Zakariás Erzsébet (Mikóújfalu, 1956. nov. 12.) – néprajzi szakíró, *Salat Levente felesége. Baróton érettségizett 1975-ben, majd géptervezői technikumot végzett Kolozsváron (1978), utána 1984-ben a Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkarán magyar–orosz szakos diplomát szerzett. 1990-ben néprajzból doktorált, 1998-ban Waldorf tanári szakképesítést nyert a budapesti Bárczi Gusztáv Főiskolán, 2003-ban megszerezte az I. tanári fokozatot.
Testvérbátyjával együtt alapítója volt a Harmat együttesnek, amely 1973-ban a Siculus fesztiválon alkotói nagydíjat, előadói nagydíjat és népszerűségi díjat nyert. Az együttesről 1980-ig több *televíziós és rádiófelvételt készítettek (Ifjúmunkás Matinék, Kaláka), koncertjeiket a Camerata Transilvanica, a Micron és a Metropol együttesekkel szervezték. Önálló kislemezük is készült. 1977-től Regösök zenekar néven részt vettek az erdélyi táncház-mozgalom elindításában (Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Temesvár). Nevéhez fűződik a kolozsvári Vasas táncház létrehozása. Erdély-szerte tanított táncot és éneket az induló táncházakban, valamint a Román *Televízió Kaláka-műsoraiban.
Diplomája megszerzése után rövid ideig műszaki tervező volt a sepsiszentgyörgyi IAME gyárban (1978–79); majd tanár Egerpatakon (1984–85, 1986–89) és Barátoson (1985–86), fordító a sepsiszentgyörgyi IMASA gyárban (1989–90). 1990-től a kolozsvári *Állami Magyar Színház irodalmi titkára, könyvtárosa. 1993–2003 között a kolozsvári Waldorf iskolában, majd 2003–2007 között a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban magyar nyelv- és irodalom szakos tanár. 2007-től a Román Akadémia kolozsvári Folklórarchívumának kutatója.
1990-ben a *Kriza János Néprajzi Társaság létrehozásának ötletgazdája, az alapító közgyűlés megszervezője, statútumának megfogalmazója, a Társaságnak 1995-ig titkára. Szerkesztésében jelent meg a KJNT Értesítője, valamint 2. (Keszeg Vilmossal, Kv. 1994), 3. (uo. 1995) és 4. Évkönyve (Barabás Lászlóval és Pozsony Ferenccel, uo. 1996).
1994-ben létrehozta a Kolozsvári *Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárát, amely a Kolozsvári Színház 217 éves történetének különböző dokumentumait, muzeális tárgyait őrzi. Ezek rendszerezésén, nyilvántartásba vételén és digitalizálásán folyamatosan dolgozik.
Az MTA külső köztestületi tagja.
Első írása az Ember és világ c. kötetben jelent meg (Buk. 1986 = Századunk). Önálló kötetében – Asszonyélet Erdővidéken (Mv. 2000) – az erdővidéki nők életéről nyújt monografikus képet. A születéstől egészen az öregasszonykorig követi végig a nők életének alakulását: az egyes életkorokhoz kötődő viseletet, életmódot, viselkedési normákat, hétköznapi és ünnepi szokásokat, átmeneti rítusokat, a különböző leány- és asszonymunkákat stb. Megvizsgálja a leányok és asszonyok helyét a családszervezetben, a nemek közötti munkamegosztásban, illetve a falusi társadalomban, nyomon követi fizikai és társadalmi terük fokozatos kitágulását, majd beszűkülését az életút során. Az adattárban megjelenő 479 interjúrészlet szintén az elemzés logikáját követi, az erdővidéki nők életpályája ezek mentén is rekonstruálható.
További kötetei: „Édesanyám kicsi korban megtanított…” Tanulmányok a hagyományos társadalomra jellemző asszonyi tudás kérdésköréből (Kv. 2006); Miesnapok képei – Imagini cotidiene – Everyday pictures. Moldvai csángó hétköznapok – Viaţa de zi cu zi a ceangăilor din Moldova – Daily life of the Moldavian Csángós, 1991–1993 (Kv. 2007).
Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban megjelent jelentősebb néprajzi tanulmányai: Közelítések a hiedelem fogalmának körvonalazásához (in: Ember és világ. Buk. 1986); Az erdővidéki terhes asszony tabui a múltban (in: *Korunk Évkönyv 1986–87); Divatjamúlt udvarlási szokások Erdővidéken (in: *A Hét Évkönyve, Buk. 1989); Boszorkányok Erdőfülében (in: KJNT Évkönyve 1. Kv. 1992); Népélet és szexualitás (*Korunk 1993/2); Mit ér az ember, ha néprajzos? (*Korunk 1993/8); A közvélemény mint hatalom (*Korunk 1993/10); A születés körüli néphagyományok Erdővidéken (in: *Népismereti Dolgozatok 1994); Útmenti keresztek Baróton (in: KJNT Évkönyve 2. Kv. 1994); Asszonymunkák Erdőfülében (in: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére. II. Különnyomat. Szentendre 1995); Vallásosság az emberélet fordulóihoz fűződő szokásokban Erdőfülében (in: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Debrecen–Veszprém 1997); Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról (in: A táplálkozáskultúra változásai a 18–20. században. Kalocsa 1997); Asszonyok Erdővidék változó társadalmában (Látó 1997/1); A női testnedvek a hagyományos magyar népi hiedelemvilágban, különös tekintettel Erdővidékre (*Korunk 2007/8).
(S. B.)