Tonk Sándor (Kv., 1947. máj. 2. – 2003. aug. 14. Bp.) – történetíró, ~ Emil fia, ~ István testvére, ~ Márton apja, ~ *Tavaszy Sándor unokája. Szülővárosában, az Ady–Şincai Líceumban érettségizett (1964), egyetemi tanulmányait a BBTE-n, a Történelem–Filozófia Fakultáson végezte (1969). Az *erdélyiek egyetemjárásának tárgyköréből választott doktori disszertációját – a kedvezőtlen politikai körülmények miatt – csak későn, 1995-ben, Budapesten védhette meg.
Tudományos pályáját a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár kutatójaként kezdte (1969–72), majd a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének lett tudományos munkatársa. A kommunista diktatúra bukását követően részt vállalt az *erdélyi magyar oktatás, tudományosság és az egyház megújításának sokrétű felelős munkájából. 1994–2000 között az EME alelnöki tisztét töltötte be. 1992-ben rábízták az egyetemes középkor történetének oktatását a BBTE feltámadt magyar tagozatán, ahol később magyar írástörténeti kollégiumot is vezetett, és az *erdélyi történeti irodalmat tárgyaló előadásokat tartott. Utóbb a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöki tisztét viselte, 2000-től pedig a Sapientia EMTE megbízott rektoraként meghatározó szerepet vállalt a fiatal intézmény megszervezésében, útra indításában. Időközben az *Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokává választották. A több ember erejét igénylő, megfeszített munka egészségét kikezdte, s alkotóereje teljében sírba vitte. Egyháza, pályatársai, tanítványai a *Szemle”>*Református *Szemle 2003. évi 6. számával tisztelegtek emléke előtt. Nemzeti közössége az *erdélyi magyar egyetemi oktatás újjászervezésében végzett áldozatos munkáját a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmével (2002) és a posztumusz adományozott Tőkés László-díj odaítélésével (2004) ismerte el.
Tudományos munkásságának java az 1992 előtti időszakra esik; a következő években vállalt felelős megbízatásai kevés időt hagytak a kutatásra, az alkotómunkára. A szülői házból hozott történeti érdeklődése az egyetemen határozott irányt kapott. „…gyermekkoromtól fogva a szó legszorosabb értelmében vett történelmi környezetben élhettem” – vallotta. – Az egyetemen *Jakó Zsigmond professzor *figyelő szeretete vezette be az *erdélyi középkori magyar história, a művelődéstörténet és a történelmi segédtudományok művelésébe. Munkássága csak rendhagyó esetekben lépte át a kultúrhistória körét. Első írása – tárgya: a kolozsvári piarista iskola szerepe a román értelmiség kialakulásában – a kolozsvári egyetem folyóiratában *jelent meg (Studia Universitatis Babeş–Bolyai, series Historia 1968). Az értelmiség kiformálódásának kutatása vezette el Oláh Miklós felemelkedésének nyomon követéséhez, s eredetileg ebből a tárgykörből választotta doktori disszertációjának témáját (A középkori közjegyzőség *Erdélyben. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 1980. Buk. 1980). A pályakezdés, a könyvtárosi működés éveiben született dolgozatainak egy része könyvtörténeti ismereteinket gyarapította (Könyvtárak, olvasók és olvasmányok a reformkori Marosvásárhelyen. Könyvtári *Szemle 1972–73).
Életében közel két évtizedet töltenek be iskolatörténeti kutatásai, amelyek munkásságának gerincét képezik. Számos tanulmányban, önálló kötetben közölte ilyen irányú anyaggyűjtését, fogalmazta meg következtetéseit (Egyetemjárás az egyetem nélküli országban. Egy kultúrtörténeti kutatás néhány tanulsága. *Korunk 1994/5). A középkori európai egyetemeket megjárt fiataljaink művelődéstörténeti szerepéről szólva leszögezte: „…tanúi és cselekvő részesei lehettek a különböző korok nagy szellemi mozgalmainak, és hazatértük után a szülőföld és a nagyvilág közti kapcsolat életben tartóivá, ápolóivá válhattak. A középkori peregrinusok ismert és névtelen százai egyengették az utat a hazai humanizmus és reformáció, a felvilágosodás és romantika megannyi ismert alkotó értelmiségijének külföldjárása előtt is.” A recenzens *Csetri Elek ugyanezt a gondolatot így fogalmazta meg: „A könyv másfél száz oldalas diáknévsora, külföldön tanult diákjaink *jelentős száma újra tudatosítja bennünk, hogy művelődésünk a középkorban is együtt haladt Európával” (*A Hét 1980/43).
