Fodor Sándor (Csíksomlyó, 1927. dec. 7.) író. Szinte gyermekfővel, közvetlen közelből találkozott a háborúval, a szomorú intermezzó után azonban rendes menetben folytathatja tanulmányait; a csíkszeredai kat. főgimnáziumban érettségizett, s 1950-ben a Bolyai Tudományegyetem román-német szakos hallgatójaként államvizsgázott. Nagyszentmiklóson tanár, 1951 és 1956 között az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1956 őszétől az induló gyermeklap, a *Napsugár belső munkatársa.
Novellistaként az 50-es évek elején mutatkozott be; első kötetei (Fehérfenyő. F. Nagy Éva rajzaival, 1954; Gyöngyvirágos puszta, 1955) jóízű székely anekdotákat kedélyesen mesélő írót ígértek; érezni rajtuk a móriczi-asztalosi novella érlelő melegét. A lírai hangszerelésű Fehérfenyő, a drámai szerkezetű Lengyel László balladája a kor hazai magyar elbeszélőirodalmának akkori szintjén szólt saját élményeiről, későbbi novelláiban azonban a szerző eljutott önálló írói hangjához. Az anekdotikus helyzeteket, fordulatokat egyre inkább lélektani motívumokkal szövi át (Bronz vitézségi, Útra készen). Önarckép c. kisregénye (1964) az első meggyőző bizonyíték, hogy már nem a látványos cselekmény, a harsány külsőség, a "regénybe illő" érdekli elsősorban, hanem ami mögötte van. A kisregény egy székely faluból elszármazott festő-tanár lelki vívódásainak, művészi útkeresésének rajza; a pontos lélekrajz a szülőfalu szocialista átalakulásának konfliktusos bemutatásával kapcsolódik össze, a megfestendő modell, a falu egykori pártinstruktorának többféleképpen felidéződő emléke révén. Krónika c. regénye (1966), amely az Önarcképet önálló részként építi be a mű szerkezetébe, a festő vívódásainak előzményeit, a faluban lejátszódott eseményeket a hagyományosabb epika eszközeivel meséli el; e hármas tagolású könyv *Szabó Gyula Gondos atyafisága mellett a székely falu szövetkezetesítésének hiteles krónikája. Újabb elbeszélései különösen a Mit gondol az öreg pisztráng c. kötet (1967) címadó írása és A feltámadás elmarad történelmi példázata mélyebben hatolnak az emberi lélekbe; abból a felismerésből születtek, hogy "a Szót kell az Igéhez alkalmaznunk".
A döntés felelőssége, hűség és árulás egyetemes erkölcsi kérdésfeltevése epikájának esztétikai távlatait is megnöveli. A Büdösgödör c. kisregény (1970) az Önarcképhez hasonló egy békés nyaralás élményeiben az emberi felelősség drámáját kibontó kísérlet, de tulajdonképpen ugyanez az erkölcsi felelősség a témája egy kisvárosi érettségiző lány tragédiáját megelevenítő kisregényének is (Megőrizlek, 1973). A Nehézvíz (1971) a Szellemidézés (1969) verses "történelmi interjúi"-nak eredeti humorával cseng össze. A felelősség kérdésével néz szembe újabb vallomásjellegű prózai műveiben, a fikciót háttérbe szorítva a személyes emlékezés, a közvetlen múltidézés érdekében. Az Egy nap egy élet (1976) minden áttétel és rejtőzködés nélkül vall egy író életéről, veszteségeiről, környezetéről, az irodalmi életről. A szülőföld, Csíksomlyó múltját és jelenét megszólaltató Tíz üveg borvíz (1979) "tűnődéseibe" beépíti A feltámadás elmarad c. novelláját is.
Csipike-történetei az intellektuális prózavonulathoz kapcsolódnak (Csipike, a gonosz törpe, 1966; Csipike és Kukucsi, 1968; Csipike, a boldog óriás, 1970). Az erdei kedves mesefigurák egyszerre szólnak a gyermekekhez és felnőttekhez, a kezdetben jólelkű törpéből a hatalom megszállottjává váló Csipike példázata "felnőtt" mértékkel mérve is időtálló alkotás. A Csipike-könyvek megjelentek román, orosz, litván és német nyelven is; egy színpadi változatot Csipike címen (Jakab Lajos zenei kíséretével) 1973-ban tűzött műsorára a kolozsvári Állami Magyar Színház. A Büdösgödör Remus Luca fordításában ugyancsak megjelent románul.
