Dáné Tibor (Kolozsvár, 1923. márc. 24. – 2006. okt. 11., Kolozsvár) – író, szerkesztő. Középiskoláit a kolozsvári ref. kollégiumban végezte. A Bolyai Tudományegyetemen jogi, közgazdasági és pedagógiai szakképesítést szerzett. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen, a kriminalisztikai és törvényszéki orvostani tanszék megbízott előadója (1946–52), közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője; 1952-től tanár Szucságon és Kolozsvárt, majd a Palocsay Rudolf-vezette kolozsvári növénybiológiai kutatóállomás munkatársa. 1958-tól 1969-ig az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári felelős szerkesztője, 1970-től a Dacia Könyvkiadó tudományos szerkesztője. Gondozásában jelenik meg az Antenna sorozat.
Első írásait, műfordításait az Erdély közölte, publicisztikai munkásságot 1947 óta folytat. Közönségsikerét Athá-Rá, a fáraó írnoka c. történeti regényével (1958) aratta. Ezt követte A Tau Ceti hívójele c. tudományos-fantasztikus regénye (1968), a nagy angliai vonatrablás eseményeiből ihletődött Akinek nincs árnyéka c. bűnügyi regénye (Kv. 1970) és a Négy tenger hajósa c. ifjúsági regény (Bp. 1973). Újabb regényei: A varázsvessző lovagja (Kv. 1978); A fáraó igazlátó szeme (Bp. 1979).
Gyermekszíndarabjait a Kék virág c. antológiában (1961), ifjúsági elbeszéléseit Kortársaim, a gyermekek c. kötetében (1965) adta közre. Tudományos tájékoztató munkája a virágkertészeti tárgyú Vadvirágszelídítő (1958), az ateista Három emeletes túlvilág (1964), a mesehősök származását bemutató Hüvelyk Matyi családfája (1967) és a Kultúrkuriózumok kalendáriuma (Kv. 1973). A Tanulók Könyvtára számára Egy gazdátlan püspöki szék címmel antiklerikális cikkgyűjteményt szerkesztett (1974). Lefordította Caragiale Viharos éjszaka c. színművét és több elbeszélését, Aurel Mihale több elbeszélését (Félelmes éjszakák, 1959; Találkozások, Bp. 1960), Mihai Novicov Doftánai történetek c. könyvét (1961) s Jules Verne egy magyarul eddig meg nem jelent, a gyarmati politikát leleplező regényét (A Barsac-expedíció különös története, 1978).
Népmesefordításait az Aranyhajú testvérek (1964) és Az okos fiúcska (1967) c. romániai népmeseantológiák közölték; Az aranyhármas (Kv. 1972) címmel a mai román ifjúsági prózából, Farkasűző furulya (Kv. 1973) címmel a romániai magyar ifjúsági prózából állított össze válogatást a Tanulók Könyvtára számára, a Nagyapó Mesefája sorozatban pedig dobrudzsai tatár népmesék feldolgozásával szerepel (1976).
Szőcs István: A fáraó írnokának erkölcséről. Utunk 1959/4; uő: A kritikus széljegyzetei. Már a kalandért sem kell a szomszédba menni. Igaz Szó 1969/5. Jánosházy György: Vállalkozás és eredmény. Igaz Szó 1959/6. Kormos Gyula: A varázsvessző lovagjáról. Utunk 1979/25.
Dáné Tibor (Kolozsvár, 1923. márc. 24. – 2006. okt. 11., Kolozsvár) – író, szerkesztő. Középiskoláit a kolozsvári ref. kollégiumban végezte. A Bolyai Tudományegyetemen jogi, közgazdasági és pedagógiai szakképesítést szerzett. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen, a kriminalisztikai és törvényszéki orvostani tanszék megbízott előadója (1946–52), közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője; 1952-től tanár Szucságon és Kolozsvárt, majd a Palocsay Rudolf-vezette kolozsvári növénybiológiai kutatóállomás munkatársa. 1958-tól 1969-ig az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári felelős szerkesztője, 1970-től nyugdíjba vonulásáig (1983) a Dacia Könyvkiadó tudományos szerkesztője. Gondozásában jelenik meg az Antenna sorozat. Szerkesztői munkájának eredménye a korszak néhány, Gy. Szabó Béla fametszeteivel díszített, nagy sikerű presztízskiadványa: Hónapok, 12 fametszet, (1973), Dante Alighieri: Divina Commedia, (1976) és Száz szerelmes szonett (1984).
Első írásait, műfordításait az Erdély közölte, publicisztikai munkásságot 1947-től kezdődően egész élete során folytatott.
Szépírói sikereit elsősorban történelmi, illetve tudományos-fantasztikus ihletésű regényeivel szerezte. Debütregényét, az ókori Egyiptomban játszódó Áthá-Rá, a fáraó írnoka c. történeti regényt (1958, új kiadásban A fáraó igazlátó szeme címmel, Bp. 1979) egy tudományos-fantasztikus ifjúsági regény, A Tau Ceti hívójele (1968) követte. (Ez utóbbi a korabeli cenzúrának megfelelő csonkításokkal A Kajántető kincse címen jelent meg újra 1989-ben.) Az 1963-as hírhedt cheddingtoni vonatrablás eseményeiből ihletődött, Akinek nincs árnyéka c. bűnügyi regényét (Kv. 1970) (címváltozata: Az évszázad bűnügye, Bp., 1982) egy újabb, ókori Egyiptomba vezető ifjúsági kalandregény, a Négy tenger hajósa (Bp. 1973, Buk., 1985) illetve egy, zömmel Kolozsvár két világháború közti időszakát megidéző regény, A varázsvessző lovagja (Kv. 1978) követte. Gyermekszíndarabjait a Kék virág c. antológiában (1961), ifjúsági elbeszéléseit Kortársaim, a gyermekek c. kötetében (1965) adta közre.
