Zsók Béla (Déva, 1939. okt. 9. – 2006. szept. 28. uo.) – népzenekutató, néprajzi író. Középiskolai tanulmányait Déván végezte. 1958-ban Bukarestben a Nyomdaipari Szaklíceumban kézi betűszedői képesítést szerzett. 1960-ig kézi betűszedő nyomdász Déván, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, 1971-től Bukarestben az Előre, majd a Romániai *Magyar Szó tördelőszerkesztője.
Néprajzi kutatómunkáját a Hunyad megyébe telepített bukovinai székelyek körében végezte. Első publikációja a Művelődésben *jelent meg (Hozzászólás a műkedvelő népzenekutatás kérdéséhez. 1975/12), majd ezt követte Kasler N. Máriával közös közleménye Dévai telepesek népdalai címmel (Művelődés 1977/6) és a Sztrigyszentgyörgyi népdalok (uo. 1985/4). Későbbi, periodikákban, gyűjteményes kötetekben közölt tanulmányai, közleményei: A Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyek karácsonyi katonajátékának szövegvizsgálata, 1982–1995 (in: Az iskolai színjáték és népi dramatikus hagyományok. Debrecen 1993); A halálra való felkészülés a dévai (bukovinai székely) Csángó Telepen (in: Vallási Néprajz. 6. Debrecen 1994); A Dévára települt bukovinai székelyek kapcsolata a környező románsággal (Erdélyi Múzeum 1994/3–4); Dévai székely gyermekek játékai (Honismeret 1994/3); Déva-telep helynevei és határnevei (Művelődés 1996/10); Román elemek négy 18. század végi erdélyi magyar iskoladrámában (Néprajzi Látóhatár 1997/1–4); A „csángó” elnevezés és identitástudat alakulása a Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyeknél (Néprajzi Látóhatár 1998/ 3–4); „Ezek utolsó akaratim…” (in: A KJNT Évkönyve. 7. Kv. 1999); A százéves Déva-telep lakóinak életvitele, hagyományainak és identitástudatának változásai (in: Paraszti múlt és *jelen az ezredfordulón. Szentendre 2000); Tréfás történetek Déva-telepről (Néprajzi Látóhatár 2001/1–4).
Első kötete, Az egyszeri ember. Tréfás mesék a dévai (bukovinai székely) csángó telepről (Buk. 1993) 34, a szóbeliségben fennmaradt tréfás mesét tartalmaz. Az Elment a madárka (uo. 1995) és Bukovinai népzenei emlékek Csernakeresztúrról, Sztrigyszentgyörgyről, Vajdahunyadról c. könyveiben (uo. 1995) a bukovinai székelyek körében gyűjtött népdalokat, népballadákat, táncdallamokat, csujogatásokat közli. Az anyagot dallamelvű osztályozás szerint rendezi, a dallamváltozatok mellett szövegváltozatokat is. A kötet Mailand Oszkár, Kolumbán Samu és *Szabó Imre század eleji gyűjtéseit is tartalmazza.
Az Én mindig itthon voltam. Néprajzi írások Déváról c. munkájából (Buk.–Kv. 2000) a Déva-telepi székelyek világa rajzolódik ki. A közösség identitástudata, végrendelkezés, lótartás, halálra való felkészülés, határnevek használata, a környező románsággal való kapcsolatuk vizsgálata mellett különböző folklórműfajok (nagyotmondások, népi dramaturgiai játékok) leírását is megtaláljuk benne.
Legutolsó munkái: Édesanyám sok szép dala (Kv. 2004); Az andrásfalvi reformátusok két évszázada (válogatás az egyházközség levéltári anyagából, uo. 2005); A bukovinai andrásfalvi székelyek 200 éve (Kv. 2005); A dévai Szent Antal-templom (Déva 2005).
Hagyatékában maradt tanulmányok: Kodály Zoltán bukovinai román népdalgyűjtései; A kvintugrással kezdő magyar népdalok vizsgálata; A családi és rokonsági viszony vizsgálata a dévai csángó telepen; Szólásmondások, átkok, szitkok, káromkodások.
Kriza Ildikó: Elment a madárka. Bukovinai székely népzenei emlékek. Ethnographia 1995/2. – Tuduka Oszkár: Székely népdalok Bukovinából. *Bihari Napló 1999. szept. 10. – Szőcs János: „Mikor Csíkból elindultam”. *Hargita Népe 2001. júl. 17. – Schreiber István: „Én mindig itthon voltam”. Hunyad Megyei Hírmondó 2001. nov.
(Cs. M.)