Kótay Pál (Halmi, 1910. szept. 21. 1986. dec. 25. Marosvásárhely) orvosi szakíró, orvostörténész, író. A szatmári Református Főgimnázium elvégzése (1928) után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1934). Pályáját a budapesti Szent János Kórházban kezdte, sebész-tanársegéd a kolozsvári egyetemen (1940-45), klinikai adjunktus (1944-48), a marosvásárhelyi *OGYI előadótanára (1948-71), majd a Sebészet-Urológia Tanszéken professzor nyugalomba vonulásáig (1976). Szakterülete az urológiai sebészet. Tanulmányúton járt Finnországban és Németországban, részt vett a budapesti (1962) és amszterdami (1973) Nemzetközi Urológiai Kongresszuson. A Magyar Orvostörténeti Társaság, a Román Urológiai Társaság, a Nemzetközi Urológiai Társaság tagja. Több mint 100 szaktudományi dolgozatát magyar, román, német, francia és angol nyelven a Magyar Urológia, Acta Urologica, Urologia Internationalis, Chirurgia, Revista Medicală *Orvosi Szemle s más szakfolyóiratok közölték. Részt vett az egységes román nyelvű urológiai tankönyv szerkesztésében s a román egyetemi jegyzetek magyar nyelvre való fordításában.
Novellákkal, esszékkel, kritikákkal az irodalmi életben is *jelen volt. Az *Erdélyi Helikon munkatársa, az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok gyűjteményes kötet II. sorozatában (Kv. 1942) a magyar orvosi irodalom két jeles úttörőjét, Pápai Páriz Ferencet és Rácz Sámuelt mutatta be. 1946-ban a KZST rendes tagjává választotta, székfoglalóját Inoko üzen c. novellájával tartotta meg. Az Igaz Szó, Új Élet, *Előre munkatársa. Orvostörténeti kutatásait folytatva a budapesti Communicationes ex Bibliotheca Historiae Hungarica hasábjain ismerteti Pápai Páriz bázeli orvosdoktori értekezését (1956), a Kolozsvárt 1690-ben megjelent Pax corporis c. munkáját (1958) és drezdai útját (1965). A *Korunk közli Weszprémi Istvánról, a XVIII. századi orvosíróról (1978/10), majd Rácz Sámuel arcképének restaurálásakor c. alatt (1981/7-8) a neves orvostudorról szóló újabb írásait, melyek a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért folytatott harcot méltatják.
A *Korunkban (1983/7) Pápai Páriz Ferenc Vitae meae Cursus c. naplóját ismerteti.
Egyetemi jegyzete: Az urológiai sebészet alapvonalai (Mv. 1951).
Benke V. János: K. P. Tudományos arcképcsarnok, *Művelődés 1985/4.
Kótay Pál (Halmi, 1910. szept. 21. – 1986. dec. 25., Marosvásárhely) – orvosi szakíró, orvostörténész, író. A szatmári Református Főgimnázium elvégzése (1928) után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1934). Pályáját a budapesti Szent János Kórházban kezdte, sebész-tanársegéd a kolozsvári egyetemen (1940–45), klinikai adjunktus (1944–48), a marosvásárhelyi OGYI docense (1948–71), majd a Sebészet-Urológia Tanszéken professzor nyugalomba vonulásáig (1976). Szakterülete az urológiai sebészet. Tanulmányúton járt Finnországban és Németországban, részt vett a budapesti (1962) és amszterdami (1973) Nemzetközi Urológiai Kongresszuson. A Magyar Orvostörténeti Társaság, a Román Urológiai Társaság, a Nemzetközi Urológiai Társaság tagja. Több mint 100 szaktudományi dolgozatát magyar, román, német, francia és angol nyelven a Magyar Urológia, Acta Urologica, Urologia Internationalis, Chirurgia, Revista Medicală, Orvosi Szemle s más szakfolyóiratok közölték. Részt vett az egységes román nyelvű urológiai tankönyv szerkesztésében és a román egyetemi jegyzetek magyar nyelvre való fordításában.
Novellákkal, esszékkel, kritikákkal az irodalmi életben is jelen volt. Az Erdélyi Helikon munkatársa, az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok gyűjteményes kötet II. sorozatában (Kv. 1942) a magyar orvosi irodalom két jeles úttörőjét, Pápai Páriz Ferencet és Rácz Sámuelt mutatta be. 1946-ban a KZST rendes tagjává választotta, székfoglalóját Inoko üzen c. novellájával tartotta meg. Az Igaz Szó, Új Élet, Előre munkatársa. Orvostörténeti kutatásait folytatva a budapesti Communicationes ex Bibliotheca Historiae Hungarica hasábjain ismerteti Pápai Páriz bázeli orvosdoktori értekezését (1956), a Kolozsvárt 1690-ben megjelent Pax corporis c. munkáját (1958) és drezdai útját (1965). A Korunk közli Weszprémi Istvánról, a XVIII. századi orvosíróról (1978/10.), majd Rácz Sámuel arcképének restaurálásakor c. alatt (1981/7-8.) a neves orvostudorról szóló újabb írásait, melyek a magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért folytatott harcot méltatják. A Korunkban (1983/7) Pápai Páriz Ferenc Vitae meae Cursus c. naplóját ismerteti.
Egyetemi jegyzete
Az urológiai sebészet alapvonalai (Mv. 1951).
Gyűjteményes kötetben
Háromszáz éves a Pax corporis. In Magyar orvosok tudományos találkozója (szerk. Káldor Antal. Bp. 1983)
Irodalom
Benke V. János: K. P. Tudományos arcképcsarnok, Művelődés 1985/4.