Horváth Stefánia (Bukarest, 1933. máj. 9.) újságíró, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári 3. számú Leánygimnáziumban végezte (1950), a Bolyai Tudományegyetem matematikafizika karán szerzett tanári oklevelet (1954). Előbb a Pionír, majd 1967-től a *Jóbarát belső munkatársa.
Első írása az Ifjúmunkásban jelent meg (1954). A gyermekek életét tükröző több ezer hosszabb-rövidebb írásán kívül közölt fotóregényt (Kényelmes Kelemen, 1964; Ismertetőjel Y, 1968; A W16 elhallgat, 1970; közösen Kovács Nemerével, ill. Szabó Zsolttal s Darabont Lili fotóművésszel) és képregényt (Tűz Bábolna hegyén, Tenkeiné *Rusz Lívia rajzaival, 196364; románul a Scînteia Tineretului hasábjain, 1965). Sajátos gyermekműfajt képviselnek tudománynépszerűsítő sorozatai (Otthonunk a világegyetem, 1975; Beszélgessünk a kibernetikáról, 1977; Tanulni, de hogyan? 198082), valamint neves tudósokról, felfedezőkről, így Bolyai Jánosról (románul is közölte a Cutezătorii), Kopernikuszról, Eötvös Lorándról, Fermiről, Franklinról, a Nobel-díjas holográfus Gábor Dénesről, Galileiről, Aurel Vlaicuról szóló regényes életrajzai.
Kezdeményezője, majd vezetője a *Jóbarát 1969-ben indult, a gyermekek nemzedékeit önművelésre, természettudományos búvárkodásra, egyéni kutatómunkára ösztönző versenysorozatának ( *tantárgyolimpia ).
Horváth Stefánia (Bukarest, 1933. máj. 9.) – újságíró, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári 3. számú Leánygimnáziumban végezte (1950), a Bolyai Tudományegyetem matematika–fizika karán szerzett tanári oklevelet (1954). Előbb a Pionír, majd 1967-től nyugdíjazásáig (1988) a Jóbarát belső munkatársa. 1998-ban áttelepül Magyarországra.
Első írása az Ifjúmunkásban jelent meg (1954). A gyermekek életét tükröző több ezer hosszabb-rövidebb írásán kívül közölt fotóregényt (Kényelmes Kelemen, 1964; Ismertetőjel Y, 1968; A W-16 elhallgat, 1970; közösen Kovács Nemerével, ill. Szabó Zsolttal s Darabont Lili fotóművésszel) és képregényt (Tűz Bábolna hegyén,Tenkeiné Rusz Lívia rajzaival, 1963–64; románul a Scînteia Tineretului hasábjain, 1965). Sajátos gyermekműfajt képviselnek tudománynépszerűsítő sorozatai (Otthonunk a világegyetem, 1975; Beszélgessünk a kibernetikáról, 1977; Tanulni, de hogyan? 1980–82), valamint neves tudósokról, felfedezőkről, így Bolyai Jánosról (románul is közölte a Cutezătorii), Kopernikuszról, Eötvös Lorándról, Fermiről, Franklinról, a Nobel-díjas holográfus Gábor Dénesről, Galileiről, Aurel Vlaicuról szóló regényes életrajzai.
A hagyományos újságírói műfajokon túl, interaktív – a lap és kiskamasz olvasói közötti szoros kapcsolat kezdeményezője és vezetője volt, ami sok esetben a nevelőket és a szülőket is mozgósította. Ilyen volt a „Varrj ruhát Zsuzsi babának” felhívás, ami játékból egy igen értékes (a kézdivásárhelyi múzeumban ma is megtekinthető) erdélyi magyar népviseleti gyűjteménnyé vált.
Egy gyermekújságban szokatlan több szakaszos országos Tantárgy Olimpia-vetélkedőt kezdeményezett és vezetett, amely tíz évig (1969-től 1979-ig) önművelésre, természettudományos búvárkodásra, egyéni kutatómunkára ösztönözte az olvasókat.
A Pro Natura-verseny 1982-ben indult, s a részvevő csapatok sok lelkesedéssel vállalták az időt és energiát igénylő munkát, a nemes cél érdekében: megtalálni, felismerni és megmenteni az utókornak a környezetükben található természeti és ember alkotta kincseket. A munkák leírása kötetben is megjelent Pro Natura címmel (Kriterion Könyvkiadó, 1994. Szerk. Németh János)
Munkái
Gyűjteményes kötetekben
Népismereti dolgozatok (Buk., 1976.)