Salgó Olga (Nagyenyed, 1903. ápr. 27. – ?) – költő, elbeszélő. Tanulmányait a kolozsvári állami és a debreceni római katolikus tanítóképzőben, majd a budapesti Országos Zenedében végezte. 1925-től Désen élt.
Versei és novellái a Debreceni Hírlap, Erdélyi *Szemle, Ellenzék, Előre, *Keleti Újság, Napkelet, *Pásztortűz, Színház és Társaság, *Vasárnap lapjain jelentek meg. *Walter Gyula szerint: „Alapmotívuma költészetének: a *szeretet, a lélek nemes és tiszta harmonizmusa, amely az embert az emberrel, önmagával szemben védi… Színes, gazdag, sokhúrú egyéniség, akiben a fegyelmezetlenségek is csak a talentum lázadozásait, kereteket áttörni akaró szellemét mutatják. Éppen ezért a rím konvencióin sokszor túlteszi magát…, de van benne finom zeneiség, dallamos elmélyedés…”
Önálló kötete: A *szeretet örök (versek, Kv. 1930).
Walter Gyula: S. O. versei. *Pásztortűz 1930. 350. – S. O. versei. Erdélyi *Szemle 1930/7–8. – Nyírő József: A *szeretet örök. S. O. versei. *Keleti Újság 1930. máj. 8.
(S. Zs.)