Lőwy Dániel (1981 • 2021)

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953. október 10. –) vegyészkutató, kémiai szakíró, egyetemi tanár, helytörténész. Apja Lőwy Károly kolozsvári gyermekgyógyász, főorvos, esszéíró volt. Anyja, Lőwy Naschitz Maya idegen nyelveket tanított, meseíró és emlékíró. Szülővárosában a 11-es sz. Líceumban (ma Báthory István Elméleti Líceum) végzett 1972-ben, a Babeş–Bolyai Egyetem kémiai karán szerzett oklevelet 1977-ben. Szakpályáját az aradi Műtrágya Kombinátnál kezdte (1977-78), később a kolozsvári Farmec kozmetikai gyár tudományos kutatója (1978–81), majd 1985-ben egyetemi pályára lépett, 1989-től a kolozsvári egyetem adjunktusa lett. 1985-ben a Román Akadémia Teclu-díját nyerte el, 1991-ben doktorált. Szaktanulmányait a Revista de Chimie, Materiale Plastice, Revista de Fizică şi Chimie, a Revue Roumaine de Chimie, a párizsi Analysis (1986) és az indiai Bulletin of Electrochemistry (1988) közölte.

Kultúrtörténeti tanulmányait, tudományos ismeretterjesztő írásait, esszéit és szakmai interjúit romániai, magyarországi, USA-beli és kanadai folyóiratok, évkönyvek közölték. Az irodalmi műveltséget a reáltudománnyal párosító, a „két kultúrát” együtt láttató tanulmányaival a Korunkban tűnt fel, ezek közül kiemelkedik A „törvények törvénye”: a szimmetria (1980/1-2.), az Ifjúkor, koraérettség, zsenialitás (1985/7.) és az illatok kultúrtörténetét adatoló Egymásba csendül a szín és a hang s az illat (1988/3.) című írása. Cikkei jelentek meg A Hét, Ifjúmunkás, Igazság hasábjain is. A Korunk 1989-es évkönyvében Mindennapi levegőnk című környezetvédelmi írásával, az 1990-es Előre Naptárban Város felülnézetben című írásával szerepelt. Demeter V. Jánossal közös sorozatai közül a Nem félünk a vegytantól az Ifjúmunkásban (1988/32., 1989/21.), a Kolozsvár reneszánsz műemlékei a Jelenlétben (1990/6-13.) láttak napvilágot. Várfalva és Bod Péter emléke című cikkét a budapesti Honismeret közölte (1990/6-13.). Részt vett az 1990-től Kolozsvárt megjelenő EMT-Info (az Erdélyi Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztésében.

1991-ben doktori fokozatot szerzett a kolozsvári egyetem fizikai–kémia szakán, ahol kutatási témája az aktivált olefinek elektroredukálása volt. 1996-ben a West Virginia University analitikai kémia szakán is PhD fokozatot szerzett, témája a két-terminálos molekula méretű potenciometriás szenzorok volt. 1996-tól 2000-ig a memphisi egyetem segédtanára. 2000-től 2017-ig Washingtonban élt, ez idő alatt nyolc évig dolgozott az amerikai Haditengerészeti Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként, majd a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársaként. Tíz évig volt a washingtoni United States Holocaust Memorial Museum független kutatója, dolgozott a FlexEI nevű galvánelem-fejlesztő cég projektvezetőjeként, tanított a Virginia állambeli Alexandria Nova Egyetem és a Community College of Baltimore County (Catonsville) adjunktusaként. Szakközleményei az Egyesült Államokban is megjelentek olyan szaklapokban, mint a Nature Biotechnology, Nature Plants, Journal of American Chemical Society, valamint az Energy & Environmental Science. A Budapesten kiadott Panoráma magazin tudósítója és A Dunánál című művelődési folyóirat főmunkatársa volt. 2018-tól találmányok termékké történő kifejlesztésével és piaci értékesítésével foglalkozik a budapesti Valor Hungariae Zrt. tudományos igazgatójaként. 2019 decemberében Mátyás Bence ecuadori professzorral elindították a DRC Sustainable Future című, fenntarthatósággal foglalkozó szakfolyóiratot, melynek jelenleg is főszerkesztője.

1996-ban jelent meg Asztalos Lajossal és Demeter V. Jánossal írt Kőbe zárt Kolozsvár című könyve, mely a város feliratos emlékeit ismerteti, 1998-ban pedig A téglagyártól a tehervonatig című monográfiáját publikálta, mely a kolozsvári zsidóság történetét mutatja be. Ez utóbbi kötetet 2005-ben is kiadták A Kálváriától a tragédiáig címmel, jelentősen bővítve, Schvarcz Réka és Szőcs Géza közreműködésével. A 2007-ben megjelent, A magyarországi holokauszt földrajzi encikolpédiája című munkához hat fejezetet írt, Szatmár vármegyét ismertető fejezetét Hegyi Ágnessel. 2015-ben jelent meg Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története című kötete, majd 2017-ben Sárga csillag Kolozsváron. Kortanúk emlékezései című interjú- és dokumentumkötete, amelyben a második világháborút túlélőkkel való beszélgetéseit jegyzi le. Ehhez kapcsolódóan egy tanulmánya is megjelent A vészkorszak kolozsvári tanúságtevői címmel.

