Szilágyi István (Kv., 1911. dec. 14. – 1994. márc. 15. Kv.) – orvosi szakíró. Középiskoláit szülővárosában végezte 1928-ban. Ezután orvosi tanulmányokat folytatott a Szegedre áttelepült I. *Ferenc József Tudományegyetemen (1929–33), a bolognai Királyi Egyetemen (1933–34) és a nápolyi Királyi Egyetemen (1934–35). Ez utóbbin szerzett orvosi oklevelét 1936-ban nosztrifikálta a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem. 1937-től magánrendelőben dolgozott, majd katonai szolgálatot teljesített. 1945-től Kolozsváron az Iris porcelángyárban volt üzemorvos, 1951–78 között az I. sz. Szülészeti–Nőgyógyászati Klinikán és a II. Poliklinikán szakorvos.
Ismeretterjesztő, az egészségügyi nevelést szolgáló cikkei az Igazság, Szabadság, Dolgozó Nő, Családi Tükör, *A Hét, Művelődés, Korunk, Helikon hasábjain jelentek meg. Szakdolgozatain kívül jelentős Bethlen Gábor betegségéről és haláláról írt orvostörténeti vonatkozású közleménye, amely 1984-ben az Orvosi Hetilapban jelent meg.
Önálló kötetei: Mindenki orvostudománya (Buk. 1983); Orvostudomány mindenkinek (uo. 1986); A nő élet- és kórtana (uo. 1991).
Szőcs István: Orvosregények – egészségügyi köznevelés. *Előre 1986. okt. 12. – Beke György: Az élet legszebb eredménye, értéke, értelme… a gyermek. *A Hét 1987. márc. 28.
(P. H. M.)