Szász István, szövérdi (Segesvár, 1899. jún. 24. – 1973. febr. 16. Kv.) – mezőgazdasági szakíró ~ István (1865) fia, ~ Ferenc (1893) öccse, ~ István Tas apja. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1917), majd a Mezőgazdasági Akadémián kezdte felsőfokú tanulmányait, amelyeket az I. világháború kitörése után azonban katonai szolgálata miatt megszakítva, Debrecenben folytatott, ott szerzett 1921-ben okleveles gazdamérnök címet. Diplomáját a temesvári műszaki egyetemen 1936-ban honosították, doktori fokozatot 1945-ben a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett.
1923-ban a glasgow-i Central Agency Ltd. kolozsvári fiókjánál helyezkedett el, 1930-ban képviselő, majd a Romanofir Rt.-nél felügyelő volt. 1940-től az EMGE-nél osztályvezetői beosztásban végzett jelentős munkát; később az Egyesület igazgatója, majd ügyvezető alelnöke lett.
1935-ben az ő házukban alapították és szerkesztették a Hitelt, s a folyóirat néhány szakcikkét is közölte. A *Vásárhelyi Találkozó előkészítése részben szintén az ő otthonukban történt. A bécsi döntés után részt vett annak a memorandumnak a megfogalmazásában, amelyet a Hitel-csoport Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett, s amelyben a visszatért erdélyi magyarság elvárásait fogalmazták meg. 1944 nyarán egyik tagja annak az ötös csoportnak, amely a Gestapo megérkezése előtt kiszabadította a kolozsvári börtönben fogva tartott baloldaliakat. Részt vett az 1944. szeptemberi memorandumnak a kidolgozásában is, amely Horthy kormányzónál Magyarországnak a háborúból való kilépését sürgette.
1945–49 között a Bolyai Tudományegyetemen a mezőgazdasági közgazdaságtan előadója, tantárgyának megszüntetése után a Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa, majd 1956-ig a mezőgazdasági minisztérium keretében működő ISPOTA-nál tervező és talajkutató mérnök. Kényszernyugdíjazása után raktári munkás.
Első publikációja az *Erdélyi Gazdában jelent meg (a lapnak 1940–47 között főmunkatársa is volt), ismeretterjesztő és szakcikkeket közölt továbbá az Ellenzékben, Magyar Népben, Mezőgazdasági Szemlében, Falvak Népében, *Korunkban. A Mezőgazdasági Szemlének 1943–44-ben főszerkesztője is volt, itt jelent meg 1943-ban Az erdélyi és keleti területek mezőgazdaság-politikai kérdései az átmeneti gazdálkodás tükrében c. tanulmánya.
Önálló kiadásban megjelent munkái: Erdély mezőgazdasági szakoktatása és szakirodalma (in: Erdély mezőgazdasága. Szerk. Farkas Árpád. Kv. 1945. Klny.); Az *erdélyi gazda útja (uo. 1946); Az erdélyi rét- és legelőgazdaság fejlesztésének lehetőségei (uo. 1946 = Jog- és Közgazdaságtudományi Értekezések); Erdély állattenyésztésének és a szövetkezeti tejhozam fokozásának jövő útjai (uo. 1946); Két tanulmány: A gazdálkodás tudománya; A hétholdas gazdaság természetes takarmányai (uo. 1946); Importanţa cartografiei solului în general, cu privire specială asupra celui din regiunea Cluj (in: Comunicările Academiei R. P. R. Buk. 1951); A talajtérkép alkalmazása a mezőgazdaságban és talajhatározó (Csapó Józseffel és Marian Nemeşsel, uo. 1953); Talajélet és trágyázás (uo. 1956); Talajjavítás közvetve ható anyagokkal (uo. 1957).
Talajjavítás közvetve ható anyagokkal. Vörös Zászló 1957. júl. 23. – Bálint Imre: Tervszerű talajjavítás az állattenyésztés fellendítésére. *Korunk 1957/7. 953. – *Szász István Tas: Egy haza – két oszág. Egy visszahonosított orvos és családja története. Bp. 2002; uő: Beszédes csend. Három Hitel… Kv. 2007.
(B. K.)