Írói munkásságát gazdag műfordítói tevékenység egészíti ki; többek között Caragiale, Mihail Sadoveanu, Agîrbiceanu, Topîrceanu, Eugen Barbu, Fănuş Neagu, Al. I. Ghilia román, valamint Paul Schuster, Arnold Hauser, Franz Storch német prózáját tolmácsolta magyarul önálló kötetekben, folyóiratokban. Legkiemelkedőbbek D. R. Popescu-tolmácsolásai: négy regényét és négy színdarabját fordította magyarra, köztük az Ők ketten, vagy akik csak az erdőt látták (1974), a Királyi vadászat (1975) és a Felhők császára (1979) c. műveket.
Egyéb kötetei: Fújja a szél, fújja (novellák, karcolatok, 1957); Táborozók (ifjúsági elbeszélés, 1959); Új barátok (ifjúsági elbeszélés, 1960); Jóska meg a sóska (karcolatok, Deák Ferenc rajzaival, 1961); Elveszett egy kicsi lány (karcolatok, 1963); Orbán Balázs nyomdokain (Beke Györggyel és Mikó Imrével, riport, 1969); Bővizű patakok mentén (Beke Györggyel, Farkas Árpáddal, Kovács Györggyel, riport, 1972); A felnőttek idegesek (kisregény, Kv. 1974); Mosóteknőben a világ körül (gyermektörténetek, 1976).
(K. L.)
Nagy István: Amit többször is érdemes elolvasni. *Utunk 1953/41; újraközölve A harc hevében, 1957. 164-74. Marosi Péter: Író születik. *Igaz Szó 1955/5; uő: Gödör vagy szakadék? *Utunk 1970/29; uő: Vallomás egy vallomásról. *Utunk 1977/26, újraközölve Világ végén virradat, 1980. 71-76. Földes László: F. S.: Csipike, a gonosz törpe. *Utunk 1966/27. Szőcs István: Hármas kistükör. *Utunk 1967/5. Kántor Lajos: Mélyebb vizeken. *Utunk 1967/39. Veress Dániel: Állomástól állomásig. *Igaz Szó 1968/1. Jancsik Pál: Csipike lelke. *Utunk 1970/51. Antal Péter: Visszapereljük. *Előre 1973. júl. 14. Kormos Gyula: Tartalomtól a műformáig. *Utunk 1973/30. Gálfalvi Zsolt: Egyszerű csoda. *A Hét 1973/30; uő: Vallomás egy vallomásról. *A Hét 1977/4. Tóth Károly: Egyes számú vádlott: a képmutatás. *Utunk 1973/33. Molnos Lajos: Bagos Fülöp különvéleménye. *Utunk 1974/29; uő: Megmérettetések. *Utunk 1979/36. *Mózes Attila: Csöndes feleselés. *Korunk 1977/7. Bálint Tibor: A szerencsés író. *Utunk 1977/48. F. S. műhelyében. Panek Zoltán. D. R. Popescu, Lászlóffy Aladár, *Mózes Attila írásai. *Igaz Szó 1978/2. Nagy Pál: Hazai tudósítások. *Igaz Szó 1979/8.
ASZT: Interjú és felolvasás. LM 549, 582, 892. F. S. írói pályájáról. LM 1065. Alkotóműhely. LM 1636, 1852.
Novellistaként az ’50-es évek elején mutatkozott be; első kötetei (Fehérfenyő. F. Nagy Éva rajzaival, 1954; Gyöngyvirágos puszta, 1955) jóízű székely anekdotákat kedélyesen mesélő írót ígértek; érezni rajtuk a móriczi-asztalosi novella érlelő melegét. A lírai hangszerelésű Fehérfenyő, a drámai szerkezetű Lengyel László balladája a kor hazai magyar elbeszélőirodalmának akkori szintjén szólt saját élményeiről, későbbi novelláiban azonban a szerző eljutott önálló írói hangjához. Az anekdotikus helyzeteket, fordulatokat egyre inkább lélektani motívumokkal szövi át (Bronz vitézségi, Útra készen). Önarckép c. kisregénye (1964) az első meggyőző bizonyíték, hogy már nem a látványos cselekmény, a harsány külsőség, a „regénybe illő” érdekli elsősorban, hanem ami mögötte van. A kisregény egy székely faluból elszármazott festő-tanár lelki vívódásainak, művészi útkeresésének rajza; a pontos lélekrajz a szülőfalu szocialista átalakulásának konfliktusos bemutatásával kapcsolódik össze, a megfestendő modell, a falu egykori pártinstruktorának többféleképpen felidéződő emléke révén. Krónika c. regénye (1966), amely az Önarcképet önálló részként építi be a mű szerkezetébe, a festő vívódásainak előzményeit, a faluban lejátszódott eseményeket a hagyományosabb epika eszközeivel meséli el; e hármas tagolású könyv Szabó Gyula Gondos atyafisága mellett a székely falu szövetkezetesítésének hiteles krónikája. Újabb elbeszélései, különösen a Mit gondol az öreg pisztráng c. kötet (1967) címadó írása és A feltámadás elmarad történelmi példázata mélyebben hatolnak az emberi lélekbe; abból a felismerésből születtek, hogy „a Szót kell az Igéhez alkalmaznunk”.
