Seprődi János (Kibéd, 1874. aug. 15. – 1923. márc. 6. Kv.) – zenetörténész, folklorista. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte (1894), magyar–latin szakos tanári diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte (1898). Mindvégig a kolozsvári Református Kollégiumban tanított (többek között éneket is).
1897 és 1911 között *népzenét gyűjtött főleg szülőfalujában, illetőleg 1908 nyarán Kárpátalján. *Magyar *népzenegyűjtésének jelentős részét a *Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában, valamint énekkari feldolgozásban (Eredeti székely dalok, férfikarra, *Erdélyi Múzeum 1914) adta közre. Zenetörténészként értékes kéziratokat ismertetett, kritikusként pedig mélyrehatóan elemezte a magyar zenei élet időszerű problémáit. Az elemi és középiskolai nevelés kérdése is foglalkoztatta. Zenekritikákkal, sőt a Napkeletben (1921–22) színházi kritikákkal is jelentkezett. Számos írásában a református egyházi zene, kiváltképp az énekeskönyv kérdéseit boncolgatta.
A magyar zene sajátságainak megismeréséért és történeti kérdéseinek tisztázásáért végzett termékeny és sokoldalú munkássága révén a Bartók Béla és Kodály Zoltán nevével fémjelzett modern *népzenetudomány úttörője volt. Kezdettől fogva legtöbb folklorisztikai vonatkozású írásában azt vallotta, hogy a legsürgősebb tennivaló a tudományos céllal és módszerrel folytatandó adatgyűjtés. Halaszthatatlannak tartotta a szomszéd- és a keleti rokon népek zenéjének vizsgálatát, a kölcsönhatások tanulmányozását. 1901 és 1913 között nyolc részletben közzétett Marosszéki dalgyűjteménye, melyben a megbízható adatközlésen túl számos helytálló elméleti-módszertani magyarázatot és kitűnő megfigyelést foglalt írásba, az 1940-es években és később megalkotott zenei falumonográfiák előhírnökének tekinthető. Fabó Bertalan A *magyar népdal zenei fejlődése c., 1908-ban megjelent könyvéről írt, nagy feltűnést keltő bírálatában rámutatott az egész magyar zenetudomány akkori elmaradottságára és az elvégzendő kutatási feladatokra. Legidőtállóbb írásában a kibédi székely táncokat ismertette. Zenetörténeti munkái közül kiemelkedik a Kájoni-kódexről írt nagy jelentőségű tanulmánya, melyben Kájoni életéről és műveiről, elsősorban a kódex történetéről nyújtott részletes tájékoztatást, valamint kifogástalanul megfejtette a gyűjteményben levő dallamok hangjegyírását, az orgonatabulatúrás kottákat átírta a ma használatos ötvonalas rendszerbe.
Munkái, fontosabb dolgozatai: Marosszéki dalgyűjtemény. I–VIII. (Ethnographia 1901–13); A reformátusok próbaénekeskönyvének bírálata (Protestáns *Szemle 1904); Emlékirat a magyar zene ügyében (Bp. 1906); Föladatok a magyar zene körül (Budapesti *Szemle 1906); A *magyar népdal zenei fejlődése (*Erdélyi Múzeum 1908/5); A magyarországi református gymnásiumok énektanításának tervezete (Kv. 1908); Egyházi énekeskönyv az erdélyi református egyházkerület használatára (uo. 1908); Marosszéki énekmondók (in: EME Emlékkönyv, uo. 1906); A Kájoni-kódex irodalom- s zenetörténeti adalékai (Irodalomtörténeti Közlemények 1909); A középiskolai énektanítás (Magyar Paedagogia 1909); A népiskolai énektanítás főbb kérdései (Néptanítók Lapja 1909); A székely táncokról (*Erdélyi Múzeum 1909/4); A magyar reformátusok énekeskönyve (*Szemle”>*Református *Szemle 1910); Liszt Ferenc első kolozsvári látogatása (*Erdélyi Múzeum 1911); A Batthyány-kódex jelentősége (in: EME Emlékkönyv, Kv. 1913); Magyar hatások a kisorosz zenében. (Ethnographia 1915/1); Népköltési gyűjteményeink hiányai (*Erdélyi Múzeum 1915/4–6); Házasító dalok (Ethnographia 1916); Farkas Ödön hangfejlesztő elmélete. I–IX. (Erdélyi *Szemle 1920); Virágének (in: Az Erdélyi *Irodalmi Társaság Almanachja. Kv. 1922); Bartók Béla művészete (*Pásztortűz 1924, ill. a cédulaanyaggal kiegészítve: Zenetudományi tanulmányok. Bp. 1959).
