Balla Károly, eredeti családi nevén Blau (Ratosnya, 1913. nov. 10. – 1959. nov. 14., Kolozsvár) – író, újságíró. ~ Zsófia apja. Elemi iskoláit egy mócvidéki településen végezte, ahol apja gatteres volt. Cipészinasnak adták Bánffyhunyadra, majd vándormuzsikus. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. 1936-ig a Dermata bőrgyárban dolgozott, 1937-től különböző kolozsvári üzemekben szövőmester, miután állásából kitették, 1940-től beállt iskolaszolgának. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, 1944-ben deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el. 1945-ben a Világosság, 1946-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozik, 1951-től a Művelődési Útmutató, 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője. Írói álnevei: Kéki Károly, Szövő Károly.
Saját kiadásában megjelent első kisregénye, a Kényszerhaladás, családja életéből merítette tárgyát, irodalmi pályája azonban valójában a felszabadulás után kezdődik, harcos cikkeit és szépprózáját szívesen közli a szocialista sajtó. Legjobb elbeszéléseiben gyermek- és ifjúkori élményanyaga kel életre: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű, egy-nyomorúságú proletárjainak, kispolgárainak változatos világa, a hazai munkásmozgalom hőskora. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeznek a felszabadulást követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az osztályharc, az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai. Gyakran semmibe veszi a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeznek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban Vádolom magam c. színművét mutatta be.
Munkái: Kényszerhaladás (családi nevén, kisregény, Kv. 1934); Széles ösvényen (novellák, 1949); Fény a hegyekben (elbeszélés, 1950); Drága föld (elbeszélés, 1951); A testvériség jegyében (riport a Magyar Autonóm Tartományból, 1952); A jel (novellák, karcolatok, 1955); Vádolom magam (színmű, 1957); Mesterhegedű (novellák, 1958); Miska (kisregény, 1959, újabb kiadás 1969; 1960-ban németül, 1961-ben románul is); A legszebb emlék (válogatott írások Majtényi Erik bevezetőjével, 1961). Kéziratban maradt Koronatanú c. regénye.
(K. Á.)
Mikó Ervin: B. K. írásai. Utunk 1950/12. Nagy István: Hogyan nőnek az emberek egy készülő regényben. Utunk 1951/36. Láng Gusztáv: Az érettség ígérete. Korunk 1958/8. Asztalos István; Búcsú. Utunk 1959/47. Kántor Lajos: Az „enyém”-től a „mienk”-ig. Korunk 1959/11; újraközölve Írástól emberig. 1963. 93–97. Sütő András: Kései levél B. K.-hoz. Igaz Szó 1959/11. Bodor Pál: Íratlan szép regény. Utunk 1961/41. Földes László: Lélektan és „lélektan”, megjelent A lehetetlen ostroma c. kötetben, 1968. 200–211. Huszár Sándor: Temetés helyett. Utunk 1969/46. Fodor Sándor: Memento. Utunk 1973/45. Szász János: A vörös gomb. Igaz Szó 1973/11.
Balla Károly, eredeti családi nevén Blau (Ratosnya, 1913. nov. 10. – 1959. nov. 14., Kolozsvár) – író, újságíró. Balla Zsófia apja. Gyermekkorát munkatelepeken élte. Elemi iskoláit egy mócvidéki településen végezte, ahol apja gatteres volt. Cipészinasnak adták Bánffyhunyadra, majd vándormuzsikus lett. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. 1936-ig a Dermata bőrgyárban dolgozott, 1937-től különböző kolozsvári üzemekben szövőmester. Miután állásából kitették, 1940-től beállt iskolaszolgának. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, mely a leghaladottabb kultúrát jelentette számára, ugyanis az illegálisan működő Román Kommunista Párt könyveket és tollat is adott tagjai kezébe.
1944-ben Németországba deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el. 1945-ben a Világosság, 1946-tól 1951-ig az Igazság szerkesztőségében dolgozott, 1951-től 1956-ig a Művelődési Útmutató, 1957-től 1959-ig az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője volt. Több elbeszélése jelent meg az Utunk és az Igazság hasábjain.
Saját kiadásában megjelent első kisregénye, a Kényszerhaladás, melyhez családja életéből merítette tárgyát. Irodalmi pályája azonban valójában 1945 után kezdődött, harcos cikkeit és szépprózáját szívesen közölte a szocialista sajtó. Legjobb elbeszéléseiben gyermek- és ifjúkori élményanyaga kelt életre: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű, egy-nyomorúságú proletárjainak, kispolgárainak változatos világa, a hazai munkásmozgalom hőskora. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeznek az 1945-öt követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az osztályharc, az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai. Gyakran semmibe vette a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeztek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban Vádolom magam c. színművét mutatta be.
Írói álnevei: Kéki Károly, Szövő Károly.
