Farcádi Sándor, családi nevén Sándor Áron (Farcád, 1889. dec. 23. 1952. nov. 16., Budapest) költő. Középiskolát Székelyudvarhelyen végzett, ugyanott később kishivatalnok, 1920 után Brassóban tisztviselő. 1942-ben Budapestre költözött. Írásait a Zord Idő, Pásztortűz, *Ellenzék közölte; 1925-ben a *Brassói Lapok irodalmi kritikusa, 1926-tól a KZST tagja. Költeményeiből kicseng a sanyarú gyermeki sors és a háború borzalmai közt szerzett kiábrándultság. A székely népnyelvvel művészien tud bánni; játszi jókedvében is fanyarságot közvetít, humora keserű, múló szépségek nosztalgiájával terhes. Verskötetei: Versek (Brassó, 1923); Fenyő a Hargitán (Brassó 1926); Szánts ekém, szánts (Brassó 1931).
Szabó Sámuel: A szülőföld vonzásában. *Brassói Lapok 1978. júl. 29.
Kötetei: Versek. Brassó, 1923; − Fenyő a Hargitán. Brassó, 1926 − Szánts ekém, szánts. Brassó, 1931.
Gyűjteményes kötetekben: Ünnepi könyv. Marosvásárhely, 1930. − Hazahív a hűség : romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről. Sepsiszentgyörgy, 1993.− Erdélyi karácsony: Szeged, 2004.
Irodalom
Szabó Sámuel: A szülőföld vonzásában. Brassói Lapok 1978. júl. 29.
.bmp)