Tóth Károly Antal (Szatmárnémeti, 1942. dec. 3.) – esszéíró, kiadó. Középiskoláit szülővárosában végezte (1960); a BBTE-n, a Biológia–Földrajz Karon szerzett tanári oklevelet (1965), később Svédországban, a Göteborgi Egyetemen környezetvédelmi szakon újabb diplomát (1994).
1965-től Nagyváradon tanított különböző iskolákban. Tagja (1976–78 között elnöke) volt az Ady Endre Irodalmi Kör vezetőségének, 1982-ben tagja annak a csoportnak, amely az Ellenpontok c. *szamizdat kiadványt elindította, majd sokszorosította; ő írta a szerkesztőség programjavaslatát (1982. okt.) s ugyanabban a számban a helsinki értekezlet megállapodásait ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez intézett Memorandumot. A kiadvány miatt feleségével több hónapon át volt letartóztatásban, majd miután a kihallgatások végeztével szabadon engedték őket, 1984 júliusában áttelepültek Magyarországra. Itt előbb a Népművelési Intézet szakalkalmazottja, majd 1988-ig az Országos *Levéltár tudományos munkatársa volt. 1988-ban Svédországba kerültek, majd 1989-ben Kanadába, ahol Montrealban betanított nyomdai munkásként dolgozott. 1990-ben visszatértek Svédországba, ahol a göteborgi Scandiaconsult keretében környezetvédelmi tanácsadó. Svédországban 1988-ban jelent meg az Exaudi c. göteborgi folyóiratban leleplező írása a romániai magyarellenes üldözésekről. Ezt különlenyomatban többszáz példányban eljuttatták az akkori svéd hatóságokhoz. Svédországba visszatérve 2000–2004 között szerkesztőségi munkatársa volt a stockholmi Új Kéve c. lapnak.
Első írása 1967-ben, az Utunkban jelent meg, majd a nagyváradi Fáklya, az Ifjúmunkás, A Hét, Tanügyi Újság, Korunk, *Echinox, Magyarországon az ef-Lapok, Szabadelvű Unió, Életünk, Beszélő, a párizsi Irodalmi Újság, az Új *Látóhatár, az akkor még Montrealban megjelenő Nyugati Magyarság, a 90-es évektől a nagyváradi Kelet–Nyugat, az Európai Idő, Keresztyén Szemle, Krónika, *Látó, Magyar Kisebbség, Székelyföld, az Új Magyarság, Magyar Nemzet, Kapu, Hitel, Havi Magyar Fórum, Magyar Szemle, a szekszárdi Átalvető közölte írásait.
Egy írása szerepel az *Echinox munkatársait bemutató Bábel tornya (szerk. *Beke Mihály András és Bréda Ferenc, Buk. 1983) c. antológiában. Az Ady Endre Irodalmi Körre vonatkozó emlékeit Egyetlen eszközünk maradt: a szó címmel a *Gittai István és *Szűcs László szerkesztette kötetben (Péntek esti szabadságunk. A nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör húsz éve. Nv. 1998) közölte; életútjukra visszatekintő, feleségével közös interjúja *Tófalvi Zoltán Északi változatok (Mv. 2000) c. kötetében, ill. Török Miklós könyvében (Az élet kalandja. Magyarok az emigrációban. Csíkszereda 2002) jelent meg. Út a magányos tüntetésig – egy erdélyi magyar esete a Scania birodalommal címmel kötetnyi interjút készített Adorjáni Imre Istvánnal (Bp. 2007).
Az Ellenpontok történetét (dokumentumokkal) Hova tovább? c. könyvében (Szombathely 1994) írta meg, majd sajtó alá rendezte a teljes folyóirat reprint-kiadását (Ellenpontok. Csíkszereda 2000). Az Ellenpontok szerkesztőivel, köztük vele is Seregi László 1999–2000-ben dokumentumfilmet készített (amelyet azonban sehol nem mutattak be).
Csisztay Gizella: A Körös utcától a Bevaeringsgatanig. Göteborgi beszélgetés. *Napló”>*Bihari *Napló 1992. nov. 28–29. – Filep Tamás Gusztáv: Búcsú Váradtól. Kortárs 1995/5. – Szabó A. Ferenc: „Magyar földön románnak neveztetni”. Magyar Nemzet 1995. aug. 22. – Borbándi Gyula: Emigráció és Magyarország – Nyugati magyarok a változás éveiben. Bázel–Bp. 1996. 42; uő: Pontok és ellenpontok. Bécsi *Napló 2001. nov.–dec. – Martos Gábor: „Meg kellene végre bontani a hallgatás falát”. Népszava 2000. nov. 15. – *Tófalvi Zoltán: Göteborgi beszélgetés T. K. A.-lal és Tóth Ilonával. *Látó 1999/10; uő: Hova tovább? Valóság 2001/2. – Aniszi Kálmán: Út a magányos tüntetésig. Kapu 2007/11–12.
(D. Gy.)