Bustya Endre (Marosvásárhely, 1927. jún. 29. – 1996. dec. 24., Kolozsvár) – irodalomtörténész, műfordító. Szülővárosa ref. kollégiumában érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem magyar-latin és esztétika szakán folytatott tanulmányokat. 1950-51-ben könyvkiadói lektor Kolozsvárt, később fizikai munkásként szénbányában, majd tisztviselőként dolgozott. 1957-től 1961-ig a Teleki Téka bibliográfusa, majd újra fizikai munkás 1966-ig. 1974 óta a Korunk szerkesztőségének tagja.
A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945-ben közölte első cikkeit. Hazai és magyarországi lapokban és szakfolyóiratokban jelennek meg irodalom- és könyvtörténeti tanulmányai, adatközlései, prózafordításai, recenziói, glosszái. Irodalomtörténészi tevékenységének két fő területe a XVIII. század előtti magyar irodalom és a XX. század első két évtizedének magyar irodalma, főképp Ady életműve, amelynek egyik legalaposabb ismerője és kutatója. A középiskolák IX. osztálya számára kiadott Magyar irodalomtörténetben (1949) a felvilágosodás kora előtti fejezeteket írta; közölte A Kányádi Töredék c. alatt a Teleki Tékában felfedezett XVI. század eleji nyelvemléket (NyIrK 1972/2).
Szerkesztésében négy Ady-novelláskötet jelent meg: Földrengés előtt (25 kiadatlan novella, 1952); Ady Endre: Novellák I-II. (Mv. 1957); Ady Endre: Ősszes novellái (Bp. 1961, újabb kiadás Ady Endre Művei II. köteteként a Magyar Remekírók sorozatában, Bp. 1977); Vörös felhők alatt (Tanulók Könyvtára, Kv. 1972). Összeállította Ady életének és munkásságának időrendi áttekintését (a Mag hó alatt c. versválogatás függelékeként, Tanulók Könyvtára, Kv. 1972). Nagyobb tanulmányai e tárgykörben: Az Ady-bibliográfia kérdésköre (NyIrK 1972/2); Egy „szembesítés” hitele 1–13. (Robotos Csinszka-revíziójának cáfolata, Igazság 1975. szept. 21. – dec. 14.); „Most építem vulkánokra a fészkem.” Ady Endre és Boncza Berta 1914. szeptember-novemberi levélváltása (Korunk 1977/9); Elrajzolt arckép I–IX. Ady Endre és Ady Lajos viszonyáról (A Hét 1977/39-40, 42–47, 50); Ady Endre és Boncza Berta. 1914. április–augusztus I–XIII. (közös alcímmel, más-más címek alatt, Utunk 1977/41-44, 47, 51, 1978/1–3, 5, 7–9). Ady-kutatásainak elismeréséül megkapta a Budapesten Dénes Zsófia által Ady emlékére alapított jutalom 1979. évi díját.
Irodalomkutató munkássága mellett tanulmányokat, meséket, ifjúsági történeteket, dokumentumregényt fordított románból, bevezette és jegyzetekkel látta el Ion Codru Drăguşanu Erdélyi peregrinus c. munkáját (Téka 1973), Farkas Lászlóval fordította Ion Brad Emil Isac, új eszmék szószólója c. monográfiáját (Kv. 1975).
Álnevei: Jászai Andor, Gombos Károly.
Marosi Péter: Góliát parittyája. Igaz Szó 1959/1. Koczkás Sándor: Az Ady-kutatásokról. Élet és Irodalom, Bp. 1959. jan. 23. Erdélyi Lajos: Ősnyomtatvány-vadászok. Új Élet 1959/6. Vezér Erzsébet: Ady-kutatások. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1961/4. Varga József: Ady Endre összes novellái. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1963/1. Beke György: Az Ady-filológia vonzásában. Művelődés 1975/11.