Hasznos Könyvtár 1. A brassói *ÁGISZ szövetkezet közművelődési szakosztálya kiadásában, a Bodor-nyomdában 1935 októbere és 1939 márciusa között megjelent könyvsorozat. Létrehozója és szerkesztője gyakorlatilag *Kacsó Sándor volt, aki mellett részben ténylegesen, részben névlegesen egy szerkesztőbizottság állott. Az eredeti cél egy 1933 decemberében kibocsátott felhívás szerint (aláírói Elekes György brassói újságíró, *Kacsó Sándor és Kőrösi Krizsán Sándor, a *Brassói Lapok szerkesztői és Szécsi Sándor brassói ref. középiskolai tanár) egy falumonográfia-sorozat kiadása lett volna, amely Orbán Balázs elgondolását kívánta az új helyzet követelményeinek megfelelően kibővítve feleleveníteni. A felhívás szerint: "Fel kell mérni az erdélyi magyarság helyzetét egy új és a mai viszonyoknak megfelelő monográfia elkészítésével." Úgy tervezték, hogy a füzetek előkészítését és terjesztését "a munkatársak szövetkezete" végezze. A szándék azonban már az első lépéseknél elakadt, ugyanis a vidéki gyűjtő-kezdeményezők egyike-másika "kémkedés" gyanújába került a helyi csendőrség szemében.
Már kézzelfoghatóbb előzmény volt az 1934 tavaszán megjelent Anyanyelvünk c. kötet, amely a *nyelvművelés gyakorlati szükségleteihez és hazai igényeihez kapcsolva közölte újra és bővítette ki a Kosztolányi Dezső nevéhez fűződő Pesti Hírlap Nyelvőrét. A könyv sikere bátorítólag hatott a vállalkozás tervét melengetőkre, s hamarosan az elvi iránymutatást is megtalálták *Kacsó Sándor visszaemlékezései szerint *Balázs Ferenc helikoni előadásában az irodalmi nevelés iskolán túli lehetőségeiről és követelményeiről. Ezt a tervet tovább bővítve vált véglegessé a könyvsorozat elképzelése, amelyről *Kacsó Sándor a X. helikoni találkozón, 1935. jún. 28-án számolt be részletesen. E beszámoló jegyzőkönyvi szövege szerint: "…az *ÁGISZ Hasznos Könyvtár címmel egy népkönyvtárat indítana meg, mely olyan könyveket adna ki, amilyenekre a falunak leginkább szüksége van. Olyan könyveket, amelyek amellett, hogy lelkiismeretesen szolgálják a magyar betűt, a reális életre segítenének." A beszámolóból ismerjük a kiadványok terjesztésére vonatkozó szintén közösségszervező elképzeléseket is: ezek szerint a sorozat útjának a faluba való egyengetését "falugazdák" vállalnák, a könyvek egy részéből pedig falusi könyvtárakat létesítenének, amelyek gondozói láncszemek lennének a falu és a város között. A tervbe vett témák között "gazdasági, népegészségügyi, irodalmi ismeretterjesztő olvasmányok, együttélő népek ismerete, önmagunk ismerete" szerepelnek. Az elképzelések szerint füzetenként 1000 lej honoráriumot kívántak adni a szerzőknek s kb. füzetenként 10 000-es példányszámra számítottak.
A XI. helikoni találkozón egy év eredményeire visszatekintve *Kacsó Sándor kilenc füzet megjelenéséről számolhat be, amelyek 68000-es példányszámban kerültek az olvasókhoz. A terjesztés munkájába 5600 falugazda kapcsolódott be, s az összes szétküldött példányok száma 46 000 volt. A beszámolóban ugyanakkor az íróközösség fokozottabb támogatását kéri részben a vállalkozással szemben ellenséges szándékok ellensúlyozására (az *OMP és egyes egyházi szervezetek ugyanis baloldali propagandának igyekeztek beállítani a *Brassói Lapok köréből kiindult kezdeményezést), másrészt konkrét segítséget kér egyes kéziratok átírására, nyomdakésszé tételére.
