Vetési László (Székelyudvarhely, 1953. dec. 26.) – református egyházi író, szórványkutató, szociográfus. Középiskoláit Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen végezte, 1972-ben érettségizett a Petru Groza Líceumban. A kolozsvári Protestáns Teológián szerzett lelkészi diplomát 1976-ban. Előbb a Szeben megyei Bürkös szórványgyülekezetének lelkésze, majd 1978–83 között a kolozsvári Pata utcai gyülekezetben helyettes lelkész. 1983-tól az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztésének kiadói szerkesztője, és a *Református Szemle műszaki szerkesztője, majd 1990-től szórványügyi előadó; lelki gondozója a mezőségi és dél-erdélyi szórványgyülekezeteknek, vezetője az Erdélyi Református Egyházkerület Szórványgondozó Szolgálatának. 1991–94 között lelkész-tanár a kolozsvári Református Kollégiumban is.
Közben elindítója és 1990–92 között szerkesztője a Felebarát c. szórványlapnak, majd annak megszűnése után az *Üzenet Levél c. szórványmellékletének; szerkesztője a Felebarát Füzetek, Diaszpóra Tájékoztató és Diaszpóra Könyvek c. sorozatoknak (ez utóbbiban jelent meg Nagy Sándornak a bukaresti magyarság két világháború közötti helyzetéről írott könyve, A regáti magyarság. Kv.–Sopron 2000).
Első szociográfiai tanulmánya, Bürkösön szerzett szórványtapasztalatait összegezve, a *Korunkban 1977-ben, majd kibővítve a *Változó valóság Imreh István szerkesztette 1978-as kötetében jelent meg, ugyanennek a sorozatnak 1984-es kötetében publikált, Pillich Lászlóval és Vincze Zoltánnal közös tanulmánya a „városfejlesztés” címén lerombolt hóstáti magyar közösség sorsának alakulását tárta fel. Ugyancsak Pillich Lászlóval közösen rendezte sajtó alá a Leírtam életem… c., népi önéletírásokat tartalmazó kötetet (Buk. 1987). Közben folyamatosan közölt a *Korunk, *A Hét, *TETT c folyóiratokban, a *Református Szemlében és annak Gyülekezeti Mellékletében, valamint a *Korunk 1982-es és *A Hét 1986-os Évkönyvében.
Az 1989-es változást követően, az új lehetőségeket kihasználva, rendszeresen jelentek meg cikkei, tanulmányai, szórványelemzései, publicisztikai írásai a hazai és a magyarországi sajtóban (*Korunk, *Hitel, Kisebbségkutatás, Kapu, Reformátusok Lapja), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Évkönyvében, a Romániai magyar évkönyv köteteiben, a Református Naptárban, főképp a szórványmagyarság sorskérdéseiről, helyzetük felméréséről, az erdélyi nyelvi peremterületeken élők, főképp lelkészek, tanítók példamutató munkájáról. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy az erdélyi szórványgondok az egyetemes magyar köztudatba bekerültek. „Lelkipásztori esszéi”-vel, az erdélyi és regáti, valamint a nyugati magyar szórványokról készített *riportjaival, filmszövegeivel (a Juhaimnak maradékát összegyűjtöm c., B. Nagy Veronikával 1992-től készített, 25 filmből álló sorozattal) új tényirodalmi műfajt teremtett. Más hazai és magyarországi filmesekkel készült filmjeinek száma meghaladja az 50-et. E témakörből írott tanulmányai a Népi vallásosság a Kárpát-medencében c. sorozat I. és II. kötetében (Bp. 1991, 1997), a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet Sokszemközt c. kiadványában, a Kulcsok Kolozsvárhoz (Kv. 2000), Szórvány és Iskola (2001), Erdélyből Európába mítosztalanul (2003), Tanulmányok a szórványról (Bp. 2005), Mint oldott kéve… (Bp. 2006), A felszívódás veszélye, a fennmaradás esélyei (Bécs 2009) c. kötetekben jelentek meg.
Az 1989-es változás óta az erdélyi magyarság közösségépítésének számos területén vállalt feladatokat: aktív résztvevője az erdélyi magyar református egyházi megújulási mozgalomnak, négy éven át titkára az Országos Református Lelkészértekezleti Szövetségnek; 1992-ben alapítója és azóta elnöke a szórványfeladatokat magára vállaló Diaszpóra Alapítványnak, titkára az Egyetemes Magyar Református Zsinat Szórványbizottságának, 1995-től társelnöke a Romániai Magyar Szórványtanácsnak; Jenei Tamással együtt 1993-ban megalapítója az erdélyi szórványközösségépítők munkáját évente elismerő Czelder Márton- és Földes Károly Szórványdíjaknak.
