Józsa János (Kajántó, 1901. okt. 11. 1973. febr. 17. Kolozsvár) tanulmányíró, műfordító. Középiskoláit a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte (1922), ugyanitt az egyetemen román nyelv és irodalom, világtörténelem szakon szerzett tanári diplomát (1927). Középiskolai tanár Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Kolozsvárt, majd előadótanár a Bolyai Tudományegyetem román nyelv és irodalom tanszékén (194959); nyugdíjazásáig (1964) a kolozsvári 11-es számú *Líceum tanára.
Első tanulmányát Constantin Mavrocordat fejedelem és a piaristák kapcsolatáról az *Erdélyi Múzeum közölte (1931); ugyanebben az évben jelent meg fordításában Mikszáth Madárfészek c. novellája a székelyudvarhelyi Secuimea c. lapban. Tanulmányokat, cikkeket, műfordításokat közölt rendszeresen A Hírnök, *Erdélyi Múzeum, Erdélyi Szemle, Gazeta Odorheiului, Informatorul Albei, Jóbarát, Vasárnap, Székelység, Új Cimbora, *Nagyvárad (193140), majd 1944 után az Erdély, Utunk, *Igazság, Korunk, *Tanügyi Újság, *Igaz Szó hasábjain.
Történelmi tárgyú tanulmányaiban a közös románmagyar múlt ismeretlen adatait tárta fel: a piaristák craiovai letelepedéséről az Arhivele Olteniei 1933-as évfolyamában, a legrégibb krónikák magyar történelmi vonatkozású adatairól A Hírnökben (1936), Grigore Ureche és Ion Neculce krónikájának a székelyeket bemutató részleteiről a Székelységben (1937, 1939), egy erdélyi magyar utazó havasalföldi útijegyzeteiről az Apulumban (1942), Bălcescu 1849-es erdélyi békéltetési akcióiról az Erdélyben (1945) közölt; párhuzamosan a klasszikus és kortárs magyar írókat, irodalmi mozgalmakat ismertette román nyelven, így Arany Jánosról és a háború utáni romániai magyar irodalomról írt tanulmányt a Secuimea számára. E témakörben legigényesebb tanulmánya Szellemi párhuzam a XIX. század magyar és román irodalma között címmel a Prietenii Istoriei Literare társaságában Bukarestben előadásként hangzott el s megjelent a társaság Preocupări Literare c. folyóiratában (1936). Érdemes összefoglalás Petőfi a román munkássajtó tükrében c. tanulmánya (*Igaz Szó 1969/7).
Tudománytörténeti szempontból jelentős munkája Pápai Páriz Ferenc Plenitudo vacui c. kéziratának fordítása Victor Mariannal; a művet előbb a Studia Universitatis BabeşBolyai (Seria Mathematica-Phisica) oldalain ismertették, majd a szöveg Pápai Páriz Ferenc munkáinak Nagy Géza gondozta kiadásában (Békességet magamnak, másoknak, 1977) jelent meg. Románról magyarra fordított többek közt V. Alecsandri, N. Bălcescu, Jean Bart, Al. I. Brătescu-Voineşti, I. L. Caragiale, Miron Costin, I. Creangă, B. Şt. Delavrancea, V. Eftimiu, E. Gîrleanu, Ion Neculce, Al. Odobescu, Cezar Petrescu, L. Rebreanu, Al. Vlahuţă műveiből; magyarról románra Gárdonyi, Gyallay Domokos, Jókai, Mikszáth, Nyírő József, Petőfi műveiből.
Részt vett a magyar tannyelvű iskolák számára írott következő román nyelvtankönyvek szerkesztésében: Cursul de gramatica română pentru maghiari (Kv. 1957); Gramatica limbii române pentru cl. VIIIXI (Kv. 1957).
Önálló kötetei: Cîteva monumente istorice din judeţul Odorhei (Székelyudvarhely 1932); Piariştii şi Românii pînă la 1918 (doktori értekezés, Nagyenyed 1940). Kéziratban maradt munkái: Pápai Páriz Ferenc kartezianizmusa (monográfia, Victor Mariannal); Pápai Páriz Ferenc: Tyronicium verae philosophiae (fordítás, Victor Mariannal); a romániai oktatás történetéről szóló kézikönyv számára készült fejezetek az erdélyi róm. kat. iskolákról a feudalizmus korában és a régi iskolai csillagdákról Erdélyben.
(D. Gy.)
Csire Gabriella: J. J. halálára. *Tanügyi Újság 1973. febr. 28. Márton Gyula: J. J. példája. *A Hét 1973/8. Reisz Katalin: Tanár volt, pedagógus. *Igazság 1973. febr. 26.