Petrozsény magyar irodalmi élete a Keleti és a Nyugati Zsil találkozásától nem messze, *Erdély legjelentősebb kőszénmedencéjében fekvő település első ízben egy 1818-as összeírásban szerepel, s bár a kőszénfejtés a környéken 1840-től folyik, s az 1870-ben megnyílt Piski-Petrozsény vasútvonalnak köszönhetően a 19. század utolsó harmadában jelentős fejlődésnek indul, csak 1925-ben nyeri el a városi rangot s válik az egész Zsil-völgyi bányavidék központjává.
A szénkitermelésre különböző bányatársaságok jöttek létre, s azok főképp Délkelet-Európából *munkások, tisztviselők sokaságát is magukhoz vonzották: a Székelyföldről, a Felvidékről (főleg Selmecbányáról), Bukovinából, de Tirolból, a cseh-morva szénvidékről, a krajnai Kolinból, a németországi Steinmarktból is. Rohamos fejlődésének jele, hogy az 1818-as összeírásban még mindössze 233 lélekkel szereplő település lakóinak száma 1890-ben már 3774, az első világháború küszöbén pedig 7765.
E rohamos fejlődés a szellemi igények jelentkezését is maga után vonja. 1872-től már vannak adatok itt is megforduló színtársulatok vendégszerepléséről, bár az ide látogató társulatok még sokáig alkalmi helyiségekben kénytelenek fellépni, mert csak az 1900-as években épül fel a tisztviselők kaszinója, amelynek nagyterme előadások és hangversenyek tartására is alkalmas, miközben a színházi előadásokra akkor még a községháza Apolló-termét kellett igénybe venni.
A századfordulótól vannak adatok Petrozsény első nyomdájának létezésére vonatkozólag is, ezt Figuli János hozza létre, aki az 1909-től megjelenő Petrozsény és Vidéke c. lap kiadótulajdonosa is. Mellette a helyi római katolikus egyház ad ki lapot, a Zsilvölgyi Katholikus Tudósítót, amely túléli a hatalomváltozást is: 1922-ben szűnik meg.
A két háború között a petrozsényi születésű *Evien-Eisler Eugen és *Molnár Sándor nevéhez fűződnek lap- és könyvkiadói kezdeményezések. A Szögyényi Kiss Endre által 1922-ben indított, rövid életű Zsilvölgyi Hírlap megszűnése (1923) után ők adják ki a vidék leghosszabb életű magyar lapját, a *Zsilvölgyi *Napló t (1924-40), amely 1931-ben két önálló melléklettel is jelentkezik, Lyra és a Zsilvölgyi Sütőiparos címmel. Közben 1926-27-ben itt jelenik meg a Mitterhuber Rezső által szerkesztett Zsilvölgyi Magyarság, majd Vámos Leó lapja, a Petrozsényi Újság (1933-40). 1924-ben színházi lapja is van a városnak, a Színházi Élet, amelyet a társulatával itt turnézó Gáspár Jenő ad ki közönségtájékoztatónak és -csalogatónak.
A húszas évekből más szórványos színházi jelenlétről is tudunk: a Zsilvölgyi *Napló 1924. márc. 28-i száma ad hírt a kolozsvári magyar színház Zsil-völgyi szerepléséről: a tudósítás Molnár Ferenc Vörös malom c. színdarabját, az Antóniát és a Ki babája vagyok én? c. vígjátékot említi Poór Lili sikeres vendégfelléptével.
*Evien-Eisler Eugen és *Molnár Sándor a Zsil-völgyi könyvkiadás területén is tevékenyek: 1921-ben antológiát adnak ki Erdélyi könyv címmel, majd 1923-ban egy sorozatot indítanak Erdélyi Írások Könyvtára címmel, amelyben azonban mindössze egy kötet lát napvilágot, *Kőváry Béla és *Molnár Sándor szerkesztésében Erdélyi írók vers- és novellagyűjteménye címmel. *Molnár Sándornak ezenkívül öt önálló kötete jelenik meg Petrozsényben (még öt Aradon, Hátszegen, Kolozsváron, Tg. Jiuban). *Evien-Eisler Eugen nevéhez néhány röpirat és időszaki kiadvány fűződik (Az emberiség érdekében. 1925; Bicsérdyzmus. 1925-26; Az élet röpirata. 1927), s közvetlenül halála előtt egy kézzel írott verskötet (Tavaszvárás. 1927). A két háború közötti időszak petrozsényi könyvterméséhez tartozik még *Receanu Ilona Vágyak visszhangja c. (1922) és *Junger Sándor A megalkuvás küszöbén c. verskötete (1924), valamint *Réthi R. Gyula Utolsó éjszaka c., Lupényban nyomtatott novelláskötete (1924).
