anekdota – (görög jelentése ’kiadatlan’) – a középkor óta így nevezik a jelentős személyiségekhez vagy közismert eseményekhez fűződő, hitelesség igényével fellépő, jellemzőnek tartott, rövid, csattanós, többnyire tréfás történetet. Először többnyire szóbeli közlés útján terjed, és csak később kerül lejegyzésre.
Az ~ mint a meséhez hasonló vándorműfaj tudományos kutatásában jelentős eredményeket ért el György Lajos: négy évtizeden át foglalkozott múltjával, föltárta művelődéstörténeti szerepét és jelentőségét a magyar szépprózai műfajok kialakulásában és fejlődésében. Nálunk számos ~ hőse évtizedeken át Brassai Sámuel vagy Barcsay Domokos, a „bánffyhunyadi fejedelem”, de majdnem minden vidéki városnak megvolt a maga sokat emlegetett tréfás alakja vagy tréfacsinálója. Visszatérő műfaj az ~ a naptárirodalomban, előfordul számos évkönyv és emlékkönyv lapjain.
1919-től napjainkig a romániai magyar sajtóban több ezer ~ látott napvilágot, az olvasók igényeinek megfelelően tálalva a főleg történelmi és társadalmi vonatkozású történeteket. Jelentős György Lajos Világjáró anekdoták c. gyűjteménye (Bp. 1938); a múlt századi kiadványok tallózása nyomán adta ki 1939-ben Szatmáron kis történelmi anekdotagyűjteményét czófalvi Csia Albert (A régi jó időkből). Az Utunk I. évfolyamában Bánffy Miklós maga illusztrálta ~ ciklusát.
Az ~ az 50-es években háttérbe szorult a határozott politikai célzatú, többnyire karikírozó viccel szemben, de újabban újra feléledt a lapok humor-rovatában. A műfaj felvirágzását az utóbbi években örvendetesen szaporodó anekdota-kiadványok jelzik. Rohonyi Zoltán Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusából készített új válogatást a Téka-sorozat számára (1971), ugyancsak itt jelent meg Szabó György filológiai igényességgel szerkesztett két gyűjteménye, az Antik anekdoták (1970) és a Középkori anekdoták (1976). György Lajos kéziratos hagyatékának terjedelmes magyar irodalmi anekdotagyűjteménye egyelőre kiadatlan, ugyanígy Duka János székely anekdotagyűjteménye.
Molter Károly Komor korunk derűje (1971) és Szász István Nyúl a telefonpóznán c. kötete (Kv. 1971) főleg hazai magyar irodalmi és sajtóéletünk közelmúltját eleveníti fel szellemes történeteiben.
Az újra gyökeret vert műfajnak a mulattatáson messze túlmenő közéleti funkcióját példázzák az Utunk Évkönyv sorozat napjainkhoz kapcsolódó anekdotái, valamint Balogh Edgár 1978 folyamán a Rádióstúdió kolozsvári magyar adásaiban elhangzott s az Új Élet hasábjain Acéltükör mélye sorozatcím alatt közölt történetei.
Az anekdotizmus, az ~ hatásának jelentkezése szépirodalmunkban kritikai viták tárgya. Szívesen élt vele Hunyady Sándor, Karácsony Benő, Nyírő József, majd Asztalos István, Sütő András, Szabó Gyula, az újabb nemzedékből Bálint Tibor.
(K. Á.)
György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Bp. 1934; uő: Anekdota. Megjelent A magyarság néprajza III. kötetében. Bp. é. n. 127-59.