Bán Péter (Székelymuzsna, 1946. júl. 14.) – műfordító. Székelykeresztúron érettségizett, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerzett. Vágás, Varság, Székelyderzs községekben és szülőfalujában tanított, jelenleg Farkaslakán pedagógus. Irodalmi munkásságát a Napsugárban versírással kezdte; román, orosz, lett, litván, bolgár, cseh és szlovák költők verseinek fordításával a Korunk, Igaz Szó, Utunk, Dolgozó Nő, Ifjúmunkás, Brassói Lapok, Előre, Igazság, Hargita, Vörös Lobogó, Új Elet, Művelődés, Echinox, az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a budapesti Új Tükör s a miskolci Napjaink hasábjain szerepel. Műfordításai jelentek meg az Építő Amfion (1969), Égtájak (Bp. 1976), A végtelenség szomja (Bp. 1977), A lett irodalom kistükre (Bp. 1977) c. antológiákban. Török, lett, litván, mordvin mesefordításait a Nagyapó mesefája sorozat közölte. Dsida Jenő és Kányádi Sándor verseit litván nyelven tolmácsolta a vilniuszi Literatura ir Menas c. irodalmi folyóiratban. A litván és a lett írószövetség vendégeként a Szovjetunióban járt (1971, 1979). Szülőfaluja tájszavait is összegyűjtötte (NyIrK 1970/1).
Tófalvi Zoltán: Muzsnán Európában. A Hét 1974/12. Bereczki Károly: Konsztantyinovo Muzsna via B. P. Hargita 1979. jún. 11.