Munkái
Kötetei
Kényszerhaladás (családi nevén, kisregény. Kv., 1934.); Széles ösvényen (novellák. Buk., 1949.); Fény a hegyekben (elbeszélés. Buk., 1950.).; Drága föld (elbeszélés. Buk., 1951.); A testvériség jegyében (riport a Magyar Autonóm Tartományból. Buk., 1952.); A jel (novellák, karcolatok. Buk., 1955.); Vádolom magam (dráma. Buk., 1957.); Mesterhegedű (novellák. Buk., 1958.); Miska (kisregény. Buk., 1959. újabb kiadás 1969.); A legszebb emlék (válogatott írások Majtényi Erik bevezetőjével. Buk., 1961.). Elcserélt ünnep. Novellák, kisregények (bev. Szász János, sajtó alá rend. Balla Zsófia. Buk., 1985.); Koronatanú (kéziratban maradt regény);
Színművek
Gyalogfecske (bemutató: Sepsiszentgyörgy, 1953.); Vádolom magam (bemutató: Kolozsvár, 1956.);
Gyűjteményes kötetekben
Őszi hajnalok (vers). Utunk, 1946. nov. 9.; Lábak. Utunk, 1947. jún. 7.; A nagy szerelmes. Utunk, 1947. okt. 25.; A nagy Gé (novella). Utunk, 1948. jún. 12.; A „jel” (novella). Utunk, 1948. dec. 18.; Beringye és a kép (novella). Utunk, 1949. jan. 1.; A nagy beszéd (novella). Utunk¸1949. márc. 26.; A kultúra mellett – a babonák ellen. Utunk, 1949. júl. 23.; Közös hazánkért. Utunk, 1949. dec. 31.; Székelyföldi jegyzetek. Utunk, 1950. jún. 10.; Nem és nem! Utunk, 1951. márc. 9.; Így nőnek az emberek (novella). Utunk, 1951. máj. 4.; „Made in Belgium” (regényrészlet). Utunk, 1951. jún. 29.; „Elvtársak, ez történelem!” (regényrészlet). Utunk, 1951. júl. 20.; Tiltakozom az imperialisták legujabb gaztette ellen. Világosság, 1952. márc. 18.; „Tudjuk, melyik a jó könyv”. Utunk, 1952. ápr. 4.; Tavaszi áradat (színműrészlet). Utunk, 1953. ápr. 17.; Sóváradi kollektivisták (riport). Igaz Szó, 1953/1–2., 130–151.; Harc a hegyeken (színmű). Utunk, 1953. nov. 20.; Az alkotás védelmében. Igaz Szó, 1954/3–4., 79–88.; Tavasz a szántóföldeken. Utunk, 1954. ápr. 9.; Talált vers. Utunk, 1954. nov. 12.; Benne van a szabályzatban (elbeszélés). Igaz Szó, 1955/1., 17–24.; A béke nevében – Mondjuk ki hittel, szenvedéllyel! Utunk, 1955. jan. 7.; Róza néni bosszúja (novella). Utunk, 1955. jan. 28.; Májusi köszöntő. Utunk, 1955. ápr. 29.; Sziréna szól… Utunk, 1956. febr. 10.; Cinkosok és barátok I–II. (színmű). Igaz Szó, 1956/6., 789–806.; Cinkosok és barátok III–IV. (színmű). Igaz Szó, 1956/7., 963–979.; Karika cérna. Utunk, 1957. szept. 5.; Az óralánc. Utunk, 1958. márc. 6.; Sarolta iskolája. Utunk, 1958. máj. 1.; Törülköző (elbeszélés). Utunk, 1958. júl. 10.; A legszebb emlék. Utunk, 1958. júl. 24.; Jelen! Utunk, 1958. aug. 14.; Miska I. (elbeszélés). Utunk, 1958. nov. 27.; Miska II. (elbeszélés). Utunk, 1958. dec. 4.; Miska III. (elbeszélés). Utunk, 1958. dec. 11.; Miska IV. (elbeszélés). Utunk, 1958. dec. 18.; Kubánka gyászol. Utunk, 1959. nov. 27.;
Irodalom
Mikó Ervin: B. K. írásai. Utunk, 1950. jún. 24. – Nagy István: Hogyan nőnek az emberek egy készülő regényben. Utunk, 1951. szept. 21. – Láng Gusztáv: Az érettség ígérete. Korunk, 1959/7–8., 1198–1200. – Asztalos István: Búcsú. Utunk, 1959. nov. 26. – Kántor Lajos: Az „enyém”-től a „mienk”-ig. Korunk, 1959/11., 1684–1986. – Sütő András: Kései levél B. K.-hoz. Igaz Szó, 1959/11., 830–831. – Bodor Pál: Menet közben: Balla Károly. Utunk, 1959. jún. 25. – Bodor Pál: Íratlan szép regény. Utunk, 1961. okt. 13. – Földes László: Lélektan és „lélektan”. In: A lehetetlen ostroma (1968., 200–211.) – Huszár Sándor: Temetés helyett. Utunk, 1969. nov. 14. – Fodor Sándor: Memento. Utunk, 1973. nov. 9. – Szász János: A vörös gomb. Igaz Szó, 1973/11., 803–804. – Balla Károly színművének bemutatója. Utunk, 1954. okt. 29. – Szász János: Gyalofecske – Balla Károly színművének bemutatója a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban. Utunk, 1954. nov. 5.