Tamás Tímea (Zetelaka, 1962. szept. 8.) – költő, esszéíró, történettudományi szakíró; Vofkori György lánya. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, a Dr. Petru Groza Líceumban végezte (1980), majd a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett oklevelet történelem–filozófia szakon (1984); ugyanott doktorált történettudományból (1997). 1990-ig Székelyudvarhelyen tanított, részt vett a Hídfő címmel indított művelődési lap alapításában. Még abban az évben Kolozsvárra kerül, a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, az 1992-ben indult Polis Könyvkiadó alapító tagja. 1994–2000 között Kanadában élt, itteni tapasztalatait *A Hétnek hazaküldött (és a lap nívódíjával kitüntetett) jegyzetekben rögzítette, a megismert új világ jó szemű, kritikus megfigyelőjeként. Jelenleg Nyíregyházán él, a kisvárdai Rétközi Múzeum igazgatója.
Versekkel 1988-ban jelentkezett az *Igaz Szó és az *Utunk hasábjain; 1992-ben megjelent s a Romániai Írók Szövetsége debütdíjával kitüntetett önálló kötete (körÉvek) fülszövegében magáról így vall: „A versre véletlenül bukkantam rá, mint hangszereikre a dalnokok, rég elfelejtett vagy még élő mitológiai időben.” Következő verskötetét (A madárijesztő panaszai. Kv. 1996) a hozzá írt kísérőszövegben *Kovács András Ferenc így jellemzi: „Tamás Tímea új kötetében valahol a keresés és a sajgó fölsejlés közt bontakozik ki s teljesedik be a változás és a változatlanság örök törvénye, amely parányokat mozgat, fölemel, lesújt és időről időre megsemmisít az évszakok visszatérő miserendjében.” Harmadik verskötete, A hetedik törpe (Kv. 2005) egyre ritkább megszólalása ellenére, költészetének további interiorizálódását jelzi.
A versekkel párhuzamosan 1990-től esszéket, jegyzeteket kezdett közölni *A Hétben és a *Korunkban, ezekből állt össze tempus fugit c., 1994-ben megjelent kötete, majd ugyanebben a műfajban az immár zömmel kanadai tapasztalatait hazai olvasóival megosztó Egy kelet-európai (Kv. 2002; újrakiadása Egy kelet-európai Kanadában címmel, Csíkszereda 2008).
Történészként munkáit polgári nevén (Vofkori Mária) publikálja. Imreh István tanítványa: a 16–19. századi erdélyi társadalom- és gazdaságtörténet kutatója. E tárgykörből több tanulmánya jelent meg az Agrártörténeti *Szemle, Erdélyi Múzeum, *Korunk, Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Századok c. folyóiratokban, a Jósa András Múzeum Évkönyvében, az Imreh István-emlékkönyvben (Kv. 1999), az Erdélyi gazdaságtörténeti tanulmányok II. kötetében (Kv. 2004), utóbbi helyen Imreh István tanár- és tudósegyéniségét idézve fel. Doktori disszertációja Társadalmi és gazdasági változások az udvarhelyszéki Havasalján a 17–18. században címmel jelent meg (Kv. 1999 = Erdélyi Tudományos Füzetek).
Borcsa János: Olvasónapló. *Látó 1993/5. – E. Fehér Pál: Sakkban tartva. Népszabadság 1993. máj. 17. – Szász János: Fiatalok a gáton. *A Hét 1993/28; uő: Tavalyi maradék. *A Hét 1997/3–4. – Berszán István: Első kötetek
(b)irodalma. *Korunk 1994/8; uő: Útkereső. Kv. 2001. 31–35. – Cseresznyés Dóra: Álmok nélkül. Magyar *Napló 1996/12. – Bertha Zoltán: „Isten se tudja, megvagyunk-e még? (A fiatal líráról). In: Sorstükör. Miskolc 2001. 210–211; uő: Erdélyiség és modernség. Csíkszereda 2006. 143. – Osváth Annamária: Átívelés [T. T.: Egy kelet-európai]. *A Hét 2003/19. – Antall István: Álomvonat. T. T. versei elé. Szabolcs-Szatmár-Beregi *Szemle 2005/4. – Szabó László: Szelíden. *Látó 2007/1.
(D. Gy.)