Sinka József (Sepsiszentgyörgy, 1913. febr. 23. – 1988. ápr. 6. uo.) – ref. egyházi író, költő, szociográfus. A gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban végezte (1930), majd a kolozsvári Református Teológián lelkészi képesítést szerzett (1934). 1934–39 között segédlelkész Aranyosgyéresen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron; 1939-től parókus lelkész a kalotaszegi Váralmáson, nyugdíjazásáig (1975). 1941-től lelkészi értekezleti titkár, négy év múlva belmissziói előadó, egy évvel később tanácsbíró.
1932-ben jelent meg első írása az Ifjú Erdélyben, majd a Pásztortűz, Ellenzék, Ifjú Erdély, valamint a *Berde Mária szerkesztette Istenes énekek (Nv. 1938) közölte verseit. Segédszerkesztője volt a Református *Ifjúság c. lapnak (1935), főmunkatársa a Harangszónak (1940–44).
Tanulmányai a Református Szemlében, Az Útban, a Kiáltó Szóban és a *Hitelben láttak napvilágot; különlenyomatban a *Hitel 1937. évi 3. számából az Adatok a kolozsvári iparos és kereskedő *ifjúság társadalmi viszonyainak tanulmányozásához című (Kv. 1937).
1945-től munkáit csupán egyházi lapok közölték. Kéziratban maradtak szentírás-magyarázatai Márk és Lukács evangéliumaihoz, a Zsoltárok Könyvéhez és Péter I. leveléhez. Verses hagyatékából Jenei Tamás válogatott egy kötetre valót s jelentette meg Ember szeretnék lenni címmel (Kv. 1995).
Kónya Ádám: A Mikóból indultak. Sepsiszentgyörgy 2000.
(I. Cs.)