Katona Ádám (Dicsőszentmárton, 1935. okt. 12.) irodalom- és művelődéstörténész, közíró. Székelyudvarhelyen tette le az érettségit (1954), orvosi tanulmányokat folytatott (195458), udvarhelyi falvakban helyettes tanár, művelődésiotthon-igazgató, a BabeşBolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1968). Az *Igazság szerkesztőségében (196870), majd a Székelyudvarhelyi Múzeumban (197081) dolgozott, 1982-től ugyanott, valamint Korondon, Homoródszentmártonban általános iskolai tanár.
Első cikkei az *Utunk és *Ifjúmunkás hasábjain jelentek meg (1965), a Korunk, Igaz Szó, NyIrK, a budapesti Irodalomtörténet és Színház, a jugoszláviai Új Symposion közli írásait; napilapjaink munkatársa. Számos tanulmánya Kemény Zsigmond életét és munkásságát elemzi: az író befejezetlenül maradt első regényét rekonstruálja (NyIrK 1973/1), tragikus "Mohács-élmény"-ét faggatja pályaívén (Korunk 1976/12), a csalódások lépcsőfokain kíséri végig (Irodalomtörténet, Bp. 1977/2).
Érdeklődési körének jelentős része a jellemábrázolás. Kiválasztott személyiségeit koruk történeti és összehasonlító gondolati összefüggésrendszerébe helyezve mutatja be, akár Szókratész perét kommentálja, avagy a filozófus Teilhard de Chardint mutatja be (Korunk 1967/1), akár vitát ébresztőn *Kányádi Sándor népi-nemzeti emberségét idézi legszebb versei élén, avagy a sokáig méltatlanul elhallgatott György Lajos egyetemes távlatokat nyitó összehasonlító szemléletére irányítja figyelmünket (Korunk 1971/12) s a nemzeti és egyetemes egységét méltatja a bölcsész és *művészettörténész Fülep Lajos életművében. Alkotás közben figyeli meg Nagy Imrét, a festőművészt (Korunk 1974/2) s Kodály Zoltán eszmei hatékonyságának magyarázatát keresi a zeneszerző-művelődéspolitikus cikkeinek gyűjteménybe foglalásakor.
Az irodalom, *művészet és tudományosság összefüggéseiben horgonyt vető szellemiségét szervesen egészítik ki a táncházmozgalommal s népi kultúránk mai megújulásának egyéb megnyilvánulásaival kapcsolatos cikkei, cikksorozatai *A Hétben és a Művelődésben. Folklór- és néphagyománygyűjtő, a Székelyföld képzőművészeti értékeinek kutatója.
Szerkesztésében, előszavával, jegyzeteivel jelent meg: Platón: Szókratész pöreLevelek (Téka 1972); Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa (válogatott írások *Sütő András utószavával, *Magyar Klasszikusok 1973); Kodály Zoltán: Néphagyomány és zenekultúra (válogatott írások, Téka 1974); Kányádi Sándor legszebb versei (1974, 1977); Kemény Zsigmond: Zord idő (Benkő Samu utószavával, *Magyar Klasszikusok 1975); Fülep Lajos: Európai *művészet és magyar *művészet (cikkgyűjtemény, Téka 1979).
(B. E.)
/áv/ [Ágoston Vilmos]: Platón: Szókratész pere. *A Hét 1972/21. Gálfalvi Zsolt: Egy előszó és vidéke. *A Hét 1975/10; újraközölve Az írás értelme. 1977.