Mocsáry Lajos emlékezete Mocsáry Lajos (1826-1916) nevét és politikai tetteit, magatartását *mindig azok tűzték zászlaikra, akik a nemzetiségi jogok kivívásáért, elismertetéséért indultak küzdelembe. Ő ugyanis egy többségi nemzet, a múlt századvégi magyarság fiaként vállalta, a *haladás demokratikus parancsát megértve, az akkori Magyarország szláv és román kisebbségeinek védelmezését, politikai képviseletüket a budapesti Országházban. Előbb Deák Ferenc, majd Tisza Kálmán hívei közé tartozott, 1874-ben pedig megalapította a magyarországi Függetlenségi Pártot; maradandó öröksége a nemzetiségi kérdésben kialakított álláspontja. Életrajzírója, Kemény G. Gábor megállapítása szerint "Mocsáry egész életművével bizonyította, hogy a nemzetiségi elnyomás *minden formája torz és ellenszenves, mert elhomályosítja az emberek tudatát, és eltéríti a *mindenkori többségi nemzetet hivatásától, alapvető gazdasági, társadalmi és kulturális célkitűzéseitől."
Érthető, hogy a magyar közéletben vívott küzdelmei idején az akkori magyarországi román sajtó *minden alkalmat megragadott nézeteinek népszerűsítésére, harcának támogatására. A budapesti Familia 1879-ben üdvözlő vezércikket intézett hozzá, első oldalon közölve fényképét. 1888-ban a Román Nemzeti Párt karánsebesi választási bizottsága a kerület képviselői mandátumát ajánlotta fel neki, amit el is vállalt, mert kapocsnak tekintette "ezen válságos idők közepette a magyarság és a románság között"… *Midőn mandátumának lejártakor, 1892-ben levélben búcsúzott román választóitól, így bátorította őket: "Hiszem, hogy bármi vigasztalan képet mutatnak jelenlegi nemzetiségi viszonyaink, fog még ránk virradni jobb jövő."
Az ádáz támadásokkal szemben Mocsáry mellett állt ki a magyar *haladás számos jeles képviselője. Jászi Oszkár *mindvégig a legnagyobb tisztelettel emlegette, noha nézeteik nem *mindenben egyeztek; 1912-ben a nagyszebeni Telegraful Român szerkesztőségéhez intézett levelében a "bölcs és nemes Mocsáry"-t emlegeti, tisztánlátását dicséri. A szélesebb magyar közvélemény azonban csak a vesztett I. világháború után értette meg figyelmeztetéseit, ismerte el igazságait. A kisebbségi sorsba került erdélyi magyarság számára nézetei, harcai egyszerre hivatkozási alappá válhattak volna a román közvélemény előtt, de nem alakult ki olyan magyar-román párbeszéd, amelyben példája komolyan szóba kerülhetett volna. *Mikó Imre elismerően emlegette Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika c. kötetében (1944), ez a könyv azonban a magyar olvasóhoz kívánt szólni, azokra hatni.
1945 után a Mocsáry-kultusz előbb Magyarországon kezdődött, amikor a romániai magyar és a román hallgatókat is magába foglaló egyik budapesti népi kollégiumot róla nevezték el. Ennek megnyitóján (1947) részt vett Petru Groza román *miniszterelnök is, akit Kodály Zoltán, a Magyar-Román Társaság elnöke vezetett végig a Mocsáry-kiállításon. Ott volt Eugen Jebeleanu jeles román költő is, aki akkoriban már tiszteltté vált a magyar közönség előtt Petőfi- és Ady-fordításaival. "A jövő, mely felé Mocsáry átható szemei tekintettek, *mi vagyunk, a ma élők" mondotta Jebeleanu Budapesten.
A romániai magyar irodalmi sajtó 1944 után alkalmakként idézte emlékét, küzdelmeit. A *Korunkban Aurelia Bunea a román-magyar *barátság előfutárát köszöntötte benne (1960), s *Binder Pál nyilvánosságra hozta Aurel Mureşianuhoz, a brassói Gazeta Transilvaniei szerkesztőjéhez címzett leveleit (1961). A politikus halálának hatvanadik évfordulóján (1976) Beke György az *Igaz Szóban esszében fogalmazta meg a Mocsáry-képlet lényegét, az erdélyi magyarság megőrző hagyományait gazdagító örökségét. Emléke idézésének legfontosabb mozzanata volt a beszédeiből, cikkeiből, leveleiből, nyilatkozataiból összeállított szemelvényes kiadás, amely a bukaresti Politikai Könyvkiadó *Testamentum sorozatának nyitó köteteként jelent meg (1972). A válogatást Mocsáry életművének legjobb ismerője, Kemény G. Gábor budapesti irodalomtörténész végezte, és ő írt a könyvhöz átfogó tanulmányt.
Magyar és román írók jelenlétében, 1980 júniusában, a Kriterion gyergyószárhegyi tanácskozásán hivatkoztak hangsúlyosan a politikus örökségére.
(B. Gy.)
Mikó Imre:: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. Kv. 1944. 94, 247-59, 432-33. Eugen Jebeleanu: Két nép fiai a Mocsáry Kollégiumban. *Utunk 1947/18. Kemény G. Gábor szerk.: M. L. Válogatott Írásai. Bp. 1958; uő. M. L. a népek *barátságáért. *Testamentum 1972. Aurelia Bunea: A román-magyar *barátság előfutára. *Korunk 1960/4. *Binder Pál: Adalékok M. L. román kapcsolatairól. *Korunk 1961/11. Beke György: Tolmács nélkül. 1972. 276-82. Beszélgetés Kemény G. Gáborral; uez románul, Fără interpret. 1972. 293-300; uő. A Mocsáry-képlet. *Igaz Szó 1976/11; újraközölve Vállald önmagad. 1978. 146-52. Balogh Edgár: Mocsáry-idézés ma. *Korunk 1973/8; újraközölve Magyarok, románok, szlávok. Bp. 1986. 163-68. Célunk a kultúra, a humanizmus, a kölcsönös és őszinte megbecsülés szolgálata. A gyergyószárhegyi Kriterion-írótábor jegyzőkönyvéből. *A Hét 1980/5. Groza Péter: Beszéd a Mocsáry-kollégium avató ünnepségén. Közli Groza Péter emlékére. Szerk. Sipos Attila. Bp. 1984. 99-102.