8 szabadalom (öt romániai, egy nemzetközi és két amerikai) kötődik a nevéhez.

Álneve: Feleki Ármin.

Díjak: a Román Akadémia Teclu-díja (1985), az amerikai Haditengerészeti Kutatóintézet Alan Berman díja (2002)

Tagság: Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület (alapító tag), Erdélyi Múzeum Egyesület, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Washingtoni Magyar Klub (2006–2007 között társelnök, 2007–2009 között elnök, 2009-től tanácsadó testület tagja)

Munkái

Kötetei

A téglagyártól a tehervonatig (Kv., 1998., bővített kiadás: A Kálváriától a tragédiáig. Kv., 2015.); Két világ között (publicisztikai írások, esszék, tanulmányok, megemlékezések. Kv., 2012.); Károlyka gróf díszfogata (Kv., 2013.); Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története (Bp., 2015.); Sárga csillag Kolozsváron. Kortanúk emlékezései (Hajdu László Péter és Schvarcz Réka közreműködésével. Kv., 2017.); A vészkorszak kolozsvári tanúságtevői (Bp., 2017.);

Társszerzőkkel

Kőbe írt Kolozsvár (Asztalos Lajossal és Demeter V. Jánossal. Kv., 1996.); A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája (szerk. Randolph L. Braham. Bp.., 2007.);

Gyűjteményes kötetekben

A „törvények törvénye”: a szimmetria. Korunk, 1980/1-2.; Ifjúkor, koraérettség, zsenialitás. Korunk, 1985/7.; A madeleine illata avagy a szagok kultúrtörténete. Korunk, 1987/12.; Egymásba csendül a szín és a hang s az illat. Korunk, 1988/3.; Az egészségügyi vonattól a kutatás élvonaláig. Korunk, 1988/11.; Mindennapi levegőnk. Korunk Évkönyv, 1989.; Nem félünk a vegytantól (Demeter V. Jánossal). Ifjúmunkás, 1988/32. – 1989/21.; Miért Fekete Péter? Ifjúmunkás, 1989/2.; Kémia és a számítógépek. Ifjúmunkás, 1989/12.; Ha majd fél pohár vízből kél a Nap… Ifjúmunkás, 1989/21.; Város felülnézetben. Előre Naptár, 1990.; Tett az új tudományért. TETT, 1990/2.; Kolozsvár reneszánsz műemlékei. Jelenlét, 1990/6-13.; Magyarigen és Bod Péter emléke (Hints Miklóssal és Demeter V. Jánossal). Honismeret, 1990/2–3.; Várfalva és Bod Péter emléke. Honismeret, 1990/6-13.; Közösség, tájékozódás, vállalkozó szellem. Beszélgetés Selinger Sándorral. A Hét, 1990/14.; Nobel-díj, 1990. A szerves szintézis matematikája. A Hét, 1990/52.; Bevezető gondolatok az ukrajnai „kiránduláshoz”. A Dunánál, 2002/3.; Házak és kövek a Báthoriak korából (Demeter V. Jánossal és Asztalos Lajossal). A Dunánál, 2002/4.; Az „árnyékos” oldal. A Dunánál, 2002/8.; A négy évszak – Versenymű két gasztronómusra és ínyenc közönségre. A Dunánál, 2003/1.; Kossuth, ahol nem járt Kossuth. A Dunánál, 2003/3.; Amerikából és Európából nézve. Amerika már nyelvileg sem homogén. Korunk, 2004/6.; Az elszakadás krónikája. A Dunánál, 2005/2.; A Szamis-parti város Wallenbergje. A Dunánál, 2005/2.; Világítótorony a gyűlölet éjszakájában – Lőwy Dániel megemlékezése Járosi Andor esperesről. A Dunánál, 2005/2.; A mozgalmas Mikó-utca – Győrffy János könyve. A Dunánál, 2005/4.; Óvári Elemérről. A Dunánál, 2006/5.; A kényszerűen félbeszakadt útkeresés – Gidó Attila: Úton. élyi zsidó társadalom és nemzetépítési kísérletek (1918–1940). Pro Minoritate, 2009/1.; A két fiát magához ölelte, és az esernyő nyelét a foga közé szorította. A Bihar megyei gettó (a nagyváradi kisgettó) története. Múltunk, 2014/3.;

Irodalom

Romániai magyar ki kicsoda 1997. – Gaal György: Tanúságtevől a vészkorszak Kolozsvárjáról. Művelődés, 2017/12. – Ágoston Hugó: „Huszonhat év amerikai kiruccanás után tértem haza” – Beszélgetés Lőwy Dániel kutató vegyésszel, egyetemi tanárral. Új Hét (ujhet.com), 2020. december 17. (https://www.ujhet.com/amerikaban-ledolgozott-huszonhat-ev-utan-tertem-haza-beszelgetes-lowy-daniel-kutato-vegyesszel-egyetemi-tanarral/)