Bálint Zoltán (Temesvár, 1898. aug. 21. – 1978. dec. 29., Kolozsvár) – lélektani szakíró. A kolozsvári tudományegyetemen orvostudományt, lélektant, filozófiát és művészettörténetet hallgatott, 1917-től részt vett a Galilei Kör kolozsvári tanulókörének megszervezésében, háborúellenes propagandát folytatott, 1918 őszén a forradalmi diáktanács elnöke. Tisztviselői, majd tudományos kutatói elfoglaltsága mellett 1919-20-ban felelős szerkesztője a Kolozsvárt megjelenő Színház és Társaság c. hetilapnak, helyettes szerkesztője a Hétfői Hírlapnak (1921), a kolozsvári szakszervezeti tanács titkára (1929–31). Egyik alapító tagja a kolozsvári Lélektani Kutató Társaságnak; 1935-ben bekapcsolódik a D. Gusti professzor vezette falumonográfiai munkába, s a bukaresti Koós Ferenc Körben kiképző iskolát szervez a magyar falumunkacsoportok számára. 1948-49-ben a kétnyelvű Clinica et Laboratorium c. orvosi szemle szerkesztője. Cikkei jelentek meg a kolozsvári diákság forradalmi szerepéről (Bécsi Magyar Újság 1923. aug. 26.), a prostitúcióról (Clujul Medical 1924/9-10), a pályaválasztásról (A Hírnök 1929. okt. 15.), a lélektani kutatómunkáról (Erdélyi Iskola 1939-40/5-6), a gyógyszergyártásról (Clinica et Laboratorium 1949/1), a kolozsvári galileistákról (Korunk 1957/10), a Gusti-féle monografikus iskola kapcsolatairól a magyar ifjúsággal (A Hét 1972/38).
Turnowsky Sándor: Adalékok a Galilei Kör történetéhez. Korunk 1957/8.
ASZT: Régi május elsejékről. LM 1206.