A döntés felelőssége, hűség és árulás egyetemes erkölcsi kérdésfeltevése epikájának esztétikai távlatait is megnöveli. A Büdösgödör c. kisregény (1970) az Önarcképhez hasonló egy békés nyaralás élményeiben az emberi felelősség drámáját kibontó kísérlet, de tulajdonképpen ugyanez az erkölcsi felelősség a témája egy kisvárosi érettségiző lány tragédiáját megelevenítő kisregényének is (Megőrizlek, 1973). A Nehézvíz (1971) a Szellemidézés (1969) verses „történelmi interjúi”-nak eredeti humorával cseng össze. A felelősség kérdésével néz szembe újabb vallomásjellegű prózai műveiben, a fikciót háttérbe szorítva a személyes emlékezés, a közvetlen múltidézés érdekében. Az Egy nap egy élet (1976) minden áttétel és rejtőzködés nélkül vall egy író életéről, veszteségeiről, környezetéről, az irodalmi életről. A szülőföld, Csíksomlyó múltját és jelenét megszólaltató Tíz üveg borvíz (1979) „tűnődéseibe” beépíti A feltámadás elmarad c. novelláját is.
Csipike-történetei az intellektuális prózavonulathoz kapcsolódnak (Csipike, a gonosz törpe, 1966; Csipike és Kukucsi, 1968; Csipike, a boldog óriás, 1970). Az erdei kedves mesefigurák egyszerre szólnak a gyermekekhez és felnőttekhez, a kezdetben jólelkű törpéből a hatalom megszállottjává váló Csipike példázata „felnőtt” mértékkel mérve is időtálló alkotás. A Csipike-könyvek megjelentek román, orosz, litván és német nyelven is; egy színpadi változatot Csipike címen (Jakab Lajos zenei kíséretével) 1973-ban tűzött műsorára a kolozsvári Állami Magyar Színház. A Büdösgödör Remus Luca fordításában ugyancsak megjelent románul.
Írói munkásságát gazdag műfordítói tevékenység egészíti ki; többek között Caragiale, Mihail Sadoveanu, Agîrbiceanu, Topîrceanu, Eugen Barbu, Fănuş Neagu, Al. I. Ghilia román, valamint Paul Schuster, Arnold Hauser, Franz Storch német prózáját tolmácsolta magyarul önálló kötetekben, folyóiratokban. Legkiemelkedőbbek D. R. Popescu-tolmácsolásai: négy regényét és négy színdarabját fordította magyarra, köztük az Ők ketten, vagy akik csak az erdőt látták (1974), a Királyi vadászat (1975) és a Felhők császára (1979) c. műveket.
(K. L.)
