Mátis Béla (Szilágyballa, 1927. szept. 10. 1987. febr. 10. Nagybánya) munkásíró. Az általános iskola és az V. gimnáziumi osztály (1945), majd a bukaresti baptista teológiai szeminárium (1947) elvégzése után tanító Érszakácsiban (1948-50). A nagybányai Phönix vegyi-kohászati üzemben színesfém-kohászati vegyészmesterré képezik ki (1952). Hat hónapot töltött "vizsgálati fogságban" ártatlanul (1966). Üzemfenntartó lakatos a bikromát részlegen, szivattyú-gépész. Szakmai megbetegedése miatt orvosi tanácsra a városgazdálkodási vállalathoz kerül fűtőnek betegnyugdíjazásáig (1969-71).
Versekkel budapesti baptista folyóiratokban jelentkezett (1943). Az *Igazság Tanúja vallásos folyóirat bedolgozó szerkesztője Zilahon (1946-47), a *Bányavidéki Fáklya riportere (1957-59) Nagybányán. Írásait közli az Előre, Ifjúmunkás, Munkásélet, *Igazság, Falvak Dolgozó Népe, Új Élet, *Utunk. A Korunkban jelent meg Irodalmi rangfokozatok? c. jegyzete (1963/11) és Munkásolvasó *Gaál Gábor könyvéről (1965/7-8) c. írása. Egyetemem az Élet c. önéletrajzi regényét kéziratban hagyta hátra.
Álnevei: Jónás Béla, Kádár Ferenc, Maksay Barna, *Mezei Barna.
Márki Zoltán: Levélváltás. Az irodalmi rangfokozatok kérdéséhez. *Utunk 1963/51. Pusztai János: Élt Nagybányán egy ember… Bányavidéki *Új Szó 1990. jan. 28.