Utunk Évkönyv – A kolozsvári *Utunk irodalmi és művészeti lap által 1968-ban (a lap 1000. számának megjelenésével egyszerre) indított és 1990-ig folyamatosan megjelenő irodalmi évkönyv-sorozat. A köteteken csak a tervező (az akkor már elhunyt) *Tóth Samu és az egységes borítólapot készítő Deák Ferenc neve szerepel. Belső szöveganyagát gazdag grafikai és fotóillusztráció, a borító belső oldalain a kötetben közölt szerzők fotói teszik változatossá. Az egyes kötetek végén egy ívnyi színes reklámot is közöltek
Az 1968-as ~ beköszöntőjében *Létay Lajos főszerkesztő így határozza meg a kiadványt útjára bocsátó szerkesztőség célkitűzését: „Új vállalkozásunk… szerkesztőségi munkánkból kinőtt, mindennapos feladatainkon felüli vállalkozás; szép irodalmi hagyományokhoz nyúlunk vissza vele s talán a jövendő örökség alapját veti meg… Mert ha igaz a költő mondása, hogy lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat, még igazabb úgy ez az igazság, ha a szabad mellé *korunk másik, nagy imperatívuszaként odatesszük a műveltet is” (Köszöntjük az olvasót. I. m. 32).
Az ~-ek az 1968-tól kialakított tartalmi felépítést végig megőrizték: az élen N. Ceauşescu pártfőtitkár (majd államelnök) portréja és (sokszor a kötet belsejében is) egy-egy tőle vett idézet után havonkénti *naptár (alatta és a szemközti oldalon az évszakhoz vagy valamely eseményhez kötődő verssel), majd a végén keresztrejtvények, névnapok névsora, a kötet hazai (és olykor külföldi) szerzőinek életrajzi adatai. Ezek az állandó elemek változó tematikájú és tartalmú – főképp szépirodalmi – írásokat fogtak közre.
Mindjárt az első ~ben az élre, *Veress Zoltán bevezetőjével, a szülőföldről szóló versek-novellák, karcolatok kerültek, tovább pedig a 175. évfordulóját ünneplő kolozsvári magyar színházról és az 1967-es Enescu-fesztiválról közölt összeállítást. Az 1969-es ~ első tartalmi tömbjében – s folytatólag 1971-ben is – írók írnak írókról (Kós Károly Bánffy Miklósról, *Bartalis János Benedek Elekről, *Kemény János Áprily Lajosról stb.), Szőcs István, Láng Gusztáv, Kántor Lajos, Szilágyi Júlia, *Baróti Pál és Nagy Pál legkedvesebb költőjéről ír esszét, s a más művészeti ágak felé nyit *Vermesy Péter hangszerismertetője és *E. Szabó Ilona képzőművészeti lexikona. Az 1970-es és 1971-es ~ben színházi kislexikont talált az olvasó (az ismertebb hazai magyar színészekről, színházainkról, majd a színészi munka alapfogalmairól). Az 1972-es ábécé-rendbe szedett írói-képzőművészeti krónikát közöl, az 1973-as ~ belső borítóján *Benczédi Sándor népszerű „Utunk-széli szobrai”-t élvezhették újra a lap olvasói. Az 1974-es ~ az előző években az *Utunkban megjelent humoros írásokból közöl bő válogatást.
Az 1975-ös év tengelyében – már felére csökkentett terjedelmű ~ben – ismét a szülőföld a benne közlő 55 romániai magyar és román író prózai írásainak-verseinek közös témája; az 1976-os évben – Kolozsvár-Napoca 1850. évfordulójának alkalmát felhasználva – a város múltját idéző írások teszik ki az ~ gerincét; az 1976-os ~et az előszóban *Létay Lajos a Nők Nemzetközi Évéhez, az 1977-est az *Utunk 30. évfordulójához köti, ebben az ~ben *jelenik meg Szilágyi Istvánnak a 30 év történetét adatoltan összegző 60 oldalas tanulmánya; az 1978-as ~ben – a Gyermekek Nemzetközi Évéhez kötötten – a gyermekvilágot idéző versek-novellák olvashatók; az 1979-es ~ – a *Megéneklünk, Románia Fesztiválra utalva – színdarabrészleteket, *jeleneteket közöl ismert vagy a műfajjal először kísérletező hazai magyar íróktól.
Az 1980-as ~ témája a babona, a boszorkányság és az ezekkel kapcsolatos népi hiedelmek, amelyek novellában, karcolatban is megelevenednek; 1981-ben sci-fi-antológia az ~ gerince, 1982-ben tárgyi és szellemi örökségünk – ahogy az írók látják, megidézik.
Az 1983-as évtől egyfajta tematikai kötetlenség lesz az ~ek jellemzője, annak ellenére, hogy az előszóban *Létay Lajos hol irodalmunk *jelen állapotát, hol a kötetbe bevett írók-költők hobbijait, hol egyszerűen csak magát a – saját maga által megidézett – írószemélyiséget állítja egy-egy kötet tematikai középpontjába.
Aztán 1987-től ismét felére csökken a terjedelem s ezzel együtt egyre erősebb az ideológiai nyomás: az 1988-as ~ben, „a nagyszabású országépítő munkát s a belőle származó eredményeket” közvetlenül is előtérbe állítandó, politikai publicisztikai vagy riportanyag áll az élen.
Az utolsó ~ az 1988/89-es évszámot viseli, és borítóján átlósan az 1989 decemberével megszűnt *Utunk utódlapjának, a Helikonnak neve is olvasható, bevezetőként pedig az új lap főszerkesztőjének, Szilágyi Istvánnak az írása: Sorok egy kálváriás könyvsorozatról. Ebben eleveníti fel az utolsó évek ~einek szerkesztési nehézségeit, a terjesztési és papírellátási gondokat, az ideológiai „elvárásparaméterek”-et. Megtudjuk, hogy az utolsó ~ben a szerkesztők a romániai magyar irodalom legfiatalabb nemzedékét kívánták bemutatni, ám a felső pártellenőrzés már nem is egyes írások ellen emelt kifogást, hanem „együtt az egész” ellen, mivelhogy „Lám, ezek a *fiatalok már ilyenek. Nem szállnak be, nem válogatnak, csak úgy vannak-vanogatnak a »valóság« mentén”.
Az előszóban Szilágyi István az új sorozat, a Helikon Évkönyvek megindítását is bejelenti, azonban csak egyetlen kötet, az irodalmi Nobel-díjasok *K. Jakab Antal szerkesztette, 1990 decemberében kiadott *antológia valósult meg.
(D. Gy.)