Vajda Ferenc (Magyaró, 1936. febr. 10.) – költő, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban (1947–49), majd a Mezőgazdasági Középiskolában folytatta (1949–54). 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen, magyar–orosz szakon szerzett tanári oklevelet. A *Bányavidéki Fáklya újságírója (1958–68), majd a marosvásárhelyi *rádió főtitkára (1968–85). 1986-ban három hónapot Balánbányán bányászként dolgozott. 1987–89-ben a marosvásárhelyi Megyei Könyvtár osztályvezetője. 1989-től betegnyugdíjas.
1965-től jelentek meg prózai írásai, versei az *Utunk, Igaz Szó, Új Élet, Előre, Ifjúmunkás, Jóbarát, Vörös Zászló, *Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap, Hargita, Romániai *Magyar Szó hasábjain. Verseit a Varázslataink. Fiatal költők antológiája (Kv. 1974), Tűzpiros szavak (gyermekversek, Buk. 1982), Tisztelgő szó (uo. 1988) c. antológiák közölték.
Önálló kötetei: Szétosztott álom (versek, Kv. 1980); Nehéz csönd (versek, Szabadka 1983); A magam hangján (versek, Kv. 2003); A gyönyör városában (Déva 2003). Égi szín c. *rádiójátékát marosvásárhelyi színészek adták elő; Nem egyszer születünk c. darabját Görgényüvegcsűrön mutatták be 1990-ben. Szerkesztésében jelent meg A *testvériség az egész nemzet éltető forrása c. irodalmi összeállítás (Mv. 1980) és az Égett földön – új élet. Montázs prózában és lírában az 1907-es parasztfelkelésről és a mezőgazdaság szövetkezetesítésének 20. évfordulójáról (uo. 1982).
Írói álnevei: Marosi Ferenc, Sashalmi Ferenc.
Molnos Lajos: Vigyázz, öcsém, mert felfalnak a szavak. *Utunk 1981/25. – Bartha János: Érte és nem ellene lobogjon a láng. *A Hét 2003/9.
(S. Zs.)