Takács Sára, B. (Székkutas, 1922. jan. 31.) – emlékíró, *Bakk Elek (1899) felesége. Középiskoláit Hódmezővásárhelyen a református leánygimnáziumban végezte (1939). Egyetemi tanulmányait Szegeden, az I. *Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karán kezdte 1939-ben, 1943–44-ben a budapesti egyetem orvosi fakultásán folytatta, végül oklevelet a marosvásárhelyi OGYI-n kapott 1949-ben; főorvosi vizsgát 1959-ben tett. Székelyudvarhelyen belgyógyász, 1955-től fül–orr–gége szakorvos, egészen 1977-es nyugdíjazásáig.
Székelyudvarhelyen férje oldalán bekapcsolódott a város közművelődési életébe: otthonuk évtizedeken át írók, művészek találkozóhelye volt. Számos hagyományőrző rendezvény és emlékhely létrehozása fűződik nevükhöz, többek között *Tamási Áron farkaslaki sírhelye és az író emlékére állított, *Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor által faragott „tonnás hegyibeszéd” (Sütő András) megvalósítása. Kezdeményező szerepet játszott *Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirágának megszületésében.
Orvosi tárgyú írásait a Pediatriában és az Orvosi Szemlében közölte. *Tamási Áronnal és családjával való több évtizedes kapcsolatát is részletező könyve Bakk Takács Sára néven az író születésének 100. évfordulójára jelent meg (Hazulról haza: Székelyudvarhelyről Székkutasra. Székelyudvarhely 1997; újrakiadása Kv. 2009).
J. Kovács Magda: Emlékéletem (interjú). *Dolgozó Nő 1983/11. – Baróti Judit: „A székelyek utolsó fejedelme”. Fiatal *Fórum 1990/39. – Felletár Béla: Írói emléktalálkozó Kutason. Reggeli Délvilág 1997. aug. 22. – Jakab Árpád: „Minden sora kordokumentum”. Udvarhelyi Híradó 1997. szept. 16. – Aranydiploma egy orvosi pálya elismerésére. Udvarhelyi Híradó 1999. okt. 19. – Beke György: Barangolások Erdélyben. 7. Bp. 2005. – Lőrincz József: Kőbe faragott remény. Székelyudvarhely 2005.
(P. M.)