Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa az RKP egy határozata értelmében 1968. nov. 15-én alakult testület, amely a kinyilatkoztatott szándék szerint "széles képviseleti jellegű szervezet" lett volna, azzal a céllal, hogy "támogassák a párt-, az állami és társadalmi szerveket az illető lakosság sajátos kérdéseinek megvizsgálásában, s így megtalálják a legjobb megoldásokat…"
Valójában az Országos Tanács és a Megyei Tanácsok semmiféle tényleges hatáskörrel nem rendelkeztek. A ~ megszervezését a pártvezetés Takács Lajosra bízta, aki mellett az első időben az országos tanács tagja volt többek között Balogh Edgár, Bodor Pál, Bányai László, Demeter János, Domokos Géza, Kovács Zoltán, Maros Tibor, *Szemlér Ferenc is. Ennek ülésein több ízben vetődtek fel a *romániai magyarság nemzetiségi gondjai, az alkotmányban biztosítani ígért jogok semmibevételének tényei az oktatás, a közművelődés, az anyanyelvhasználat terén. Az 1971. márc. 12-i ülésen, majd később az 1974. ápr. 4-in többen (Balogh Edgár, Fazekas János, Király Károly, Méliusz József, Takács Lajos) szólaltak fel, szóvá téve többek közt azt a helységnévhasználat kérdésében hozott rendeletet, amelynek értelmében bármilyen nyomtatott szövegben kizárólag a román helységnevet szabad használni. Az ilyen "revendikatív" felszólalásokat a pártszervek eleinte részletmegoldásokkal, apró engedményekkel, a problémák elkenésével próbálták leszerelni, miközben rendre eltávolították a ~ból azokat, akik e bírálatoknak hangot adtak.
A ~ Országos Tanácsának plenáris ülései az 1977. árp. 4-i üléstől fogva váltak a rendszer nyílt propagandaeszközeivé, a magyar- és németellenes hangulatkeltést támogató szervekké. Ezen az ülésen szólalt fel Hajdu Győző, az *Igaz Szó főszerkesztője, elítélve "a hidegháború híveit", a "Nyugaton élő magyar emigráció egyes köreit", amelyeknek élén "a szocializmus elől Erdélyből elmenekült grófok, bárók és horthysta katonatisztek állnak, Európa térképének módosításával próbálkoznak". Ezt követően szorították ki a Tanácsból azokat, akik elhatárolták magukat ettől az irányvonaltól, elsősorban Király Károlyt, aki 1977 júniusában határozott hangvételű memorandumban tette szóvá többek közt a nemzetiségi káderkiválasztásban is alkalmazott kontraszelekciós módszereket, továbbá Balogh Edgárt, aki 1977-ben Kolozsvárt nyílt gyűlésen követelte a magyar nyelvű ipari oktatást. Kiszorították a közéleti ténykedésből Takács Lajost is, aki 1978 *márciusának elején intézett számonkérő memorandumot az államfőhöz, menesztették Sütő Andrást, aki egy memorandumban a nemzetiségi iskolaügy sérelmeit foglalta össze… Ezek, valamint Fazekas János ugyancsak 1978. *március eleji levele a pártfőtitkár-államfőhöz, befolyásolták az 1978. márc. 13-14-i plenáris ülés hangulatát, amely után a nemzetiségi gondokat feltáró hozzászólók ellen megindult az eltávolítási-elhallgattatási manőver.
A ~ ettől kezdve kizárólag a rendszer mind nyíltabb nemzetiségelnyomó manővereinek takargatására s magyarellenes kirohanások melletti lecsatlakozásra szolgált. Így az 1987. febr. 26-27-i plenárison az Erdély története ürügyén, később a kolozsvári magyar főkonzulátus bezáratása kapcsán 1988 októberében.
Az 1988. jún. 27-i Országos Tanácsülést már új néven, Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa néven tartották.
A ~ egyes tisztségviselői több kiadványt gondoztak vagy jelentettek meg, amelyek célja a "nemzetiségi egyenjogúság és legszélesebb körű demokratizmus" demonstrálása. Ilyen a Romániai magyar nemzetiség (szerkesztette Koppándi Sándor, 1981) és a Nemzetiségi oktatás a szocialista Romániában (munkatársai között szerepel Eduard Eisenburger és Demeter János, 1982). Az előbbi két nyelven, az utóbbi német, francia és angol nyelven is megjelent.
(D. Gy .)