A munkásságának egészét bemutató-értékelő kötet: Válogatott zenei írásai és *népzenei gyűjtése (Buk. 1974) *Almási István és *Benkő András gondozásában, kettőjük és Lakatos István tanulmányával jelent meg.
Kovács Dezső: S. J. *Pásztortűz 1923. – Tavaszy Sándor: S. J. *Magyar Nép 1923/12. – Tárcza Bertalan: Emlékbeszéd S. J. felett. *Magyar Dal 1923/10. – Kőműves Lajos: S. J. halálára. *Keleti Újság 1923/53. – Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: S. J. Zenei *Lexikon II. Bp. 1931. – Illyés Géza: S. J. *Szemle”>*Református *Szemle 1933. 161–168; 1934. 5–13. – Szabó T. Attila: S. J. és tudományos hagyatéka. *Erdélyi Múzeum 1943; uő: S. J., az ember és a tudós hagyatéka. *A Hét 1974/27. – Benedek István: Az első erdélyi *népzenekutató. *Világosság 1947. dec. 25. – Szegő Júlia: Haladó hagyományaink. Aki a népművészet ügyéért a múltban síkraszállt: S. J. *Igazság 1954. aug. 30. – Weissmann János: S. J. Grove’s Dictionary of Music and Musicians VII. London 1954. – Demény János: Emlékezés S. J.-ra, a *magyar *népzenekutatás úttörőjére. In: Sínek között. Bp. 1957; uő: S. J. válogatott zenei írásai és *népzenei gyűjtése. Tiszatáj 1974/9. – *Benkő András: Mit jelent nekünk S. J. munkássága? *Művelődés 1958/3 (újraközölve: Kisajátított *Művelődés. *Antológia 1948–1967. Kv. 2001); uő: S. J., a zenepedagógus. *Korunk 1972/5; uő: S. J. válogatott zenei írásai és *népzenei gyűjtése. *Új Élet 1974/8. – Katona Szabó István: S. J. *Falvak Dolgozó Népe 1971. jan. 27.; uő: S. J. *Új Élet 1976/1. – Ráduly János: S. J. élő emléke. Vörös Zászló 1972. máj. 7. – Angi István: Méltó köszöntés. *Utunk 1974/20. – Csire József: Modern zeneírásunk úttörője. *A Hét 1974/19. – Nagy Tibor: Száz éve született S. J., zenei anyanyelvünk újjászületésének megalapozója. Magyar Nemzet 1974. aug. 15. – Sárosi Bálint: S. J. Muzsika 1974/10. – Kacsó András: A székely tánckutatás Seprőditől napjainkig. *Művelődés 1974/11. – Cseke Péter: S. J. szép emlékezete. *Falvak Dolgozó Népe 1974/27. – Seprődi János. In: Brockhaus–Riemann: Zenei *Lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiadás szerkesztője Boronkay Antal. III. kötet. Bp. 1985. 350–351. – *Benkő András: Mit jelent nekünk S. J. munkássága? In: Kisajátított *művelődés. *Antológia. Kv. 2001. – Márta Szekeres – Farkas-Ferenc László: Seprődi János. In: The New Grove Dictionary of Music and Musicians. London 2001. – Sárosi Bálint: Seprődi János (1874–1923). In: uő: Zenei anyanyelvünk. 2. kiadás. Bp. 2003. 24–26. – *Almási István: A *népzenekutató Seprődi János. In: uő: A *népzene jegyében. Válogatott írások. Kv. 2009. 7–33.
(Al. I. – B. A.)