A gazdasági válság és annak kezdetén, 1929-ben a 22 halálos áldozatot követelő lupényi sztrájk, amelyet a csendőrség és a katonaság erőszakkal vert le, majd az azt követő elbocsátások visszavetették Petrozsény román és magyar szellemi, *művelődési életét. Csak a második világháborút követő társadalmi változások hoztak újra pezsgést a magyar közéletben. 1946-ban helyi *népszínház létrehozására történik kezdeményezés, s az ennek nyomán létrejött Zsilvölgyi *Munkás Színháznak magyar tagozata is indul 1947 februárjában, műsorán népszerű operettek (Csak egy kislány, Csárdáskirálynő, Csókos asszony, Mit susog a fehér akác?) mellett igényes prózai darabokkal (Iglói diákok, Ember a híd alatt, János vitéz, Ludas Matyi, Sári bíró). Ugyanakkor az MNSZ helyi *művelődési szakosztálya színvonalas József Attila-estet rendez, ünnepélyes keretek között emlékeznek az aradi vértanúkra, 1948-ban pedig az országos *Petőfi-verseny részeseként sikerrel szerepel Marosvásárhelyen is a bányász-szavalókórus.
Az ötvenes években a magyar kultúra és oktatás rohamosan visszaszorul. A *Munkás Színház utolsó magyar nyelvű előadása 1949-ben a Varga Katalin, a mócok asszonya; ezt követően közel húszévi szünet után kerül csak sor a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi színház együtteseinek Zsil-völgyi turnéjára a Kismadárral, illetve *Komzsik István és Csávossy György A fül c. vígjátékával. Ellátogat ekkor Petrozsénybe a Maros Népi Együttes is, 1968-70-ben pedig több ízben a kolozsvári s rendszeresen a temesvári Állami Magyar Színház. A városban *Áprily Lajos Irodalmi Kör működik Kiss Ilona irányításával, s a helyi elméleti líceumban Barcsay Ábrahám Irodalmi Kör, a magyar Általános Iskolában pedig Mesekör, amelyek a *Korunk író-munkatársait is vendégül látják. A Zsil-völgyében akkoriban élő mintegy 11 magyar képzőművész munkájával szintén gazdagítja a város magyar szellemi életét, akárcsak az 1948-ban létrehozott Bányászati Főiskola néhány magyar tanára.
Az 1970-es évek közepén ezeket az önálló magyar tömörüléseket koholt politikai vádakkal felszámolják, illetve beolvasztják a *Meridian irodalomnépszerűsítő körbe.
Petrozsényben született Fodor-Nagy Éva, akinek festményein a Zsil-völgyi tájélmény is nyomot hagyott, Guttman Mihály, a romániai magyar kóruskultúra kiemelkedő személyisége, Kiss-Törék Ildikó és Nagy István színművészek, a városban dolgozik ma is a Bányaipari Egyetem professzoraként Koronak Ferenc nemzetközileg ismert tribológus, Kovács Ferenc mérnök-professzor és Hegedüs István tervezőmérnök; az egykori magyar művészkolónia tagjai közül itt él és alkot Mátyás István grafikusművész s *Makkai Endre református lelkész, néprajzkutató.
Napjainkban a Zsil-völgyi magyar *művelődés központja Lupényben kezd kialakulni, az *EMKE ottani szervezete keretében.
Lévai Lajos: Petrozsény település. Székelyudvarhely 1927. Kelemen Tibor: Petrozsény, "a Zsil-völgye fővárosá"-nak történeti, gazdasági és kulturális fejlődése. Kézirat, 1970. Balogh Edgár: Mellében fekete gyémánt. Közli Táj és nép. Kv. 1978. 38-40.
(K. T. B. E.)