Kahána Ernő (Gyergyóbékás, 1890. dec. 2. 1982. ápr. 28. Bukarest) orvosi és lélektani író, publicista. ~ Mózes bátyja. A Kolozsvári Unitárius Gimnáziumban érettségizett (1907), orvosi oklevelét Bécsben szerezte (1914). A kolozsvári egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján helyettes tanársegéd (191417), Ditróban községi orvos (191822), itt és Csíkszeredában magánorvos (192324), Brassóban folytat belgyógyászati és pszichiátriai magángyakorlatot (192540), majd Bukarestben telepszik le, ahol kardiológiai rendelőt nyit. A háború után a belügyminisztérium keretében teljesít orvosi szolgálatot (194554), az Elias Kórház belgyógyász főorvosa (195472). Itt bevezette a funkcionális teszteket, új orvoskádereket képzett ki s nyugdíjazása után még egy évtizedig vezette vérkeringési próbáit.
Már diákkorában a *Remény egyik szerkesztője. Nyomtatásban első írása a Keleti Újságban jelent meg. Ismeretterjesztő orvosi cikkeit közli a Brassói Lapok, a Korunkban a modern pszichológia és a szocializmus viszonyát tárja fel, szembeállítva Freud tanával az adlerizmust (1930/10), A Jövő Társadalma és az Ilie Cristea szerkesztette Spre Stînga munkatársa. Brassóban, Marosvásárhelyen és Nagyváradon tart orvosi, individuálpszichológiai, proletárpedagógiai előadásokat. Budapesten az Individuálpszichológiai Munkaközösség meghívására adja elő tételeit társadalomtudomány és lélektan korszerű összefüggéseiről. Nézeteit brosúrákban is kifejtette, ezek hozzájárultak a munkásság és értelmiség szélesebb köreinek ön-tudatosításához, de pert is zúdítottak a szerző nyakába.
Harcát a freudizmus ellen az új Korunkban is folytatta (1966/5). Az *Előre munkatársaként a 60-as és 70-es években orvosi rovatot szerkesztett s népszerű orvosi kézikönyvet írt.
Munkái: A freudizmus után. Bevezetés Adler Alfred individuál-pszichológiájába (Brassó 1924); A szociáldemokrácia és a dialektika (Nv. 1932); Socialdemocraţia în lumina materialismului dialectic (Kv. 1933); Democraţia (1945); Problema naţională (1945); Az orvosé a szó (Az *Előre Kiskönyvtára 1972).
Írói álnevei: Kovács Ernő, M. Căligăru.
Szász János: Búcsú és vallomás. *Előre 1982. máj. 9.