Török László (Lövéte, 1929. febr. 7. – 1997. dec. 19. Mv.) – író, újságíró, filmkritikus. Elektrotechnikai szakiskolát végzett Marosvásárhelyen (1943–46), majd tanulmányait Kolozsváron folytatta és itt érettségizett (1955). Pályáját szakmájában, elektrotechnikusként kezdte a szentkeresztbányai vasüzemnél (1948–50), ezután a Romániai Magyar Szó/Előre (1951–58), a Művészet/Új Élet szerkesztőségében dolgozott: újságíró, filmkritikus, 1967–89 között a lap főszerkesztő-helyettese. Közben Bukarestben, a Ştefan Gheorghiu pártfőiskolán is folytatott tanulmányokat (1967–72).
Első írásai a Romániai Magyar Szóban jelentek meg 1951-ben, később a *Korunk, Igaz Szó, Utunk, Vörös Zászló közölte filmkritikáit, filmesztétikai tanulmányait. 1989 után a Magyarországon megjelenő Erdélyi Magyarságnak is külső munkatársa volt.
Kötetei: Emberek vagyunk (aforizmák, Buk. 1979); Tűnődő értelem (aforizmák, Déva 1997).
Szerkesztésében jelent meg a Látvány és valóság. Tanulmányok a filmművészetről c. kötet (Buk. 1974 = *Korunk Könyvek).
Írói álneve Lövétei László.
Ferencz Zsuzsanna: T. L.: Emberek vagyunk. *Művelődés 1979/12. – Bartis Ferenc: Emberek vagyunk. *Szabad Szó 1980. dec. 12.
(A. S.)