Bitay Árpád (Budapest, 1896. júl. 20. – 1937. nov. 30., Gyulafehérvár) – irodalomtörténész. ~ Ilona apja. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári, brassói és gyulafehérvári főgimnáziumban végezte (1907–15), majd az olasz harctérre került és hadnagyként szerelt le. Kolozsváron és Debrecenben folytatott jogi tanulmányokat, 1923-ban pedig a kolozsvári egyetemen végzett történelem és román szakot. Közben Gyulafehérváron és Kolozsvárott középiskolai, ill. tanárképzői tanárként történelmet, román nyelvet és irodalmat adott elő. 1925-től 1927-ig az Erdélyi Róm. Kat. Státus tanügyi referense igazgatói minőségben. 1927-től másfél évig a berlini és lipcsei egyetemen hallgat romanisztikát. 1929 elejétől a gyulafehérvári róm. kat. teológián a román nyelv és irodalom, ill. latin és német nyelv tanára haláláig. 1931-től a Iorga-kormány alatt a kisebbségi minisztérium magyar osztályának tanácsosa, a gyulafehérvári egyházmegyei tanács tagja, 1933-tól a Fehér megyei tanács tagja, Gyulafehérvár alpolgármestere, az Országos Tanügyi Főtanács magyar tagja. Értékes közéleti munkát végzett az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának választmányában, tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Intézetnek, az Erdélyi Katolikus Akadémiának. Számos tudományos igényű tanulmányt és tájékoztató cikket írt, s jóformán minden erdélyi városban tartott előadást különböző egyesületek hallgatósága előtt. Az Ellenzék, Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Magyar Kisebbség, Pásztortűz állandó munkatársa.
Páratlan emlékezőtehetsége volt; nemcsak mérhetetlen mennyiségű adatot tartott észben, hanem 16 élő és holt nyelven értett és beszélt. Szerteágazó munkássága kiterjed az irodalomtörténet, történettudomány és filológia számos területére, jelentős fordítói tevékenysége is. Magyarul népszerűsítette a román irodalom klasszikusait, így Alecsandri, Caragiale, Creangă, Delavrancea, Emil Isac műveit, ugyanakkor a magyar kultúra nagyjait a román közvélemény előtt, köztük Széchenyit, Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt, Madáchot, Orbán Balázst, Liszt Ferencet. Úttörő munkát végzett a román-magyar szellemi érintkezések kutatójaként. Szerkesztette a Műfordítások román költőkből c. antológiát (Kv. 1928). Több művet fordított magyarból románra, köztük Szigligeti, Gárdonyi, Jókai, Mikszáth írásait. Magyar nyelvre ültette át Vasile Alecsandri egy monológját, Nicolae Iorga két drámáját; a román történettudós Vălenii de Muntében szervezett nyári szabadegyetemének állandó előadója volt.
Fő művei: A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése (Gyulafehérvár 1922); Rövid román nyelvtan (Kv. 1923); Istoria literaturii române (Kv. 1924); Az erdélyi románok a protestáns fejedelmek alatt (Dicsőszentmárton 1925); Gyulafehérvár Erdély művelődéstörténetében (ETF 3. Kv. 1926); A moldvai magyarság (ETF 4. Kv. 1926); Az erdélyi róm. kat. státus gyulafehérvári „Majláth” főgimnáziumának megalakulása (Arad 1930); Az Alba-Iulia-i róm. kat. székesegyház és környéke (Gyulafehérvár 1936). Írásaiból és leveleiből egy válogatás Kovács Ferenc előszavával és gondozásában „…hogy románok és magyarok jobban megismerjék egymást…” címmel jelent meg (Testamentum 1977).
(Cs. E.)
Bolyai Zoltán (Gaál Gábor); B. Á. Korunk 1938/1; újraközölve Válogatott írások I. 1964. 637–638. György Lajos: Dr. B. Á. életrajzi adatai és tudományos munkássága. ETF 100. Kv. 1938. Dávid Gyula: Egy hídverő. Utunk 1967/48; újraközölve Találkozások. 1976. 168–172. Engel Károly: Hídverők. Korunk 1968/4. Nagy András: Feljegyzések B. Á.-ról. Korunk 1968/8. Réthy Andor: B. Á. Könyvtári Szemle 1971/4. Kovács Ferenc: B. Á. előadásai Nicolae Iorga szabadegyetemén. Korunk 1975/9. Gaal György: B. Á. levelei Kristóf Györgyhöz. Korunk 197676; uő: B. Á. testamentuma. A Hét 1977/21. Bányai László: B. Á.-ra emlékezve. Könyvtár 1977/3. Octavian Şireagu: B. Á.-ra emlékezem… Utunk 1978/3.
ASZT: Bitay-Iorga levelezés. LM 1272. Kovács Ferenc műsora B. Á. Vălenii de Munte-i előadásairól. LM 1286.