Szépirodalmi munkássága mellett kiterjedt tájékoztató, tudománynépszerűsítő munkásságot folytatott különféle témákban. A virágkertészeti tárgyú Vadvirágszelídítő (1958), a vallástörténeti kuriózumokra fókuszáló Három emeletes túlvilág (1964), a mesehősök származását bemutató Hüvelyk Matyi családfája (1967) és a Kultúrkuriózumok kalendáriuma (Kv. 1973). A ’89-es fordulat után elsősorban életrajzi munkákat publikált: Elhull a virág – Az igazság Szendrey Júliáról (Szudvh, 2001), Az átlépett látóhatár hősei (Mvh, 2005), A gálánskor breviáriuma (Mvh, 2005).
Élete utolsó éveiben a második világháborús frontélményei köré épülő emlékiratain dolgozott, melyből két kötet jelent meg Huszonegyéves lettem (Mvh. 2005), és Delatyni házunktája (Mvh. 2006), a többi kéziratban maradt.
Román és francia nyelvből fordított, többek között Caragiale Viharos éjszaka c. színművét és több elbeszélését, Aurel Mihale több elbeszélését (Félelmes éjszakák, 1959; Találkozások, Bp. 1960), Mihai Novicov Doftánai történetek c. könyvét (1961). Népmesefordításait az Aranyhajú testvérek (1964) és Az okos fiúcska (1967) c. romániai népmeseantológiák közölték; Az aranyhármas (Kv. 1972) címmel a mai román ifjúsági prózából, Farkasűző furulya (Kv. 1973) címmel a romániai magyar ifjúsági prózából állított össze válogatást a Tanulók Könyvtára számára, a Nagyapó Mesefája sorozatban pedig dobrudzsai tatár népmesék feldolgozásával szerepel (1976).
Ugyancsak az ő fordításában jelent meg Jules Verne A Barsac-expedíció különös története, (Buk. 1978, Bp. 2001) és Aranyvulkán (Buk, 1987, Bp. 2000) című regénye.
Munkái
Vadvirágszelidítő (Buk., 1957); Áthá-Rá, a fáraó írnoka (Buk., 1958); Háromemeletes túlvilág (Buk., 1964); Kortársaim, a gyermekek (elbeszélések. Buk., 1965); Hüvelyk Matyi családfája (Buk., 1967); A Tau Ceti hívójele (Buk., 1968); Akinek nincs árnyéka. A cheddingtoni postavonat-rablás regénye (Kvár, 1970); Kultúrkuriózumok kalendáriuma a mindenkori folyó évre (Kvár, 1973); A varázsvessző lovagja. Schraff úr, a barátom által hitelesített és jóváhagyott szöveg alapján közreadott tanúvallomás (Kvár, 1978; újrakiad. Bp., 1987); Négy tenger hajósa (Bp., 1973; újrakiad. uo. 1980, Buk., 1985; Kvár, 1998); Az évszázad bűnügye (Bp., 1982); A Fáraó igazlátó szeme (Bp., 1979; újrakiad. Kvár, 1983); A Kajántető kincse (Buk., 1989); Apáczai ajándékai (Reményik-füzetek. Kvár, 1999; újrakiad. Révületek a Magyar encyclopaedia világrajöveteléről alcímmel Szudvh., 2003); Elhull a virág. Az igazság Szendrey Júliáról (Szudvh., 2001); A Tatár-hágó előtere – láttamtánc. Kesergő kitagadott katonákért (Mvh., 2005); Az átlépett látóhatár hősei (Mvh., 2005); A gálánskor breviáriuma (Mvh., 2005);
Fordítás
Aurel Mihale: Félelmes éjszakák (Buk., 1959); Aurel Mihale: Találkozások (Bp., 1960); Mihai Novicov: Doftánai történetek (Buk., 1961, Bp., 1961); J. Verne: A Barsac-expedíció különös története (Buk., 1978; újrakiad. Bp., 2001); J. Verne: Az aranyvulkán (Buk., 1984; újrakiad. Bp., 2000);
Szerkesztés
Az aranyhármas. Válogatás a mai román ifjúsági prózából (vál., előszó, jegyz. Kvár, 1972); Farkasűző furulya. Válogatás a hazai magyar ifjúsági prózából (vál., bev. Kvár, 1973); Egy gazdátlan püspöki szék. Válogatás a XX. század antiklerikális irodalmából (összeáll., bev. Kvár, 1974); Száz szerelmes szonett (vál. Kvár, 1984); Marco Polo utazásai (vál., bev., jegyz. Buk. 1986); Kolumbusz hajónaplója (bev. és jegyz. Buk., 1988); Remény. Az Apáczai Csere János Baráti Társáság értesítője (Kvár, 1992–)
Irodalom
Szőcs István: A fáraó írnokának erkölcséről. Utunk 1959/4; uő: A kritikus széljegyzetei. Már a kalandért sem kell a szomszédba menni. Igaz Szó 1969/5. – Jánosházy György: Vállalkozás és eredmény. Igaz Szó 1959/6. – Kormos Gyula: A varázsvessző lovagjáról. Utunk 1979/25. – Zsidó Ferenc: „Az igazság Szendrey Júliáról”, RMSZ, 2001. aug. 5. – Fodor Sándor: Még egy „Isten veled”, Helikon 2006/19.