Munkái
Kötetei
Fehérfenyő (elbeszélések, karcolatok. Buk., 1954.); Gyöngyvirágos puszta (elbeszélések. Buk., 1955.); Fújja a szél, fújja (elbeszélések, karcolatok. Kvár, 1957.); Táborozók (elbeszélések. Buk., 1959.); Új barátok (elbeszélések. Buk., 1960.); Jóska meg a sóska (karcolatok. Buk., 1962.); Elveszett egy kicsi leány (karcolatok. Buk., 1964.); Önarckép (kisregény. Buk., 1964.); Csipike, a gonosz törpe (mese. Buk., 1966.); Krónika (regény. Buk., 1966.); Mit gondol az öreg pisztráng? (elbeszélések, karcolatok. Buk., 1967.); Csipike és Kukucsi (mese. Buk., 1968.); Orbán Balázs nyomdokain (Beke Györggyel és Mikó Imrével; riportok. Buk., 1969.); Szellemidézés (verses történelmi interjúk. Buk., 1969.); Csipike, a boldog óriás (mese. Buk., 1970.); A Büdösgödör (kisregény. 1970.); Nehézvíz, kisregény, Bukarest, 1971; Megőrizlek, kisregény, Bukarest, 1973; Csipike, az óriás törpe, mese, Bukarest, 1974; A felnőttek idegesek, kisregény, Kolozsvár, 1974; Mosóteknőben a világ körül, gyermektörténetek, Bukarest, 1976; Egy nap – egy élet, regény, Bukarest, 1976; Tíz üveg borvíz, kisregény, Bukarest, 1979; Képeslapok az Óperencián innen és túlról, útijegyzetek, Kolozsvár, 1982; Tűzoltózenekar, válogatott novellák, Kriterion, Bukarest, 1983; Az ígéret földje, regény, Bukarest, 1984; Fülöpke beszámolói, karcolatok, Bukarest, 1984; Fekete-erdő, kisregények, Bukarest, 1986; Bimbi tábornok, regény, Bukarest, 1986; A merénylő, elbeszélések, Bukarest, 1988; Ki ez? Egy önéletírás műhelyforgácsai, anekdoták, Bukarest, 1989; Csipike és a gonosz ostoba, mese, 1990; Csipike, bolgár kiadás, 1990; Az első hó, novellák, karcolatok, 1991; A csíksomlyói ferences könyvtár kincseiről, Csíkszereda, 1991; Édesvackort Csipikének, 1993; Csipike és Tipetupa, Csíkszereda, 1996; Levelek hazulról – haza, Csíkszereda, 1997.; Bimbi tábornok, Kriterion, 1998; A tizenegyedik üveg, Kriterion, 2001; Hány nyelven szól az ördög?, Mentor kiadó, Marosvásárhely, 2002; Sündisznóállás, Neptun Impex Rt, Csíkszereda, 2002; Mit gondol az öreg pisztráng?, Válogatott novellák, Pont kiadó, 2003; A vén bajuszos, Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2003; Mária lábától a sündisznóállásig. Fejezetek egy életrajzi regényből; Hargita, Csíkszereda, 2005; Fülöpke beszámolói; Mentor, Marosvásárhely, 2006; Csipike, bolgár kiadás, 2010; A feltámadás elmarad. Válogatott novellák; szerk. Gáll Attila; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2011; Válogatott novellák; Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016
Irodalom
Nagy István: Amit többször is érdemes elolvasni. *Utunk 1953/41; újraközölve A harc hevében, 1957. 164-74. Marosi Péter: Író születik. *Igaz Szó 1955/5; uő: Gödör vagy szakadék? *Utunk 1970/29; uő: Vallomás egy vallomásról. *Utunk 1977/26, újraközölve Világ végén virradat, 1980. 71-76. Földes László: F. S.: Csipike, a gonosz törpe. *Utunk 1966/27. Szőcs István: Hármas kistükör. *Utunk 1967/5. Kántor Lajos: Mélyebb vizeken. *Utunk 1967/39. Veress Dániel: Állomástól állomásig. *Igaz Szó 1968/1. Jancsik Pál: Csipike lelke. *Utunk 1970/51. Antal Péter: Visszapereljük. *Előre 1973. júl. 14. Kormos Gyula: Tartalomtól a műformáig. *Utunk 1973/30. Gálfalvi Zsolt: Egyszerű csoda. *A Hét 1973/30; uő: Vallomás egy vallomásról. *A Hét 1977/4. Tóth Károly: Egyes számú vádlott: a képmutatás. *Utunk 1973/33. Molnos Lajos: Bagos Fülöp különvéleménye. *Utunk 1974/29; uő: Megmérettetések. *Utunk 1979/36. *Mózes Attila: Csöndes feleselés. *Korunk 1977/7. Bálint Tibor: A szerencsés író. *Utunk 1977/48. F. S. műhelyében. Panek Zoltán. D. R. Popescu, Lászlóffy Aladár, *Mózes Attila írásai. *Igaz Szó 1978/2. Nagy Pál: Hazai tudósítások. *Igaz Szó 1979/8.
ASZT: Interjú és felolvasás. LM 549, 582, 892. F. S. írói pályájáról. LM 1065. Alkotóműhely. LM 1636, 1852.