Az 1937 szeptemberében összeült XII. helikoni találkozón *Kacsó Sándor már a ~ helyzetének rosszabbodásáról kénytelen beszámolni. A példányszám a csökkenő érdeklődés miatt 45000-re esett le, a kintlevőségek és adósságok összege 150 000 lejre nőtt. Még súlyosabb helyzet tárul fel az 1938 júliusában sorra kerülő XIII. helikoni találkozón adott beszámolóból, amely szerint a kintlevőségek és adósságok összege közel 200 000 lejre emelkedett, a megjelent 122 000 példánynak több mint egyharmada raktáron van, s a falugazdák száma is 129-re esett vissza. Itt mint reális lehetőségről már csak 2000-es átlagpéldányszámról van szó, s ezzel párhuzamosan a megjelenések száma is jelentősen csökkent: az 1936. évi 11 füzettel szemben 1937-ben már csak 6, 1938-ban pedig mindössze 2 füzet hagyta el a nyomdát. Végül az 1939. évi egyetlen (kettős) füzettel a ~ meg is szűnt. A vállalkozás kudarcát a kortársak több irányban keresték. A politikai ellentétek mellett azonban amelyek akkor meglehetősen széttagolták a vidék magyar értelmiségét s a szervezés bizonyos illúziós elképzelésein kívül kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy a különböző közületek támogatása (a helikoni íróközösségé, az *Erdélyi Fiataloké) jórészt nyilatkozatokban, ígéretekben merült ki. A Helikon *Kacsó Sándorból, Makkai Sándorból, Kádár Imréből, Kós Károlyból és Kemény Jánosból álló, 1935 júniusában létrehozott bizottsága éppúgy nem jelentett hathatós segítséget, mint az *Erdélyi Fiataloké, akik 1936 elején Bíró Sándort, Debreczeni Lászlót, Jancsó Bélát és László Dezsőt delegálták *Szentimrei Jenő és *Kacsó Sándor mellé a szerkesztőbizottságba s a "saját feladatukká" kívánták tenni a ~ ügyét. Szerepet játszott az érdeklődés ellanyhulásában az is, hogy a megjelent füzetek között kevés volt a falusi nép érdeklődésének felkeltésére alkalmas szépirodalmi olvasmány.
Megjelenésének három és fél éve alatt a ~ három sorozatában 23 füzetben összesen 23 cím jelent meg, közülük egy 1936-ban 2. kiadásban is (Bodor Kálmán: A háromholdas kisgazdának is meg kell élnie). A szerkesztőség szándéka szerint a három sorozat füzetei váltakozva követték egymást, később ez a rend is megingott: 1937-ben a Gazdasági Sorozatban 2, az Egészségügyi Sorozatban 1, a Közművelődési Sorozatban 3 füzet jelent meg, 193839-ben pedig a három sorozat mindössze 11 címmel tudott szerepelni.
A Gazdasági Sorozat füzetei közül kettő általános gazdasági kérdésekkel foglalkozott (Bodor Kálmán füzete; Halász Sándor: Amíg a búzából pénz lesz. A világpiaci búzaárak kialakulásának rejtélyei), öt füzet egy-egy jövedelmező ágazat, ill. termelési mód rövid ismertetését nyújtotta (Blénessy Károly és *Kacsó Sándor a méhészetről, Lőrinczi László és *Kakassy Endre a tyúktenyésztésről, Kleisl Gyula a gyümölcsfák rovarkártevői elleni védekezésről; Atzél Ede a korszerű trágyázásról, Cs. Boróczi Erzsébet a konyhakertről írt), egy füzet pedig (Szilágyi Zoltán tollából) a hazai emlősállatok összefoglaló bemutatására vállalkozott.
Az Egészségügyi Sorozat füzetei közül három általános higiéniai témákat tárgyalt (Bakk Elek: Rajtad is múlik, hogy beteg ne légy; Herskovits János: Ismerd meg a fertőző betegségeket, hogy védekezni tudj ellenük; Jancsó Béla: Az emberiség jótevői. Harc az ember legapróbb, de legveszedelmesebb ellenségei ellen), a többi szerző gyakorlati tanácsokat adott a csecsemőgondozásról (Kacsó László és Jancsó Béla), a baleset-megelőzésről és elsősegélynyújtásról (Parádi Ferenc), a maláriáról (Bódis Gáspár) és két kötetben a vérbajról (Schmidt Béla).
A Közművelődési Sorozat füzeteinek egy része olvasnivalót kínált: Mikes Kelemen leveleit, Berzsenyi Dániel verseit, *Petelei István novelláit és székely népmeséket Tamási Áron, Finta Gerő, *Szentimrei Jenő és *Berde Mária bevezetőivel, más kötetekben csak népszerű életrajz jelent meg: Halász Gyuláé Petőfiről, Bíró Sándoré II. Rákóczi Ferencről, Paál Árpádé Kölcseyről. Végül a sorozat egyetlen füzete (Gál Vilmos: A csillagok világa) általános ismeretterjesztő jellegénél fogva került ide.
(D. Gy.)
Jancsó Béla: Falu-monográfiák. *Erdélyi Fiatalok 1934/2; újraközölve Irodalom és közélet. 1973. 31720. *Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. 1974. 459471, 526532, 546551, 605611. HLev. II. 5154, 95105, 187189, 199201.
2. A *Józsa Béla Athenaeum 1946-ban Kolozsvárt újra megindította a ~ sorozatát, de az új folyamban mindössze két kötet jelent meg: *Nagy Miklós Baromfitenyésztés a kisgazdaságban és Kós Károly Falusi építészet c. munkája.
Kós Károly: Indul az új Hasznos Könyvtár. *Világosság 1946. máj. 20.