Varró Ilona (Mv., 1933. nov. 6. – 1993. jan. 16. uo.) – novellista, szerkesztő, *Székely János felesége. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1955-ben magyar nyelv- és irodalom szakos diplomát szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1953–54-ben a Dolgozó Nőnek, 1955–56-ban az *Utunknak, 1956–58 között az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi szerkesztőségének belső munkatársa. 1961–68 között ugyanott középiskolai tanár. 1968-ban rövid ideig a *Hargita szerkesztője, majd korrektor az Új Életnél.
Első írásait (három versét) a budapesti Jó Pajtás közölte még tízéves korában (1943). Novellái, cikkei, könyvbírálatai 1951-től jelentek meg az *Utunk, *Igaz Szó, *Hargita, Dolgozó Nő, Új Élet, Vörös Zászló, Tanügyi Újság, Igazság, Jóbarát, *Előre hasábjain. Hagyományos szerkezetű novelláiban, karcolataiban elbeszélő szólamának szenvedélyes, személyes jegyei a legfeltűnőbbek, jóllehet a személyesség és a mindennapi élet „női” kellékei csak nyersanyagot szolgáltatnak a minden női elfogultságtól mentes elemzés számára. Novelláinak tárgya a női szerep csapdáinak rendszere, amelyet több változatban is bemutat. Szereplői, helyzetei ugyanis egyetlen, archetipikus értékű figurának és alapképletnek a variánsai. A fő csapdát *Éltető József szerint az önmegvalósítás, az autonómia férfiasnak tekintett értékeiről való önkéntes, de egyben manipulált társadalmi visszajelzésekkel egyengetett lemondás jelenti. Több írása a női klausztrofóbiát elemzi szenvedélyes tárgyilagossággal.
1979-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Írók Egyesületének díját.
Kötetei: Szolgálat (Huszár Sándor előszavával, Buk. 1966 = Forrás); Változatok (elbeszélések, Buk. 1969); A hollandi doboz (elbeszélések, Kv. 1979).
Szerkesztésében jelentek meg 1956–58 között Bözödi György, Gagyi László, *Sipos Domokos elbeszéléskötetei, később bevezető tanulmánnyal látta el Kaffka Margit Levelek a zárdából (Buk. 1970), Hangyaboly (uo. 1975) és Színek és évek (uo. 1978) c. regényeit, Móricz Zsigmond Árvácska (uo. 1974) és Légy jó mindhalálig (uo. 1972 és 1989) című regényeit.
Írói álneve: Balog Anna.
Szőcs István: A szemrehányás költészete. *Utunk 1966/48. – Kovács János: Női próza a Forrásban. *Előre 1967. jan. 19. – Metz Katalin: Lélektani naturalizmus vagy kóros magamutogatás? *Korunk 1967/2. – Huszár Sándor: Ki mutogatja magát és miért? *Utunk 1967/11. – Kántor Lajos: Előítéletek és esztétikum. *Igaz Szó 1967/5. – Tóth Béla: Romániai magyar elbeszélők. Alföld 1967/7. – Marosi Péter: Próba – nem próbálkozás. *Utunk 1968/44. – Sőni Pál: V. I. változatai. *Utunk 1969/29. – Molnos Lajos: Egy írói pálya keresztmetszete. Uo. 1980/40. – *Éltető József: A hollandi doboz fedele. *Igaz Szó 1981/3. – Nagy Pál: Öt perc pihenő. *Utunk 1983/45. – Marosi Barna: Búcsú V. I.-tól. *Látó 1993/2. – Mózes Attila: A hollandi doboz. V. I. halálára. Helikon 1993/3. – Demeter József: Záporok zenéje. In memoriam V. I. Havi Magyar *Fórum 1994/9.
(F. Á.)