Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881. márc. 30. – 1925. márc. 8., Kolozsvár) – író. Szülővárosában érettségizett, a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Jókai és Gárdonyi modorában írott első tárcái, novellái erdélyi és budapesti lapokban jelentek meg. 1920-ban a kolozsvári Napkelet pályázatán Hajnalhasadás c. elbeszélése dicséretben részesült; a Zord Idő, Keleti Újság, Pásztortűz s több budapesti irodalmi lap munkatársa, a Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja. Az erdélyi magyar középosztály hajótörötteinek sorsa foglalkoztatja. Finom megfigyeléseken alapuló lélekrajza, stílusa Peteleihez áll közel, de írásaiban nagyobb súlyt kap az epikum, közvetlenebb a társadalombírálat. Kisregényében bemutatja, hogyan dúlja fel a háború a családi tűzhelyet.
Művei: Hajótöröttek (öt novella s a Fehér rügy c. kisregény, Kv. 1922); Mesét írok neked (elbeszélések, Kv. 1925); Égő csipkebokor (történelmi regény, befejezetlen kézirat).
György Lajos: B. E. emlékezete. Búcsúbeszédekkel és bibliográfiával, Kv. 1925. Kicsi Antal: B. E. (1881–1925). Brassói Lapok 1972/23, 24.
Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881. márc. 30. – 1925. márc. 8., Kolozsvár) – író, ügyvéd. Földbirtokos fiaként született, szüleit korán elveszítette, így nagynénje nevelte fel. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi ref. kollégiumban végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust 1906-ban. 1908-ban ügyvédi vizsgát tett, és gyakorló ügyvéd lett szülővárosában. 1915-ben megbetegedett, így kénytelen volt ügyvédi munkáját feladni. 1919-ben újra erőre kapva tért vissza az erdélyi magyar kulturális életbe.
Jókai és Gárdonyi modorában írott első tárcái, novellái erdélyi és budapesti lapokban jelentek meg. 1920-ban a kolozsvári Napkelet pályázatán Hajnalhasadás c. elbeszélése dicséretben részesült. A Zord Idő, Keleti Újság, Pásztortűz s több budapesti irodalmi lap munkatársa, a Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja volt.
Az erdélyi magyar középosztály hajótörötteinek sorsa foglalkoztatta. Finom megfigyeléseken alapuló lélekrajza, stílusa Peteleihez áll közel, de írásaiban nagyobb súlyt kap az epikum, közvetlenebb a társadalombírálat. Kisregényében bemutatta, hogyan dúlja fel a háború a családi tűzhelyet.
Reményik Sándor a Pásztortűz egyik számában Hajótöröttek című kötetét elemezte, s így jellemezte: „Problémás író: ez az első szembetűnő vonása. Nem kedves, jóindulatú elbeszélő, akinek csak az a fontos, hogy mindent közmegelégedésre elrendezzen. Az ötéves háború, fogság után falujába hazatérő világtalan székely katona alakja igazi probléma számára. Meg akarja rajzolni a világtalanság lelki életét az élet legnagyobb kérdéseivel szemben: az elveszett, feldúlt otthonnal, az elprédált vagyonnal, a hűtlen feleséggel szemben; az emberi gonoszság, kicsinyesség minden árnyékával és az emberi jóság halavány, de megindító és biztató fényeivel vonatkozásban; meg is rajzolja ezeket mesteri kézzel és még sokkal többet is: a szerencsétlen ember lassan feltörő új energiáját, új élethez kezdését, új szerelmét, új féltékenységét, végül tragikus összeomlását. […] De bizonyos, hogy Balogh Endrének az is jellemző sajátossága, hogy a derű csak bujdosik az írásaiban, mintha mindég tilosban járna. Kemény Zsigmondra, Petelei Istvánra emlékeztet ebben a komorságában, de az ő lelkükkel rokon abban is, hogy mélyen, szíve, agya és vére, nyelvjárása és gondolatmegmozdulása szerint erdélyi író. […] Ezért van valami egyetemes, univerzális vonás a művészetében, pedig milyen mérhetetlenül messze jár a népiességtől. Elemző módszeréhez valami lírai forróság tapad, feszíti, robbantja az elbeszélés kereteit, de fel nem robbantja szét nem feszíti.” (Pásztortűz, 1922. ápr. 1.)
Tagság: Kemény Zsigmond Társaság, Erdélyi Irodalmi Társaság
Munkái
Kötetei
Hajótöröttek (öt novella s a Fehér rügy c. kisregény. Kv., 1922.); Mesét írok neked (elbeszélések. Kv., 1925.); Égő csipkebokor (történelmi regény, befejezetlen kézirat);
Gyűjteményes kötetekben
Megindul az iroda (elbeszélés). Zord Idő, 1921/1., 11–23.; Hajnalhasadás (elbeszélés). Keleti Ujság, 1921. márc. 27.; Swetabetu könyve (novella). Pásztortűz, 1921/3.; Meg kell halni… (novella). Pásztortűz, 1921/13.; Örökélet (novella). Pásztortűz, 1921/27.; A négylovas hintó (novella). Pásztortűz, 1922/3.; Veronika négy kenyere (novella). Pásztortűz, 1922/9.; Agglegényszerelem (novella). Pásztortűz, 1922/28.; A híd (novella). Pásztortűz, 1922/40.; A tékozló fiú (novella). Napkelet, 1923/6., 523–526.; Épül az új ház (novella). Pásztortűz, 1924/7.; Székelyek. Pásztortűz, 1924/8.; Egyenleg. Pásztortűz, 1924/15.; Mesét írok neked… Pásztortűz, 1925/3.; Gólyák. Pásztortűz, 1925/6.; Pusztuló lelkek. Napkelet, 1925/4., 337–342.; Juhászok. Pásztortűz, 1925/11.;
Irodalom
György Lajos: B. E. emlékezete (búcsúbeszédekkel és bibliográfiával. Kv., 1925.) – Reményik Sándor: Balogh Endre: Hajótöröttek. Pásztortűz, 1922. ápr. 1. – Reményik Sándor: Balogh Endre – Emlékezés az új erdélyi magyar irodalom első halottjára. Napkelet, 1925/5., 425–428. – Dr. György Lajos: Balogh Endre. Pásztortűz, 1925. márc. 22. – Kicsi Antal: B. E. (1881–1925). Brassói Lapok, 1972/23., 24. –