Márton Gyula (Nagymon, 1916. dec. 27. 1976. ápr. 4. Kolozsvár) nyelvész. Középiskolai tanulmányait a zilahi Wesselényi Kollégiumban végezte (1936), az I. Ferdinand-Egyetemen magyar-román tanári képesítést szerzett (1940). Pályáját a dési állami főgimnáziumban kezdte meg, de két év után az Erdélyi Tudományos Intézetbe került nyelvjáráskutatóként. A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai címen megírt és a *Ferenc József Tudományegyetemen megvédett doktori disszertációja (1942) után az erdélyi magyar *nyelvatlasz megteremtésére irányuló tervmunkákat segített megvalósítani. Nemcsak Kolozsvár és vidéke magyar nyelvföldrajzi felvételezését végezte el, hanem részt vett az ETI-nek a Borsa völgyében kezdeményezett kutatómunkájában is. Orosz hadifogságból (1944-47) hazatérve a kolozsvári Református Kollégium tanára lett, 1948 őszétől előadótanár a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén. 1950-től egyetemi tanár, majd tanszékvezető, a filológiai kar dékánja (1952-56), rektorhelyettes (1956-59). A kutatás anyagi és személyi feltételeinek megteremtésével előmozdította a tanszék nyelvészeti feladatainak teljesítését. Előbb finnugor összehasonlító nyelvészetet, majd általános nyelvészetet és nyelvjárástant adott elő. Tagja a NyIrK és a Studia Universitatis Babeş-Bolyai szerkesztőbizottságának, beválasztják a helsinki Finnugor Társaságba.
Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a román-magyar nyelvi kölcsönhatás és részben a *helynévkutatás és szakszókincs-vizsgálat. Első tudományos közlése szülőfaluja, Nagymon helyneveiről a Kristóf-emlékkönyvben jelent meg (1939). Két *Szamos menti település, Ördöngösfüzes és Árpástó helynévanyagának korszerű feldolgozását teszi közzé, feldolgozza a zilahi fazekasmesterség szakszókincsét. Figyelme később a nyelvjárások felé fordul; elsősorban a romániai magyar nyelvjárások körében végzett és végeztetett nyelvföldrajzi munka emelendő ki. Kolozsvár és vidéke nyelvföldrajzi felvételezése után a nagyarányú, minden magyarlakta településre kiterjesztendő gyűjtőmunkát munkatársaival a Fekete-Körös völgyi magyarság körében folytatja, 1949-től ugyancsak munkatársakkal összegyűjti és megszerkeszti a moldvai csángómagyarság nyelvjárási atlaszát (Bp. 1992), majd kiterjeszti a gyűjtést a *székelység falvaira: Csík, Gyergyó, Háromszék és Udvarhelyszék településeire. E gyűjtés anyagából készül el a székely szóföldrajzi szótár.
Maga méri fel addig elvégzett munkáját (A romániai magyar *nyelvjáráskutatás egy negyedszázada. NyIrK, 1969/2) és egyben kijelöli a további feladatokat is (A romániai magyar *nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. *Korunk Évkönyv 1973). A nagyarányú romániai magyar gyűjtőmunka anyagának egy-egy kérdéscsoportját részmonográfiákban dolgozta fel, a hang- és alaktan körébe tartozó kérdések mellett érdeklődést tanúsítva a nyelvjárások szókincse iránt. Korai halála előtt még befejezi szűkebb hazája, a *Szilágyság falvaiban végzett nyelvföldrajzi kutatást. Erről szól tanulmánya, a Mutatvány a "Szilágysági Tájnyelvi Atlasz"-ból (NyIrK, 1976/1).
Munkásságában jelentős helyet foglal el a román-magyar nyelvi összehasonlító vizsgálat. Feldolgozza a Román *Nyelvatlasz munkálatainak történetét és módszerét, megvizsgálja első három kötetének magyar eredetű szókincsét, a magyar nyelv román eredetű kölcsönszavait. A részletkérdésekre, a román kölcsönszavak beilleszkedésének hang- és alaktani problémáira kitérő tanulmányai után így jelentette meg előbb Budapesten, majd a teljes adattárral kibővítve a Kriterion kiadásában is A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai c. monográfiáját, melyben nemcsak a tárgyalt kérdésnek, hanem általában a kölcsönhatás problémájának új módszerű feldolgozását mutatja be. Ez az elméleti alapja a munkatársakkal megírt, de csak halála után megjelentetett, a magyar nyelvjárások egészére kiterjedt román szókincshatást elemző szakmunkáknak is.
Szakcikkeit és tanulmányait a NyIrK, Studia, a budapesti Magyar Nyelv és Magyar Nyelvőr, a debreceni Magyar Nyelvjárások, ill. más nyelveken a Cercetări de Lingvistică, Studii şi Cercetări de Lingvistică, Revue Roumaine de Linguistique és Orbis közölte. Nyelvművelő és nyelvi ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a *Korunk, Igaz Szó, Művelődés, *Előre, Igazság, *Hargita hasábjain.
Munkái: A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai (Kv. 1942); A román *nyelvatlasz-munkálatok története és módszere (Kv. 1943); Ördöngösfüzes helynevei (Kv. 1944); A szolnok-dobokai Árpástó helynevei (Kv. 1945); A kolozsmegyei Borsavölgy állatnevei (Kv. 1945); A zilahi fazekasmesterség (Kv. 1948); Írjunk, beszéljünk helyesen (1952); Magyar nyelvjárástan (Kv. 1960); A borsavölgyi nyelvjárás igetövei és igealakjai (Bp. 1962); Tájszók Kalotaszegről és környékéről (Gálffy Mózessel, Kv. 1965); A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai (Bp. 1969. Buk. 1972); Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Gálffy Mózessel, Sepsiszentgyörgy 1974); A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Péntek Jánossal és Vöő Istvánnal, 1977); Székely nyelvföldrajzi szótár (Gálffy Mózessel, Bp. 1987); A moldvai csángó nyelvjárás atlasza (Péntek János előszavával. I-II. Bp. 1992).
(M. L.)
Marosi Barna: Az egyetem tanárai. *Előre 1955. máj. 28. Beke György: Hogyan lesz valaki nyelvjáráskutató? Beszélgetés M. Gy.-val. *A Hét 1975/34; újraközölve Szilágysági hepehupa. 1975. 178-88. A nyelvtudós palackpostája. Kelemen Béla: M. Gy. Nekrológ. NyIrK 1976/2. Szabó T. Attila: M. Gy. 1916-1976. Nép és nyelv. 1980. 637-43.