Kezdeményezője és vezetője annak az 1996-ban indult programnak, amelynek keretében kolozsvári főiskolás *fiatalok elkezdték a Kárpátokon kívüli magyar szórványok felkutatását és megszervezését. 1997-ben elindítja a „lélektől lélekig missziót”, 1998-ban a „nagyvárosi missziót”; az RMDSZ Oktatási Főosztálya számára elkészítette a vidéki pedagógusokat támogató „lámpás programot”, 2000-ben a hátrányos peremhelyzetű magyar közösségek építésére szolgáló „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” stratégiát. Ebben a két tárgykörben dolgozta ki az Iskola a nyelvhatáron (1998) és a Magyar egyház, de milyen nyelven? (Orbán Lajossal, Kisebbségkutatás 2000/2) c. elemző tanulmányokat. Kezdeményezője volt a „Holttenger dokumentációs program”-nak, amelynek keretében adatbázis készült a szórványmagyar kisközösségekről. 2000-ben megszerkesztette és kiadta a 63 lelkész által aláírt Algyógyi Nyilatkozatot, amely a romániai magyar szórványkérdés és -program megrázó dokumentuma.
Egyéb területeken vállalt közösségépítő feladatai: 1994–98 között egyik alelnöke volt a Világszövetség Erdélyi Társaságának, 1996-tól tagja a Hungária *Televízió Közalapítvány Kuratóriumának, 2003–2004-ben elnöke a Kolozsvár Társaságnak.
1993-ban és 1997–98-ban szerkesztette a kolozsvári Református Kollégium Kollégiumi tükör c. évkönyveit, társszerkesztője volt a soproni Bethlen Kiadóval közös Diaszpóra Könyvek c. sorozatnak.
Önálló kötetei, nyomtatásban megjelent füzetei: Szolgáljatok az Úrnak (Kv. 1997 = Felebarát Füzetek); Új teremtés. A romániai református egyház helyzetképe, szolgálati feladata… (uo. 1998); Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág: sorskérdések a nyelvhatáron (Kv. 2001 = Ariadné Könyvek); Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Lelkipásztori barangolások küszködő nyelvi tájakon (Kv. 2002).
Sokszorosításban megjelent munkái: Hét bő esztendő. Erdélyi elemzések *a hétéves Duna *Televízióról (Bp. 2000); Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Romániai magyar szórványstratégia (Kv. 2000); Megszámláltattál. Az 1992-es romániai népszámlálás református adatainak értékelése (uo. 2001); Lámpás program. Értelmiségtámogatási, telepítési és képzési terv (uo. 2003); Szórványmagyarok lexikona (uo. 2003).
Előszavával jelent meg *Bodor Pál És élni kellett tovább c. könyve (Székelyudvarhely 1995).
Munkásságát 1993-ban a Julianus Alapítvány díjával és a MÚRE nívódíjával, 1994-ben a győri Media Wave Nagydíjával (a B. Nagy Veronikával és Xantus Gáborral közösen, Kövek és emlékek pásztora címmel Szegedi László magyarigeni lelkészről készített filmért), 2001-ben a királyhágómelléki egyházkerület Pro Media Christiana, 2003-ban a NKÖM Károli Gáspár díjával és a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségekért díjával, 2005-ben Bethlen Gábor-díjjal, 2006-ban az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Nyelvőrzés Díjával, 2009-ben Kemény Zsigmond Díjjal ismerték el.
Változó értékrendek. V. L.-val beszélget Rostás Zoltán. *A Hét 1992/25, 26. – Barabás István: A megmaradás és a túlélés csodái. Szórványmagyarságunk filmkrónikája. *A Hét 1994/4. – Szabó Csaba: Felmérési hadjárat indul a szórványban. *Szabadság 1999. máj. 27.; uő: A műfajteremtés határánál. Vetési László. *Szabadság 2002. dec. 10. – Biczó Gábor: Megjegyzések V. L. Szórványstratégia – nemzetstratégia c. tanulmányához. *Magyar Kisebbség 2000/3. – Bodó Barna: Jövőtervezés és bűnbánat. *Magyar Kisebbség 2000/3; uő: Civil önépítkezés. *Magyar Kisebbség 2002/3. – A Károli Gáspár-díj erdélyi kitüntetettje. *Művelődés 2003/12. – Szórványgondok Erdélyben (V. L.-val beszélget Aniszi Kálmán.) *Hitel 2003/1. – Szilágyi Aladár: A nyelvi otthon építése. Erdélyi *Riport 2006. okt. 17.
(B. K.)