Néhány tanulmány erejéig a művelődéstörténet határain kívül eső témákat is feldolgozott (A Telekiek *Erdély történetében. In: Sáromberke 1319–1994. Társszerzők Nagy Géza és Szabó Miklós. Sáromberke 1994; Régi *erdélyi farsangok. In: KJNT Évkönyv 1996. Kv. 1996; A magyarság megtelepedése *Erdélyben a krónikák tükrében. In: *Erdélyi Múzeum 1996/1–2; Erdély integrálódása a középkori magyar államban. In: Erdély a keresztény magyar királyságban. Kv. 2001).
Tanulmányai, alkalmi írásai, könyvismertetései *jelentek meg az *Erdélyi Református Naptár, *A Hét, Irodalomtörténeti Dolgozatok, Lymbus, Művelődés, Népújság, Orvosi Hetilap, Cercetări de Ştiinţe Sociale, Revista Arhivelor, Vatra és más időszaki kiadványokban. Tanulmányokat közölt a Marosvásárhely és vártemploma (Bp. 1990), Egyházak a változó világban (Esztergom 1991), Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön és külföldiek Magyarországon. II. (Bp.–Szeged 1991), Az *Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200 éve (Kv. 1994), Akik jó bizonyságot tettek. A kolozsvári református theologia tanárai (Kv. 1996) c. kötetekben, a *Jakó Zsigmond 80. születésnapjára kiadott Emlékkönyvben (Kv. 1996), a Történelmünk a Duna-medencében (Kv.–Tv. 1998) című és más gyűjteményes kötetekben.
Gondozásában *jelent meg *Juhász András Ökumenikus törekvések az *erdélyi református egyház 16. és 17. századi történetében (Kv. 1994) c. könyve, kísérőtanulmányával és jegyzeteivel az Albizálás *erdélyi városokban és falvakban. Kiss Sámuel enyedi diák gyűjtőútja (Szeged 1991), valamint Árva Bethlen Kata írásai (Kv. 1998); szerkesztésében A magyar nyelvű felsőfokú oktatás Romániában. Múlt – *Jelen – Jövő (társszerkesztő Kötő József, uo. 1998).
Kötetei: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Buk. 1979); Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700 (társszerző Szabó Miklós, uo. 1992); A marosvásárhelyi kollégium diáksága 1653–1848 (uo. 1994); Marosvásárhely. Vártemplom (Sepsiszentgyörgy 1994 = *Erdély műemlékei 7); Gernyeszeg (uo. 1999).
Vogel Sándor: Oktatásunk múltjából. *Brassói Lapok 1980. febr. 23. – Kovách Géza: Két iskolatörténeti monográfia. *Tanügyi Újság 1980/4. – Paul Binder: T. S. *Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Revista de Istorie 1980/6. – *Csetri Elek: Peregrinatio academica. *A Hét 1980/43. – Csulák Mihály: Egyetemjáró *erdélyiek. Köznevelés 1981/2. – Gernot Nussbächer: Siebenbürger an Europas Universitäten. Ein aussreiches Buch zur mitteralterlichen Kulturgeschichte. Neuer Weg 1980. márc. 15.; uő: Schässburger Studenten im 15. Jahrhundert. Neuer Weg 1980. aug. 12.; uő: Aus Siebenbürgen nach Wien und Krakau. Hermannstädter Studenten im 14. und 15. Jahrhundert. Die Woche 1981. márc. 7.; uő: Gehobenes geistiges Niveau. Studierende und Akademiker im mitteralterlichen Heltau. Die Woche 1981. júl. 31.; uő: Studenten aus 99 Jahren. Ein Beitrag zur Kulturgeschichte von Mediasch im Mittelalter. Neuer Weg 1981. aug. 4.; uő: Birthälmer Studenten. Daten zur Kulturgeschichte Birthälms im Mitteralter. uo. 1982. ápr. 26.; uő: Stolzenburger Studenten an Europas Universitäten. Aus der ältesten Kulturgeschichte der Gemeinde. Karpatenrundschau 1982. nov. 26.; uő: Vom Studenten zum Doktor. Zur ältesten Kulturgeschichte von Menschen. Neuer Weg 1983. febr. 1.; uő: Bistritzer Studenten im ersten Viertel des 16. Jahrhunderts. Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien 1993. nov. 3.; uő: Sächsische Studenten am reformierten Kollegium in Neumarkt. Karpatenrundschau 1995/32. – Szabó György: Adósságtörlesztés kétszáz év múltával (*Erdélyiek egyetemjárása a kora újkorban). *Erdélyi Múzeum 1994/1–2; uő: Két újabb iskolatörténeti forráskiadvány. *Erdélyi Múzeum 1994/3–4. – Egyed Ákos: Búcsú Tonk Sándortól. *Erdélyi Múzeum 2003/3–4. 106–107.
(V. Z.)