Kótay Pál (Halmi, 1910. szept. 21. 1986. dec. 25. Marosvásárhely) orvosi szakíró, orvostörténész, író. A szatmári Református Főgimnázium elvégzése (1928) után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1934). Pályáját a budapesti Szent János Kórházban kezdte, sebész-tanársegéd a kolozsvári egyetemen (1940-45), klinikai adjunktus (1944-48), a marosvásárhelyi *OGYI előadótanára (1948-71), majd a Sebészet-Urológia Tanszéken professzor nyugalomba vonulásáig (1976). Szakterülete az urológiai sebészet. Tanulmányúton járt Finnországban és Németországban, részt vett a budapesti (1962) és amszterdami (1973) Nemzetközi Urológiai Kongresszuson. A Magyar Orvostörténeti Társaság, a Román Urológiai Társaság, a Nemzetközi Urológiai Társaság tagja. Több mint 100 szaktudományi dolgozatát magyar, román, német, francia és angol nyelven a Magyar Urológia, Acta Urologica, Urologia Internationalis, Chirurgia, Revista Medicală *Orvosi Szemle s más szakfolyóiratok közölték. Részt vett az egységes román nyelvű urológiai tankönyv szerkesztésében s a román egyetemi jegyzetek magyar nyelvre való fordításában.
Novellákkal, esszékkel, kritikákkal az irodalmi életben is *jelen volt. Az *Erdélyi Helikon munkatársa, az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok gyűjteményes kötet II. sorozatában (Kv. 1942) a magyar orvosi irodalom két jeles úttörőjét, Pápai Páriz Ferencet és Rácz Sámuelt mutatta be. 1946-ban a KZST rendes tagjává választotta, székfoglalóját Inoko üzen c. novellájával tartotta meg. Az Igaz Szó, Új Élet, *Előre munkatársa. Orvostörténeti kutatásait folytatva a budapesti Communicationes ex Bibliotheca Historiae Hungarica hasábjain ismerteti Pápai Páriz bázeli orvosdoktori értekezését (1956), a Kolozsvárt 1690-ben megjelent Pax corporis c. munkáját (1958) és drezdai útját (1965). A *Korunk közli Weszprémi Istvánról, a XVIII. századi orvosíróról (1978/10), majd Rácz Sámuel arcképének restaurálásakor c. alatt (1981/7-8) a neves orvostudorról szóló újabb írásait, melyek a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért folytatott harcot méltatják.
A *Korunkban (1983/7) Pápai Páriz Ferenc Vitae meae Cursus c. naplóját ismerteti.
Egyetemi jegyzete: Az urológiai sebészet alapvonalai (Mv. 1951).
Benke V. János: K. P. Tudományos arcképcsarnok, *Művelődés 1985/4.
Novellákkal, esszékkel, kritikákkal az irodalmi életben is jelen volt. Az Erdélyi Helikon munkatársa, az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok gyűjteményes kötet II. sorozatában (Kv. 1942) a magyar orvosi irodalom két jeles úttörőjét, Pápai Páriz Ferencet és Rácz Sámuelt mutatta be. 1946-ban a KZST rendes tagjává választotta, székfoglalóját Inoko üzen c. novellájával tartotta meg. Az Igaz Szó, Új Élet, Előre munkatársa. Orvostörténeti kutatásait folytatva a budapesti Communicationes ex Bibliotheca Historiae Hungarica hasábjain ismerteti Pápai Páriz bázeli orvosdoktori értekezését (1956), a Kolozsvárt 1690-ben megjelent Pax corporis c. munkáját (1958) és drezdai útját (1965). A Korunk közli Weszprémi Istvánról, a XVIII. századi orvosíróról (1978/10.), majd Rácz Sámuel arcképének restaurálásakor c. alatt (1981/7-8.) a neves orvostudorról szóló újabb írásait, melyek a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért folytatott harcot méltatják. A Korunkban (1983/7) Pápai Páriz Ferenc Vitae meae Cursus c. naplóját ismerteti.
Egyetemi jegyzete
Az urológiai sebészet alapvonalai (Mv. 1951).
Gyűjteményes kötetben
Háromszáz éves a Pax corporis. In Magyar orvosok tudományos találkozója (szerk. Káldor Antal. Bp. 1983)
Irodalom
Benke V. János: K. P. Tudományos arcképcsarnok, Művelődés 1985/4.