kötetei: Két találkozás (elbeszélés, Buk. 1949); Az első lépés (novella, uo. 1950); A második arcvonal (két elbeszélés, uo. 1959); Az elfelejtett ember (novellák, uo. 1962); Köd és nap (regény, uo. 1965); A mindennapi kenyér (novellák, uo. 1967); Három Demeter (regény, I. uo. 1973, II. 1980); Záróra előtt (regény, uo. 1989); Hogyan történhetett? (uo. 1995).
Kovács Ferenc: Az első lépés. Irodalmi *Almanach 1951/2; uő: Gondolatok T. I. új könyvének elolvasása után. *Szabadság 1995. dec. 29. – Baróti Pál: Idők élén. *Utunk 1960/37. – Kovács János: Érdemleges válaszok – és felelet nélkül hagyott kérdések. *Igaz Szó 1960/7. – Marosi Péter: Lehetséges és tényleges összeütközések. *Utunk 1962/41; uő: A mindennapos téma. *Utunk 1967/36; uő: Szerda vagy csütörtök. *Utunk 1973/48; uő: Az utolsó Demeter. *Utunk 1981/24. – Láng Gusztáv: Otthon a valóságban. *Utunk 1965/32. – Márki Zoltán: Teremtés ismétlődik szavakban. *Utunk 1984/21. – Sőni Pál: Három Demeter. *Igaz Szó 1974/2. – Szilágyi István: Egy szerencsés regényhős kálváriája. *Korunk 1974/1. – Balogh F. András: A valóság sodrása. *Igaz Szó 1989/12. – Gáll Ernő: Tompa István „fekete doboza”. Helikon 1995/23. – Nagy László: Boncasztalon a kommunizmus. *Szabadság 1995. dec. 12. – Cseke Péter: „Irodalomirányítás” 1947–1989. *Korunk 1996/4. – Dáné Tibor: Vallani csak bátor ember képes. *Szabadság 1996. jan. 9.; uő: In memoriam T. I. Helikon 1996/23. – Jakab Antal: Rézbőrűek csutakolják egymást fehérekké. *Szabadság 1996. jan. 16. – Andreea Andreescu – Lucian Nastasă – Andrea Varga (szerk.): Minorităţi etnoculturale. Mărturii documentare. Maghiarii din România. 1956–1968. Kv. 2003. 385–426, 625–645.
(G. D.)